Igen, a dohányzás szenvedélybetegség. Amit te csinálsz pedig totális ignorancia, olyan megállapításokkal, hogy úgyis tele az élet mérgekkel, mit számít még egy kis kátrány meg egyéb? Olyan, mint az orosz rulett, ha egy golyó lehet a tárban, miért ne férne el kettő is? Na meg a társadalmi helyzettel való igazolás: ha már romokban az életed, akkor miért ne vágd haza (még jobban) az egészséged is? Komolyan ennyire megéri az a kis nikotin, ami úgyis elég gyorsan kiürül, hogy aztán megint pótolhasd?
szerk: engem amúgy nem zavar a dohányzás, ha nem érzem. Viszont érzem az erkélyemen, érzem az utcán amikor a babakocsiban tolom a kislányomat, beszáll az irodánk nyitott ablakán meg még megannyi más helyen. És nem kell egy dohányos mellett elmennem, hogy érezzem, lazán és töményen érződik 20-30 méterről is, így igazán kihívás nem szagolni.
[ Szerkesztve ]
