Légyszíves mondj egy bizonyságtételt annyira szeretem hallgatni a másokét, mert nekem is van és mindegyik fergetegesen különleges. Mások azt mondják rá, hogy faszság, de ettől Isten az Isten.

Meghatározó élményem volt, hogy kijutottam Németországba egy 4 napos Bibliai szemináriumra, éppen örök haragban voltam a lekészünkkel, és gondoltam kell a francnak a felajánlott jegye, dugja fel magának, Kitalálok oda én magamtól is
Visszafelé már én kértem tőle a pénz a jegyre, gondolhatod milyen lehetett

Szóval reggel 4h, nejem gondosan sürgölődik körülöttem, vigyázz magadra, tiszta zokni, tiszta alsó, szendvicsek, aztán megcsókolt, hogy ha megérkeztél, akkor hívj. persze drágám, aztán ajtón kívül. 7-es busz, Kelenföldinél gyalog át a sötét és összehugyozott aluljárón. Osztyapenkó, stopp. Senki sem állt meg, én meg elárvulva a Heidelberg táblával a kezemben. Végre megállt egy kamionos, de Graz felé ment, nem jó, elengedtem.
Egy Audi, szép fekete, elvitt Győrig, de akkor már volt vagy délelőtt 10 óra, nem tudom mikor érkeztünk a lehajtóra, kiszálltam, késő délutánig stoppoltam, sehol senki, még a Németek sem álltak meg hiába a tábla. Feladtam, elindultam visszafelé, hogy megyek át a másik oldalra, legalább éjszakára hazaérek. Totál ki voltam szolgáltatva, elhagyatva, nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy az otthonodtól teljesen távol, gyerek éppen kakaót iszik, s készül lefekvéshez. Tiszta hülye vagyok, hogy belementem ebbe az egészbe, nagyon szerettem volna otthon lenni, de ugye kint vagyok az autópályán, és sötétedik. Miközben sétáltam vissza, hátranéztem. Egy kék Wolksvagen transporter állt az út szélén, de jó messze, és mellette egy szakállas alak. csak úgy állt, azt hittem öregember. Egy darabig néztem, hogy ez vajon miért állt meg? De csak nézett felém, hát elindultam visszafelé. Mikor közelebb értem, látom, hogy egy fiatal srác, tök hippi és mosolyog, hogy rám várt, menjek vele, látta a táblát. A srác német volt, de járta Európát, Bécsbe igyekezett, mert valami adósságot akart behajtani. Srác nem is lényeg, mert Bécsig elvitt, és ott a város német végén elváltunk, meg mondta, hogy ha nem kapok stoppot, akkor menjek vissza hozzá a kocsiba aludni, van kaja, meg pia, és két ágy, ami nem túl kényelmes, de ő már megszokta. Ennyi, hja majd elfelejtem. Amikor még Magyarországon beszálltam az autójába, az ablakban ott volt egy nagy zacskó fű, szerintem kb. fél kiló, életemben nem láttam még ennyit. Azonnal meg is kínált belőle, hogy tekerjek egy rakétát. Én hárítottam, hogy köszi, nem élek vele, pedig pontosan tudtam, hogy miről van szó, tíz évig nyomtam előtte. Ez semmi, megyünk, és levillogták a rendőrök. Srác angolul beszél, csávót leakarták venni a rendőrök pénzzel, addig magyaráztak neki, hogy tiszta ideg lett, vágta a helyzetet, és elkezdett telefonálni. Egyszer csak a rendőrök se szó, se beszéd, úgy eltéptek, mint akik meg sem álltak. Fogalmam sincs, hogy kit hívott fel, de hatásos volt. A füvet meg észre sem vették, ott virított az ablakban. Uhh, bazzz, én teljesen beszartam, nagyon otthon szerettem volna lenni, de már nem volt menekvés.

Mindegy, Bécs másik vége, késő éjszaka. Eltévedtem, egy patak partját követtem, ami az A1 mentén futott, de nem vettem észre, hogy elkanyarodott. Nagyon messze jutottam, s egyszer csak nézem, hogy vonatsínek, muszáj volt átmásznom a kerítésen, mert nem volt hova mennem, olyan vastag erdő vett körül. oszt itt a vonatok nem úgy mennek, hogy tádákk-tádákk, hanem shuuu, oszt jóccaka. Majdnem elsodort a vonat, én hozzá vagyok szokva a hazaiakhoz, hogy messziről hallani. Ez meg shuuu. Elestem, és beütöttem a könyököm, majdnem sírva fakadtam, és olyan rémült voltam, hogy elszorult a torkom. Mi a gecit keresek én itt? Tiszta hülye vagyok.

Teljesen elhagytam magam, és totál reménytelenül bolyongtam az erdőben, s egyszer csak lőn fény előttem. Az autópálya, A, fúú végre. Ahogy kiléptem a bokorból, és kitettem a táblát, azonnal megállt egy Ford furgon. Hogy Ő Mannheim-be megy, ami Heidelberg mellett van, neki kis kitérő, de elvisz. Parfümöket szállít Európa fővárosaiba, a legjobban a Hollandokat szereti, és azonnal elővett egy megsodort cigit. Ennyi, cseberből vederbe, nem kértem, csak lestem, mert a srác már a harmadikat szívta és kétszázzal repesztettünk a hajnali ködben. Egyszer mellénk szegődött egy másik autós, és kacsintott, hogy ő is tartja a sebességet, mert az együttes fény mellett jobban tud vezetni, oszt órák teltek el így. Srác lába az ablakban fent, kezében kóla, szívja a dzsointot, a mutató veri a plafont, oszt nem is nagyon érdekli.

Elaludtam, a srác dumált, s mikor felébredtem nagyon szégyeltem magam. Elvileg az lett volna a dolgom, hogy szóval tartsam, a stopposokat ezért veszik fel. Én meg teljesen kikészülve bealudtam, s rá bíztam magam egy vadidegen emberre, aki be van tépve és 200-al száguld az autópályán. Szép történet, de épségben leszállított, ő ébresztett, hogy megérkeztünk.

Elköszöntem tőle, adtam neki szendvicset, meg elkérte az egyik kazettámat, amit miközben aludtam, kivett a Walkmanomból. Unatkozott, és kíváncxsi volt, hogy én milyen zenét hallgatok.
Felhívtam a nejemet, reggel volt, még aludt, de nagyon megörült nekem, hatalmas kó esett le a szívéről. Tőle is elköszöntem, s megkönnyebbülve, hogy innentől már minden rendben lesz, elindultam Heidelbergbe. S a neheze csak ez után következett

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó