Az emberi szabadság egy nagyon jó kérdés. Mennyire vagyunk rabjai a génjeinknek? Főleg, ha volt olyan zsidó, aki Auschwitzban megállapította, hogy szabad.
De nekem pl van egy olyan hibám, hogy szeretem, feltételezni, hogy a másik hol húzza meg a határt, és azt udvariasságból igyekszem nem átlépni. Lényegében önmagamat zárom feltételezett béklyóba.
Ahogy később írtad, hogy Indiában képesek voltak túlmenni a materiális dolgokon, pusztán azzal, hogy nem fogadták el a határt, a gén mennyire lehet határ?
Szerintem eleve ott a kérdés, hogy belenyugszik, mint határ, vagy megpróbálja feszegetni, és fejleszteni a képességeit. Ha utóbbival nem él, akkor úgy jár mint én, és kisebb határok közé szorítja magát.
Az szerintem sokszor elmondható, hogy a szabadságunkat/határainkat nem objektív dolgok korlátozzák be, hanem a döntéseink, tudatunk.
#14 updog
Szerintem Neonak volt szabad akarata. Azért mert meg tudta hozni magában a döntést, hogy fellázad a rendszer ellen. Hogy úgy döntött, hogy szembe megy a határoknak.
Talán a szabadságot a szerint is értelemzhetjük, hogy hány féle lehetőség közül választunk. Mindig egy lehetőség mellett döntünk, a kiértékelés során mindig lesz egy legjobb, lesznek optimálisak.
Akarják-e manipulálni a döntéseinket? Gondolok itt a bűvészekre, mentalistákra, akik a tudatalatti befolyásolásával akarnak irányított döntésre késztetni. (Hogy a reklámcunamit már hagyjuk.)
#17 updog
Jól látod, ez is fontos kérdés, hogyha az oroszlán a 2x2-es ketrecben jól érzi magát, mert mondjuk a hasa is tele, és azért az is megállapítható, hogy a fogságban élő állatok tovább élnek, akkor ő korlátozva van-e?
Szerintem igen, hiába fogadta el, mert elfeledkezett arról, hogy ő futott, vagy tudna futni több száz méter hosszan.
#19 updog
Tesóm tudna neked mesélni a telepátiáról. Még gyerekek voltunk, mikor ment a Nulladik típusú találkozások, és volt benne egy kísrlet leírás, hogy fehér zaj (= rádiót eltekered, hogy sisteregjen) + fél pingpong labda a szemedre. AZ adó érzékel valami jobb oldalit (szóval nem Háború és békét olvas, hogy azt találja ki a vevő) a Vevő meg próbálja kitalálni. tesóm vette a jeleket, én nem, úgyhogy féltékenységemben azt mondtam jó van, nem kép lesz, citromlé. Hát szerintem most is emlékszik az ízére. Szerintem nálam az a baj, hogy túlságosan koncentrálok a dolgokra, s nem tudok csak figyelni arra, hogy hátha történik valami érdekes. Nehéz úgy végigmenni az utcán, hogy nem azt nézem, hogy hová lépek, hanem még mellette fényt, lakásokat, ablakot, hallani 5-6 féle hangot, s kiválasztani, hogy mit engedek tudatosulni. Szóval próbáld ki a telepátiás kísérletet, aztán ha bejön örülsz, ha nem, akkor olyan vagy mint én.