Hát.. magamból kiindulva: "egyiket a másik után"..

Ha meg "nem jön össze" B, akkor a sor utat mutatott Neked: tessék a lakótársa felé venni az irányt. Bár ha ilyen sokkilométeres táv van köztetek, akkor inkább felejtsd el mindkettőt, és koncentrálj a környezetedben levő lányokra.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

"egyiket a másik után"..

Egyszerre kettővel? (Nagyon adja magát a helyet.)

Ahhoz két olyan gondolkodásmódú leányzó is kell, de szerintem ezek nem olyanok.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Kissé (vagy inkább nagyon) összevissza az írásod, plusz, ha a szövegben vannak ékezeteid, a címben miért nincsenek? Nade, hogy on is legyek:

"Nem tudom, nem akarok senkit átverni se mást se magamat, hisz ha valaki még mindig hiányzik őszintén nem tudsz mással lenni."

Na igen... ez azt hiszem egy korrekt döntés. Valószínűleg sokan nem hoznák meg, hanem "lesz ami lesz" alapon belevetnék magukat a dologba és vagy kialakul valami, vagy erősebb lesz a másik hiánya és nem sikerül. Csak épp ezzel a játékkal feltennéd az adott lányt is a játékasztalra.... szóval nem, nem túl nyerő, úgyhogy azt hiszem ez a helyes, amit választottál.

Normál esetben én is valami gruppenpoént lőttem volna el, de Neked válaszolok.

Én ezzel nem értek egyet. Ilyen hozzáállással soha nem lesz párja, ha mit ad az ég, mindig ilyen szituációba kerül. Nyilván nem az egyik lány kárára kell próbálkozni(bár véleményem szerint néha megtörténik az ilyen, ettől még nem lesz valaki rossz ember), de a dologban az a jó, hogy nem kell mindent egyszerre. Arról nem is beszélve, hogy írta, hogy most lesz egy hosszabb beszélgetésük, szerintem az lesz az i-re a pont, miszerint is nem. Ebben az esetben ott a másik leányzó, tiszta lappal indul, és ha esetleg elkezdődik valami, akkor pikkpakk el fogja felejteni, a vázolt hiányérzetet. 3 hónap és pár találkozás alatt ilyen nem alakul ki, maximum birtoklási vágy, vagy miért nem sikerült érzés.
Aztán ha a döntő beszélgetés máshogy alakul, akkor is mindenki happi, a hiányérzet akkor is elmúlik.

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Erről eszembe jutott egy kérdés. Oké, itt most egy kicsit lazább a helyzet, de mi van akkor, ha - mint az sokakkal megesik a világban, mondjuk velem még épp nem - valaki egyszerre két nőbe is beleszeret? Sokan azt mondják, hogy akkor nem is szerelmes igazán - pedig a monogámia végtére is csupán a kultúránk része, így a szokások miatt érezzük rendellenesnek az ellentétét. A vallási megkötések kopásával, azzal, hogy a fiatalok jelentős része már nem kötődik egyáltalán valláshoz, egészen új életfelfogások jöhetnek a felszínre.

Voltaképp kötelezően csak egyvalakibe szerelmesnek lenni kegyetlen dolog. Tekintsünk el attól, hogy együtt van-e valakivel az ember, vagy sincs. De ez olyan volna, mintha egy új szerelemmel minden korábbi, máshoz fűző érzelemmel le kellene számolni. Valószínűleg sokan becsapják magukat így a társadalmi elvárások miatt. Kicsit olyan, mintha mondjuk két húgából csak az egyiket szerethetné odaadással a fivér, vagy két gyermekéből csak eggyel foglalkozna igazán a szülő. Az én véleményem, hogy a szeretetnek nincs mértékegysége, sem határa, nem tud kimerülni. Ami kimerülhet, az az időnk, hogy minden időnket és energiánkat egyvalakire fordítsuk, mert megérdemli. De a szeretet önmagában nincs sem időhöz, sem energiához kötve.

Nagyon elvont a téma?

Nem elvont, a felvetődött kérdések érdekesek, de én az eddigi érzelmeimre visszagondolva nem tudom elfogadni ezt a gondolatmenetet. Igazán szerelmes az ember egy személybe lehet, kultúra ide, vallás oda. Az, hogy férfiember zászlója száz felé áll, az megint más dolog. Még ha érzelmeket is táplál a százból akárcsak 3 felé, az akkor sem lesz szerelem.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Zászlóról szó sem volt. De ott van pl. Vajda János esete. Élete végéig plátói szerelmet érzett egy nő iránt, de a később feleségül vett másik nőt is szerette. Ezek nem zárják ki egymást.

Oh, eszembe jutott egy storyboard-elem is, a Beowulfban, amikor Beowulf élete két hölgyét megmenti, egyaránt fontosak neki, és feláldozza értük a saját életét. Persze ez csak egy film, de bármi hasonló szituáció megtörténhet(ett), sárkány nélkül, ofkórz.

Van olyan pszicho elmélet is, hogy az apák voltaképp igen gyakran pont olyan érzelmeket táplálnak a saját lányuk iránt, mint ha csak szerelmesek lennének, leszámítva a szexuális vonzódást. (De Platón szerint a szex nem is feltétele a szerelemnek.)

[ Szerkesztve ]

Nem elvont téma, és szerintem elég férfit sújt ilyesmi - mint a mellékelt ábra mutatja, nem mindenkit, de ettől még persze a jelenség létezik, akkor is, ha vannak, akiknél nincs ilyen.
Mindenesetre nagyon egyszerű: ha valaki képes teljes mértékben szeretni egy lányt úgy, hogy egy másikhoz még vannak érzelmei, akkor nincs gond, hajrá. Ha nem képes úgy az új lányra koncentrálni, hogy közben még vannak lezáratlan érzelmei, akkor stop. Ez aligha bonyolult képlet

[ Szerkesztve ]

Kérdés, ezt mennyire fogadja el a társadalom, pláne a mi poszt-keresztény társadalmunk? Ehhez kell természetesen egy olyan partner is, aki képes ezt megérteni és nem akarja teljes mértékben kisajátítani az ember érzéseit.

Én szeret(t)em az irodalmat, a költők hülyeségeit és zsenialitását is, néha még az elvontságuk is megkapó volt. De az ilyeneket nem hiszem el. Le van írva egy papírra valami, ami nem most történt - nekem ez nem elég. Természetesen nem tartom kizártnak, hogy van ilyen, de ha létezik is, véleményem szerint olyan ritka, hogy teljesen felelsleges róla kibővített határokkal beszélni, hisz mondhatni nem vonatkozik senkire

Van olyan pszicho elmélet is, hogy az apák voltaképp igen gyakran pont olyan érzelmeket táplálnak a saját lányuk iránt

Ez már kicsit érdekfeszítőbb téma, szerintem legalábbis. Érdekes elmélet, és nem nevezném betegnek sem, inkább elgondolkodtatónak. Úgy gondolom lehet alapja.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Nem tudom. Valószínűleg rendkívül változó, hogy ki mennyire fogadná el. Ismerni kell a másikat, akkor azért elég jól belőhető hogy reagálna rá. Látom te eleve úgy gondolkozol, hogy valahogy úgy kéne tálalni a lánynak, hogy sorry, másba is szerelmes vagyok, meg beléd is, de azzal a mással már nem lesz semmi, ugye nem para? Mert ez egy olyan játszma, hogy mi tisztességesek maradunk, megmondtuk neki, tiszta lelkiismeret, aztán a döntés meg az egész súlya őt nyomja majd... nem vagyok benne biztos, hogy ez nem áltisztesség.

hoffman_:
Így saccra szerintem több férfit érint, mint amennyit nem. Tévedhetek, de csodálkoznék.

Két nő iránt szerelmet érezni egyazon időben? Hm, különbözőek vagyunk, szerintem ki van csukva. Szeretni lehet, aggódni érte, kedvelni, vonzódni hozzá, minden további nélkül. De több nem. Nem utasítok el semmit, talán létezhet, de szerintem millióból az egy. Aztán lehet nincs igazam, annál kicsit többen vagyunk.

mod:

Szerintem az igaz szerelem van olyan mély és bensőséges érzés, hogy még azok is többen vannak, akik képtelenek rá, mint azok, akik több felé képesek ilyet érezni. Szerintem páratlan dolog, mondom ezt úgy, hogy megtapasztaltam már, aztán mégis beállnék Zeusz mögé - bár a kettőt nem egy időben.

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Nem is tudom, a közlés módján nem gondolkodtam el. De amikor a másik lánynak azt hazudjuk, hogy a régi szerelem már halott, az mindenképp tisztességtelen. Ha valaha igazán szerettünk egy lányt, abban egyenest nagyot kell csalódni, hogy a érzések tovatűnjenek, máskülönben az érzések sem voltak elég erősek. Ebben az esetben viszont ne is gondolkodjon az illető új kapcsolatban, legyen romantikus hősszerelmes módjára élete végéig egyedül? Ez elég abszurd volna. Vagy helyes kiölni a szívünkből valakit, akit korábban imádtunk? Mint mondtam, szerintem a szerelemnek nincs mennyisége. Az odafigyelésnek, törődésnek az idő és energia függvényében van, de magának a szerelemnek nincs. Mi több, a szerelmet nem is választanám el annyira a szeretettől, mint azt sokan teszik, nem kizárólag a "lángolásra" értem, hiszen az egyszer elmúlik, minden esetben. Sok kapcsolat aztán ezt nem vészeli túl, mert ez nem ennyi.

Ott van az az eset, amikor sajnálatos módon eltávozik az élők sorából a pár egyik tagja. Jobb esetben néhány év alatt eljut oda az ember, hogy túlteszi magát rajta. De mikor visszagondol a kedvesére, mindig ugyanazzal a szerelemmel fog rá gondolni, mint amit akkor érzett. De az új párjának a beidegződések miatt kénytelen azt hazudni, hogy már el is felejtette, hogy halott iránt úgysem lehet úgy érezni, stb. Ez talán helyes? Holott ha a másik természetesnek venné a helyzet különlegességét, nem kellene ezen aggódni.

hoffman_: Az biztos, hogy a fenti eset nem nagyon egyedi és nem is nagyon ritka.

Azon kívül szerintem a szeretet maga egy különös érzés: hány lányba voltál eddig szerelmes életedben? Pontosan ugyanúgy éreztél mindenki iránt? Valószínűleg nem, minden lányt önmagaként és önmagáért szeretted, más-más hevülettel, mást imádtál bennük. (Persze vannak, akik minden nőben ugyanazt keresik, pl. az előző párjukat, őket sem lehet elítélni.)

Szten Márs: így jött ki a cím, és a tartalom, két külön helyen írtam őket

és ami mindenkihez szól: kissé rázós úton, de a sztorinak ezennel vége. Úgy gondolom így lesz a legjobb, hogy mind a két lányt elfelejtem.