Amennyiben csak a végeredmény számít, az angol Vakegérkének igaza van. Profi hozzáállás, nem vitatom.
Nekem nem gáz naponta 60x köszönni a kb. 95 kollégám közül azoknak, akikkel összefutok. Szerintem nem csak a végeredmény számít. Sokkal jobban lehet dolgozni azokkal, akik motiválva érzik magukat. Mi lehet a motiváció?
1.) Pénz. Ha jól csinálom, egyből látom a fizetésemen.
2.) A nagy cél. Felfelé bukás esélye, vagy megfelelő lojalitás esetén a cég pozíciójának erősítése.
3.) Szakmai elismerés. Az, hogy számolnak velem, tudják, ki vagyok.
Embere válogatja, kinek melyik a legfontosabb, de az egyértelmű, hogy az utolsó a legkönnyebben adagolható. Nem utolsó sorban az is számít, hogy mit gondolnak rólam azok, akikkel havi 230 - 240 órát húzunk le egy helyen. Statisztika: olyan ember vagy, amilyennek a legtöbben gondolnak. Ha néha tudsz együtt-érző lenni (mondjuk életed 20%-ában), attól még nem vagy együtt-érző típus.
