Ghz-ekre leegyszerűsítve: annál jobb egy fényképezőgép, ha minél kevesebb fényből minél jobb minőségű (dinamikatartomány, kontraszt, élesség) képet készít.
Egyébként fényképezőgépeknél a kedvelt szempontok:
Minél fényerősebb objektív (minél kisebb szám legyen a maximális blende értékénél: F2, F1.8, F1.4)
Minél magasab elérhető érzékenység (adott, alacsony zajszint mellett)
Legyen nagy az érzékelő dinamikatartománya (ez olyan mint monitoroknál a maximális nem-dinamikus kontraszt)
Legyen éles az elkészített kép (megapixelek + objektív felbontóképessége)
Lehetőleg legyen képstabilizátor a gépben, leginkább az optikában
Legyen gyors és pontos az automata élességállítás (AF)
Legyen jó a gép ergonómiája (kicsi, könnyű, de kényelmes, lehessen gyorsan beállítani minden szükséges dolgot, kereső, kijelző legyen minél jobb)
Legyen szép a bokéhja (a nem fókuszált területek elmosódása, bizonyos kompozíciós esetekben nagyon fontos), sőt, elve lehessen kis mélyéségélességet elérni (kompaktoknál al egnehezebb)
És még ezer minden.
Nyilván a paraméterek között sok az egymással ellentétes (pl. a nagy fényerejű objektívek nagyobbak, nehezebbek, nagy fényerőn életlenebbek, magas ISO-n az érzékelők felbontása csökken a megnövekedett zaj miatt, csökken a dinamikatartomány és a kontraszt, a színhűség, stb).
Egy adott fényképezőgép modell valamilyen kompromisszumok mentén áll össze, mint egy autó is (nem létezik verseny-terepjáró-családi-kamion-traktor) és a vásárlónak kell eldöntenie, számára mik a fontosak. Példának a mostani fényképezőgép váltásom:
Egy Canon ESO20d-t és egy 50mm-es fix gyújtótávú, nagy fényerejű (f.1.8) objektívet adtam el. Ugyan a képminősége gyönyörű, ver mindenféle kompaktot, a keresője kompaktoknál utánozhatatlan (pentaprizmás), a canon dupla vezőrlőtárcsa más dimenzió, még tükörreflexes gépeken belül nézve is, a gép cserélhető objektíves, tehát sokoldalú. Viszont: egy ilyen kis objektívvel is kb. egy kiló a cucc, nagy, kényelmetlen egy nyaralás alatt állandóan a nyakadban lógatni. Főleg ha mondjuk túrázni mész a hegyekbe, vagy snowboardozni, vagy mittomén. Ezért eladtam, és vettem egy Sigma DP2-t, ami:
Ugyanakkora szenzorral rendelkezik, mint a 20d, és szintén egy fix, nagy fényerejű (de nem akkora, csak 2.8) objektívvel rendelkezik, ráadásul kicsi, kb. 250 grammos testben leledzik, de:
-nem fázisérzékelős az autofókusz rendszere, tehát sokkal lassabb
-lassabb az elektronikája minden téren, kb. ferrari vs. trabant
-kicsi a max ISO (kb 2-400-ig használható)
-a 2.8-a fényerő sem a legtutibb az 1.8-ashoz képest
Ennek ellenére jobb számomra, mert csak hobbiból fotózok, leginkább kirándulások, nyaralások alatt, vagy ilyen spontán történéseken, és így sokkal gyakrabban és szívesebben viszem magammal. Így inkább beáldoztam az éjszakai fotózás lehetőségét. Nyilván nézhettem volna valami más kompaktot, ami ezekben jobb, de az APS-C szenzorméretet és a jó minőségű objektívet nem akartam beáldozni.
Szóval nem egyszerű. Ha tényleg érdekel a téma, olvasgass teszteket a dpreview.com-on, vagy akárhol. Illetve valami alap fotósképzést is javaslok,
A vér nem válik VAZZE!™
Nekem jöhet az autofókusz, képstabilizátor és hasonló "wizardok", mert én örülök ha azzal tudok egy normális képet csinálni. Csak legyen is normális, ha nem is terjesztik fel Kossuth díjra, de legalább háttérképnek ne legyen okádék. biztos sokat szmáít a hozzáértés is, de én most itt arra akartam kilyukadni, hogy pl. ez a gép megüt-e egy viszonylag profi szintet megfizethető áron. Ezért is hasonlítottam a Toyotához, ami ugyan nem Ferrari, de árban se, viszont a kommersz Trabanthoz, "mi autónkhoz" képest azért minőség.
