+1

német nyelvvizsgát kamaszként csináltam meg, amikor természetemből fakadóan nem hagytam hogy bármilyen nyelvtani vagy más szabály megmondja nekem hogy mit hogyan csináljak, ellenben német kábeltévén nőttem fel mert jobb volt a műsor mint a magyaron.

'95, rigó utca, 11-es a mohs skálán, szóbelin második lettem a folyosón a termek elé kifüggesztett eredményeket átnézve (90+%) írásbelin meg ha nagyon kellett szótárból kinéztem a vonzat, de általában többre mentem azzal ha visszaemlékeztem hogy mondták a love boatban a sat1-es kora délutáni szappan műsorsávban.

angolt már felnőttként, ezt soha nem tanultam formálisan, ellenberger soha nem magyaroschítottam a játékokat, valahogy kiizzadtam mindig hogy értsem is mi a fáma ha kellett szótárral. a vizsgára felkészülés során megtanítottak retorikailag szép levelet írni meg vizsga szempontjából értelmesen gondolkodni (ezek mind olyan dolgok amik a többségnek magyarul sem mennek, teszem azt megírni egy szabatos reklamáló levelet, vagy átgondolni hogy mi a feladat és azt megoldani nem terjengeni amerre épp jön a gőz a fejibül... ez ilyen okos vizsga volt, ahol az érdekelte őket, milyen hatékonyan tudsz boldogulni nem az hogy csípőből lövöd-e a present participle perfectet, az épp senkit nem érdekelt). 90%+ "miért nem mentem felsőfokra" kérdés.

középfokig és alap munkanyelvig simán el lehet lenni a nyelvtan célzatos alkalmazása nélkül, simán tanult nyelvi sémákból építkezve.

az az érem másik oldala, hogy bizonyos szint felett meg már elvárás, hogy képes legyél a jelentéstartalmat olyan szinten árnyalni amihez meg kell egy nagyon stabil nyelvtan, de ez egy munkaszervezetben általában a középfelső vezetői szinttől elvárás.

(félig nemzetközi környezetben dolgozom, munkanyelvem az angol, értekezek, kommunikálok, írok (on the fly) angolul)

[ Szerkesztve ]