nem konkrétan az ózonlyuktól tartok. hanem a kérdés hogy egy ilyen tároló média mennyire tartós? mi az amit már nem bír ki?
régen a kőtábla 20 ezer évig megőrizte az adatot. a hieroglifák is egész szépen bírták, bár kémiailag azért bomlottak 2-3 ezer év alatt már. a kódexek már sokkal sérülékenyebbek voltak, már csak párszáz év az átlag életük. aztán ugrunk, a bakelit ha jól tároltad évtizedekig jó maradt. a kazetták élettartama tovább csökkent. ha a tároló a videoton hangfal mellett volt, akkor volt meglepi pár év után. aztán volt olyan cd-m amit írás után nem tudtam visszaolvasni. és most itt a qlc ahol egy blokkot pár százszor írhatsz újra (de ha teli a meghajtó és törölni kell, akkor gyorsan pörög ám a számláló).
látszik hogy ahogy fejlődtünk, egyre silányabb módszerrel tároltuk az adatot, és egy idő után ha így folytatjuk konkrétan eljutunk oda hogy, alig lehet majd megkülönböztetni az adatot a hibától. persze amikor majd 2048-ban jönnek az OLC-k akkor azon meditálunk majd. és akkor már teljesen normális dolog lesz, hogy 1 mega eltárolt adat mellé 800 byte hibajavító kód kell.

..egy sikátorba talátak rám, egy régi frigóba próbátam viszatérni a főd légkörébe..