Ez alapból megvan, másképp hallja az ember magát, mint hangfelvételről. Nem kell ehhez befognia semmit, szöveteken keresztül amúgy is kissé gyorsabban ér oda a hang ahova kell neki, mint szájon ki, majd jobbra-balra el, fülnél megint egy kanyar, s irány befele.

Emlékszem anno Kanadából kaptam egy Sony sports walkmant a kilencvenes évek közepe körül. annak a fülese a hangszórót kilencven fokkal elfordítva, menetirány szerint állítva hordta. Gyakorlatilag nem a levegővel, hanem sokkal inkább a szövetekkel vitte hangot a receptorokhoz. Színpadképe, tisztasága, minden egyéb paramétere az általam eddig hallgatottak közül a legjobb volt. Egyszer kirántottam a madzagját kilinccsel az egyik oldalából, sima kis "gelkában" megcsinálták, fillérekért. Az utángyártott, nevesincs példánya ugyanolyan kinézettel hasonló minőséget hozott, s ugyanolyan hibát. Na, annak a kábele már gyengébb volt, eltört a jack közelében. Sok évig húzta, hibája ugyanaz lett, s köröket vert sok évesen is a 2006-ban vett Sony agybadugósomra. Amit akkor a gyorsan kell valami módon hajtottam fel, nem a legolcsóbbakból szemezgetve, hanem azért feljebb lépve egy kicsit.

bolvar: hát, minőségre két almás füles a családban borzalmasan amortizálódott alig használat mellett is. S hangra is igen vacaknak találom, nincs tere, színpadképe mint egy pinceszínházé.

[ Szerkesztve ]