Leibniz Sor mintájára lehetne rá megoldást adni: Először amennyit ült, annyit kinn tölt. Ez legyen x. Egynél kisebb de nullánál nagyobb hatványra (legyen n) emelem, ennyi időt benn tölt, aztán ismét művelet és ki. A rab amennyiben végtelen hosszú ideig élne, folyamatosan ki-be járkálna egyre sűrűbben, míg el nem kezdene úgy oszcillálni nullához tartó n időközönként a kapu két oldala között, amíg el nem érné azt a kritikus határsebességet, hogy a bőrén lévő verejték a gyors nyomásváltozások miatt kavitációt nem okoz. Ez robbanásszerűen darabokat hasít ki a fickóból. Ez érthető, hogy hová vezet hosszútávon.

Amennyiben a kiszemelt szerencsés börtöntöltelék nem élne végtelenhosszú ideig, be kell falazni úgy, hogy a derekán felül eső része essen a börtönudvarba, a másik pedig a szabadba. Tetszés szerint forgatható a delikvens úgy, hogy a jobb és bal oldala legyen kinnt - bennt, ez már igazából ízlés dolga.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István