Nincs normális, követendő viselkedési minta egyik félnél sem. A nők nem tudják hogyan kell nőnek lenni, a férfiak nem képesek férfiként viselkedni.
Tipikusan az a helyzet áll fenn jelenleg, amikor a nők többsége úgy érzi, hogy egyre nagyobb térigényre, szabadságra van szüksége. Viszont ezzel a fene nagy önállósággal nem tudnak mit kezdeni. Jobb híján elkezdenek férfiként viselkedni, amivel párhuzamosan a férfiak a ''puhaságuk'' miatt kiszorulnak a saját perifériájukról. Mindegyik fél ugyanannyira hibás az egész folyamatban, mint a másik, nincs mit szépíteni ezen.

Tartalmatlan, látszat életet élünk. Nincsenek belső értékek, mert a nagy többség csak kifelé figyel. Leragadtunk egy szinten, mert ez kényelmes, ez zúdul ránk mindenhonnan és sokkal könnyebb sodródni a birka tömegekkel, mint változni.

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Egy kicsit más gáz hogy a nők ugye arra vágynának, hogy a férfi kemény legyen, és valamelyest, férfiasan durva, de ha így viselkedik valaki akkor abból előbb-utóbb kiderül hogy hajlamos pofonvágni az asszonyt ha nem fogja be a száját. Az asszony meg nem fogja be, mert megtanulták már a nők a világháborúk alatt hogy egyenjogúak. Persze ezért a férfiak nem viselked(het)nek olyan férfiasan, mert ha úgy viselkednek akkor a nők felkapják a vizet... ördögi kör.
A férfiak ugyanakkor szeretik ha egy nőnek megmutathatják hogy ők férfiak, erősek és határozottak, de hát hogy legyen már valaki határozott ha újabban a nőt is be kell vonni a döntésekbe (mert emancipálódott a banya ) ? És, ami érdekes, a nők annyira sokszor meg nem képesek tenni a legegyszerűbb dolgot akár saját magukért, hogy az nagyon idegesítő.

Amúgy igazán nők csak az okos nők tudnak lenni. A maiak csak hülye ptyícák (Gépnarancsot olvasottak előnyben ;-) ) ahhoz képest amilyenek a nők akár csak 8 éve voltak.

Akkoriban még ha odamentél egy nőhöz egy kisebb buliban, lehetett vele beszélgetni. Értelmesen. Ma ha nem dobod ki a kocsikulcsot, stb., nem fogsz tudni, ill. ha nincs valami hatalmas pofád, akkor sem. A hatalmas pofa pedig nem mindig egyenlő az amúgy okos/normális értékeket képviselő emberekkel. Mondjuk az ilyen mű-csajokat megnézi az ember, esetleg még le is fektetné, de ezen kívül másra nem jó. Üres váz
Persze vannak olyan nők akikre ez nem igaz, de ők meg valamiért ;-) foglaltak.

Egyébként ismerek olyan hölgyeményt aki halál férfiasan, keményen viselkedik (kifele) és ugynakkor egy nagyon érzékeny, kedves, szeretetéhes lány, az egyik legjobb barátom, és rettenetesen bírom. Ez az kivétel ami erősíti a szabályt + emiatt sokan félreismerik, akik nem ismerik eléggé.

Amúgy Gh0st-tal tök egyetértek...

U.i.: Gáz párbeszéd köztem és egy egész okos, nőies nő között :
Csaj : -Tetszik az a pofa, csak az a baj vele hogy köcsög
Én : - Akkor miért teszik
Csaj : -Mert köcsög...
(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ)

Mutogatni való hater díszpinty

Tudod..én még fiatal vagyok de már elgondolkoztam ezen.
Lehet hülyeséget írok de...eddig nem voltam nagyobb szórakozóhelyen, így csak csajokkal találkoztam..
Kb. 2 hónapja elmentem egy nagy bulizós helyre, és rájöttem, hogy ott láttam életemben elöször nöt, igazi nöt, akinek van megjelenése, és van benne valami báj, ami tényleg megmagyarázhatatlan..

Nem kell vágyni, és elvárni dolgokat Sokkal könnyebb úgy az élet.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Há' ez elég pesszimistán hangzott (bár gondolom nem úgy írtad)
De egyébként igazad van.

Mutogatni való hater díszpinty

Nem volt pesszimista pedig

Idéznék kicsit: [link]
..elvárások vannak....mindenkinek mindenkivel és mindennel szemben...az adott sablonban nevelkedő lények megszoktak egyfajta színvonalat...És csak azon belül tudják elképzelni a környezetüket...Elvárások vannak, ilyen légy olyan légy és akkor megfelelsz nekem....Esélyünk sincs megmutatni kik vagyunk valójában, mert senkit nem érdekel...

Akkor nem kell küzdenünk azért se...hogy megfeleljünk..

Csak azt nem értem...én...csökkentett sablonszámú lény, hogy ha mindenki másnak vannak elvárásai felém..hogy ilyen, meg olyan legyek, akkor nekem MIÉRT NEM LEHETNEK? Miért nekem kell felülírnom a saját programom mások miatt...egyszer..csak egyetlen egyszer ebben a sötétre festett álvilágban miért nem képes valaki azt is figyelembe venni, hogy én mit szeretnék?

Na de sebaj...nem írom én át ezt a progit senki kedvéért ám...Akinek nem teszik a lényem,
az kerülje jóóóóó messzire.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Basszus, most kezdek igazán örülni, hogy én olyasvalakit találtam magamnak, akivel lehet hosszabb távon, komolyabb szinten tervezni, vannak mély érzelmei és értékei, és emellett még szép is. Ezek után mégjobban megbecsülöm, mert ahogy elnézem, kisebbfajta csodának számít ez a 18-20 éves korosztályban.

Hmmm...
Az írásnak van alapja, vhogy így látom a most felnövekvő korosztályt(14-18 évesek).
Ebben a korosztályban élek, de igaz erre a rétegre, sztem inkább csak erre...Csak azért van a mai nő, h csábítson...de másra már nem. H alapvető dolgokat nem tud megoldani...pfffff

Nagyszerű cikk, kiváló jelzőkkel, remek nyelvezettel, és még a tartalmával is egyet tudok érteni. Hozzá akartam fűzni egy-két dolgot, de nem megy. Bármit mondanék, túlragozott lenne. A cikk mindent leír remekül.

Ne haragudj, de 14-18 év között nőnek tekinteni valakit kicsit duuurva.

Főleg a mai világban, mikor már 22-23 évesen sem azok, tisztelet a kivételnek. Egyre jobban kitolódik mindkét nemnél a felnőtté válás határa.

És erről a társadalom és az általunk kialakított társadalmi normák a felelősek.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

én is hozzászeretnék fűzni de valahogy tényleg nem lehet.
nekem az utolsó bekezdés tetszett a legjobban... az utosló ékezetig egyetértek...
feláll a szőr a hátamon azoktól a (tényleg csak) csajoktól akik úgy beszélnek mint az óvodások (''Cejetlek'' és társai...), mert úgy gondolják hogy ez aranyos... persze, az. rövidtávon. körülbelül 2 mondat erejéig... aztán idegesítő...

viszont vannak nők akik nem ilyenek... találkoztam már olyannal, akinek a szemeibe szerettem bele, de első látásra, mert olyan pillantása és nézése volt hogy nem lehetett ellenállni... sosem felejtem el, pedig nem láttam többé.

nagyon kevés ilyen NŐ maradt... én azon szerencsés helyzetben vagyok h megtaláltam az egyiket, és kedvesemnek mondhatom.

az írónak

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

már bocs, de ez is nagyon egyénfüggő. Ismerek olyat, aki most lesz 18, és azt mondanám rá, h nő. Ugyanakkor kurvasok a büdös életbe nem lesz az. Hát ez van...

Same rules apply!

Gondoljatok csak bele h mit mondott Esteé Lauder: ''Egy nő a megjelenésével nem akkor tűnik ki, ha bemegy valahová, hanem ha onnan távozik, mert a hiánya tűnik fel.''

Yesss.

Esélyem nem lett volna ezt így megfogalmazni.

De azért a helyzet nem ennyire vészesen szar. És amellett, hogy egyetértek, azért egyetlen dolgot hozzáfűznék. A nő legyen törékeny, vagy legalábbis csináljon úgy, mintha az lenne. Legyen olyan, akit meg kell védelmezni. Mert attól én férfibbnak érzem magam, ő pedig nőbbnek.

Még valami.

Nem feltétlenül akarok párhuzamot vonni, és ez nem csak a nőkre vonatkozik, de eltűnt az emberekből az ambíció. Az igény arra, hogy letegyen valamit az asztalra, aztán ezt mondhassa: ezt én értem el. Én alkottam. Én csináltam. Én vagyok benne. Egy szeletke magam.

Az én idilli elképzelésemben a nő és a férfi is sikereket ér el, egymást támogatják, és érdekli a másik munkája. És a legfaszább mondás a témához:
Because behind every successful man, there is a woman pushing.

Ugyanakkor vannak ilyen nők. Nem a szórakozóhelyeken lógnak fürtökben, nem. Érdemes elmenni mondjuk valami nívósabb színházba, ott azért más a felhozatal.

Szerk: az a helyzet, hogy rózsaszín cuccokban járni, affektálni és gügyögni mind olyan tevékenység, amely agymunkát nem igényel. Nőként viselkedni, kicsit gőgösnek lenni, némi cinizmust vinni a lekoptató dumákba, illetve a ténylegesen alkalmasnak tetsző hímnemű egyedekkel csevergészni, ahhoz kell valami IQ is.

Bog utazik a YouTube-on: https://goo.gl/J9p96u

''...eltűnt az emberekből az ambíció. Az igény arra, hogy letegyen valamit az asztalra, aztán ezt mondhassa: ezt én értem el. Én alkottam. Én csináltam. Én vagyok benne. Egy szeletke magam''
Ezzel nagyon egyetértek, és nagyon elszomorító ez Ha belegondolunk, ez lenne az élet mozgatórugója Magam körül egyre több megfásult, alkoholista embert látok, és nem örülök neki Mindenkinek egyénileg kellene ezt észrevenni, de ehhez kell egy alap értelmi színvonal, ami sajnos szintén egyre mélyebben van

a sok pesszimista rossz helyen ismerkedik

Nem feltétlenül akarok párhuzamot vonni, és ez nem csak a nőkre vonatkozik, de eltűnt az emberekből az ambíció. Az igény arra, hogy letegyen valamit az asztalra, aztán ezt mondhassa: ezt én értem el. Én alkottam. Én csináltam. Én vagyok benne. Egy szeletke magam.

Eltűnt? Én ezt akarom elérni, ezért akarok élni. LEgjobb barátnőmnél szintén ezt látom. Lehet, hogy csak szerencsére?

---------------------------------------------------------------

Mégvalami: Nagyon nehéz egy kevésbé nőies nőnek igazán nőnek lennie. Nagyon nehéz, mert egyszerűen nem jön, nem akar jönni. ÉS ami jön az leginkább az, hogy ''vááá, mi a francnak születtem nőnek, csak problémát okoz''. Pl. zavarba hozhatja őket az, ha nőies alakjukat dicserik, vagy bókolnak nekik, egyszerűen nehezen tudják kezelni a szitut. Egy ilyen érzésből nehéz kilépni, hiszen szinte szó szerint az ember midnen procikája tiltakozik ellene. Ilyen nőkből lesznek\ maradnak a férfias nők. Nevelés kérdése? Lehet.

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Szerintem nagyon jól fogalmazta meg a NŐ ''definícióját'' Zorán, illetve az alapjául szolgáló számban Billy Joel (szövegírója):

A nő

Billy Joel – Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig – a nő

Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem
Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem
És a tolvaj s az áldozat egyformán ő
Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig – a nő

Ő, akin nem látok át
Egyik mosollyal csal
Másik sóhajjal vall
Ő élvez minden csatát
És ha vesztésre áll
Kész egy újabb szabály

Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre
Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne
Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető
Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig – a nő

Ő, akit sodor a tánc
Milyen irányba lép?
Mikor mondja, elég?
Ő, kit a jövődben látsz
Aki karjába rejt
Aztán kétségbe ejt

Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse
Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte
És ha megkapod, attól csak a hiánya nő
Vele betelni nem tudsz
Mert ő az a lány, az az örökké asszony – a nő

eredeti szöveg: [link]

[Szerkesztve]

"We spared no expense"

Ez a normális. De ugorj le valami divatos szórakozóhelyre péntek este és interjúvold meg a 17-20 éves korosztályt.

Bog utazik a YouTube-on: https://goo.gl/J9p96u

Én nem gondolom, hogy attól lesz valaki férfias, hogy megver egy nőt. Az ilyen ember nem férfi, de még csak halvány utánzata sem. Ugyanakkor nem is gondolnám, hogy van nő, aki erre vágyna.
Az én szememben az az igazi férfi, aki bár belevonja a párját a döntésekbe, de attól még az övé az utolsó szó. A határozott szót nem keverném össze az önfejű szóval, mert nem egy a jelentésük.
Attól lesz férfi a férfi, hogy képes úgy befolyásolni a párját, hogy az ne legyen bántó, lekezelő, és mégis érezze a másik fél, hogy egy olyan ember van mellette, aki bármilyen helyzetben megállja a helyét, és akire felnézhet. És itt nem feltétlenül a fizikai erőre gondolok...
És a legfontosabb: a nőt a férfi teszi igazán azzá, a férfit pedig a nő.

''Nagyon nehéz egy kevésbé nőies nőnek igazán nőnek lennie. Nagyon nehéz, mert egyszerűen nem jön, nem akar jönni.''

Ez is azt bizonyítja mennyire eltolódott társadalmunk értékrendje. Már csak a divatmagazinok címoldaláról ránk mosolygó csontsovány nők az ''ideálok'', és azt hirdetik, hogy legyél te is ilyen, különben nem vagy igazi nő.

De nem ezen múlik. Egy nő akkor lesz igazán nő, ha megtalálja azt a férfit, aki mellett igazán az lehet, és akkor teljesedik ki a maga gyönyörűen vad, ugyanakkor ártatlan valójában.

Köszönöm a kritikát...

És igen, maximálisan egyetértek veled.
Nem tudok mit hozzátenni. Úgy igaz, ahogy van.

Szerintem igen, szerencse. Sorra látok olyan embereket, akik nem tudják mit kezdjenek az életükkel, csinálnak vmit (látok sajnos olyat, aki semmit ), de csak úgy megszokásból, ők se tudják miért. Élik a napjaikat egyikről a másikra, vegetálnak...nincs céluk, de ami a nagyobb probléma, hogy nem is keresik, és nem is érzik, hogy ez a helyzet nagyon nem jó, amiben vannak.

Na kövezzetek! Másképp látom...

Szvsz egyik félnek sincs igazán szüksége a másik jelenlétére. Persze ez így nem igaz és nagyon sarkított, inkább arra akartam célozni, hogy egy nő/férfi képes önmagában is nő/férfi lenni. Egy társtól nem lesz senki sem több, mert nem ad hozzád semmit, ellenben az igazi társ ismérve az, hogy nem is vesz el belőled semmit.

Sokan vallják azt a nézetet, hogy egyedül csak félemberek. Keresik a másik pólusukat, azt a valakit, aki kiegészíti őket. Pedig itt szó nincs kiegészítésről, mert nincs rá szükség. Azt kell meglátni, hogy egyedül is teljesértékűek, egészek vagyunk. Ezekben az esetekben másik maximum arra jó - arra használjuk -, hogy eltakarja azokat a hiányosságainkat, amikkel tisztában vagyunk, csak nem merünk velük szembenézni.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem kell senki magunk mellé. Jó dolog a párkapcsolat, de én attól nem leszek férfiasabb, hogy egy nő van az oldalamon és fordítva. Ellenben vannak az életnek olyan momentumai, amiket csak ketten, közösen lehet igazán átélni. Viszont ezekhez a pillanatokhoz két teljes emberre van szükség...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

két dolgot fűznék ehhez
1.
''Egy társtól nem lesz senki sem több, mert nem ad hozzád semmit''

szerintem viszont igen.. (csak saját tapasztalatból tudok beszélni) úgy érzem hogy igenis több vagyok mióta magam mellett tudhatok valakit... igenis a párom (szerintem) kiegészít engem, és ketten együtt vagyunk teljes emberek. annyiban viszont igazad van hogy kettő teljes ember lesz a végén... a két fél, két egésszé egyesül... de egyedül egyikünk sem teljes...

2.
''én attól nem leszek férfiasabb, hogy egy nő van az oldalamon és fordítva''

de igen, épp azért vagy férfi mert van melletted egy nő.
nem tudom ki szokta olvasni a Gamestar reggeli beköszöntőit, basárnaponként mindig van néhány jó idézet, ott találtam ezt ma reggel
Karinthy írta: ''Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.''
azért vagyok férfi mert mellettem van a nő...

[Szerkesztve]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Fura ez... igen, egyedül is teljes ember vagyok, perszehogy. Ugyanúgy dolgozom, tudok ugyanolyan színvoalú cikkeket írni, mintha volna mellettem valaki, élem az életem és csinálom azt, amiről úgy érzem, hogy csinálnom kell.

De azért az nem szar, ha a sikerekben osztozik veled valaki. Aki veled örül, és te is vele örülhetsz, ha ez fordítva van. Úgy könnyebb. És motivál.

És igen. Vannak élmények, események, amelyek egyszerűen ordítanak azért, hogy más is átélje veled. És há épp nincs ilyen ember, akkor kurvára sajnálod.

Bog utazik a YouTube-on: https://goo.gl/J9p96u

@Asmarat :
Rossz volt a fogalmazás.
Szal a mai fiatalságnak megvan az a macho képe, ami alapján azt hiszik hogy valaki hú de jó pasi, de annak az általam említett eshetőség (az ilető valóban brutális) az árnyoldala. Ugyanakkor a kedves, normaális hímneműeket (akik ettől még lehetnek határozottak, azaz férfiasak) észre sem veszik.
Olvass Nők lapját (nem vicc, néha nagyon jó írások vannak benne) és meglátod, mindben van pár olvasói levél a családon belüli erőszakról.
(Egyébként én sem ütök meg nőt.)
(És egyébként you're right.)

@tildy(#17) : A nőiesség sok dolognak a függvénye, és attól hogy valaki nem érzi magát nőnek, lehet nőies Sokan kishitűek akinek nem kéne annak lenni, és sokan verik magukat akiknek nem kéne.
Amúgy akiről az elején írtam mint ''férfias nő'' pl. ő sem kifejezetten szép, de azt nem mondanám hogy nem jó nő.
Egyébként ismerek egy csomó ducit (pedig nekem is a vékonyabbak jönnek be külsőre) akiket nem csak szépne, de bomba nőnek tartok, persze ehhez kell egy személyiség is Mind kedves, mosolygós és okos.
Ja, és mintha pont arról írtál volna egy másik topicban hogy nem kell görcsölni Erről van szó, nem kell erőltetni a nőiességet, jön az magától, csak nem mindenkinél ugyanúgy.

Mutogatni való hater díszpinty

Nincs öreg ember, csak rossz nő = ''annyira férfi az a férfi amennyire nő az a nő''

Mutogatni való hater díszpinty

Csak egy kérdés: ha nincs melletted nő, akkor is férfinak érzed magad? Említetted, hogy valamit hozzádad, hogy kiegészít, de mégis mi az a plusz, amit kihoz belőled és ezt miért nincs meg benned alapból?
Vagy mindez benned volt korábban is, csak éppen nem vetted észre? Netán nem is volt benned, de Ő szeretné ha olyan lennél és felveszel cserébe egy jól betanult magatartásformát? Mert tudod, érzed, hogy csak akkor kaphatsz, ha adsz is cserébe?

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Nem külsőségekre gondoltam.. Sokkal inkább egy belső világra, gondolatokra, érzésekre, mentalitásra ...

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Szükségszerű-e ehhez egy nő? Miért nem bizonyul mindehhez elégnek a baráti társaság? Jobban tudod igazolni magad egy nő szemében? Más az a fajta elismerés, amit egy nő képes adni?

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Voltam ilyen ponton. Nehezen álltam fel, és álltam ki magamért. Én is vegetáltam, mi mást tehettem volna, nagyon nem kedvezett akkor a szerencse. Szóval tudom milyen ez az állapot, az elmúlt két évet ebben töltöttem, és rnegeteget köszönhetek pár embernek, hogy ennek ellenére vagy ezek mellett láttak bennem fantáziát. Valószinűleg tényleg a szerencsén múlt. Meg azon, hogy mertem lépni, végre.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Igen, ez a másik probléma, hogy sokan nem mernek lépni. Ez van amikor megérthető, de van amikor nagyon kevés kockázattal se...megszokásból, vagy mert azért tenni is kéne valamit. Sajnos.


Gh0sT:
Szerintem igenis másfajta elismerést kap az ember a barátnőjétől, feleségétől, mint egy baráti társaságtól. Ettól függetlenül egyetértek veled, szerintem is lehet teljes ember az ember egyedül is. De ha párban vannak, akkor már nem két teljes ember lesz, hanem több...(és most nem az esetleges gyerekekre gondolok )

pont erről szólt (szerintem) a Karinthy-idézet: ha nincs mellettem nő, akkor nincs miért férfinak érezni magam...
kérdésedre válaszolva: nem tudom mit ad hozzám, de biztosan hiányozna ha eltűnne. szerintem önmagát, a lényét adja hozzám, akire nekem szükségem van... (ez összefügg azzal a kérdéssel amit a párom tett fel: ''mégis mi volt az ami miatt belémszerettél?'')
talán pont ez. hogy kiegészít. nemtudom... vannak dolgok amiket nem nagyon lehet megfogalmazni... a szerelem pl ilyen

a ''jól betanult magatartásformát'' viszont határozottan tagadom. nem ''játszok'' előtte/érte.



[Szerkesztve]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

''Szerintem igenis másfajta elismerést kap az ember a barátnőjétől, feleségétől, mint egy baráti társaságtól.''

Igen, ezt én is így gondolom, csak még beletennék egy csavart. Talán az elsimerés nem is annyira más, csak éppen másképp hat ránk férfiakra. Furcsa mód egy kicsit többre tartjuk, mint az azonos neműek elismerését. Mondhatnám azt is, hogy többet ér.

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

A barát az barát, a nő pedig társ.

Ezért tud többet adni pusztán a létezésével is.

Bog utazik a YouTube-on: https://goo.gl/J9p96u

Ez pofonegyszerű.

A barátom azért örül vagy szomorkodik velem együtt, mert a barátom, szeretem, kedvelem, sokra tartom és viszont.

A mellettem élő nő pedig azért ad többet, mert mi kicsit egyek vagyunk, és mert mondjuk mindenki másnál fontosabb. És viszont.

Bog utazik a YouTube-on: https://goo.gl/J9p96u

Ok, konstatáltam, hogy másképp gondolkodunk. Még jó, különben unalmas lenne az élet.

''talán pont ez. hogy kiegészít. nemtudom... vannak dolgok amiket nem nagyon lehet megfogalmazni... a szerelem pl ilyen''
És nem is kell megfogalmazni... csak átélni...

''a ''jól betanult magatartásformát'' viszont határozottan tagadom. nem ''játszok'' előtte/érte.''
No, én tudom magamról hogy ''színészkedek'' néha... Saját példát próbáltam felhozni, gondolván arra, hogy általános... Viszont talán addig nincs baj, amíg tudjuk, hogy hol a határ. Mi az, amik még mi vagyunk és mi az az álarc, amit azért öltöttünk, hogy a másiknak megfeleljünk.

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Nőknél egy határon túl nem tartom normálisnak ezt, sőt, magasabb küszöbbel ugyan, de férfiaknál sem. Amikor egy nő a karrierje miatt nem vállal gyerekeket (egyáltalán), vagy fél év terheságy után viszalohol dolgozni, a 6 hónapos babát meg elsózza, az minden, csak nem normális. Számomra a normális nő (és férfi) az, aki egyensúlyra törekszik a karrier, az önérvényesítés és a család között. Ha az egyiket muszáj alárendelni a másiknak, számomra a család nem lehet a szenvedő fél.
Ha viszanézel majd 60-70 évesen, látod a ''sok mindent'' (ugye mennyire viszonylagos?), amit letettél az asztalra, de nincsenek gyerekeid, akik hetente egyszer-kétszer beugranak hozzátok, hogy mizujs, akkor átértékeled az asztalon sorakozó büszkeségeket. Csakhogy ott már nincs visszaút.

A legjobb aláírás a héten

Ebben mind frankón egyetértünk. Az a ''valami'', amit leteszel az asztalra, nem feltétlenül egy vezérigazgatói állás, amit 40 év karrierlétrás lépkedéssel értél el, félretéve mindent, ami a munkán kívül lehetett volna az életedben.

Az is valami, ha gobleint készít, vagy alapítványnál dolgozik, vagy szociális munkás, aki gyermekvédőként jobb élethez segített egy árvát. Írjon verset, vagy legyen valami, amiért szenvedélyesen tud rajongani, de nem csak a tévéből, hanem ténylegesen, tevékenyen.

De a másik véglettől nagyon ki tudok borulni. Amikor az égvilgon sehova nem halad, hanem ruhát hajtogat egy boltban, vagy iratokat rendez egy irodában, mert majd úgyis elmegy szülni, és akkor minek kepesszen.

Meg kell találni a harmonikus egyensúlyt. Én sem akarok minden éjjel weboldalt szerkeszteni és telefonokat basztatni. Egyszer majd megtehetem, hogy csak leülök, és nézem, ahogyan működik az, amit felépítettem. És ha majd a nagy kedvem úgy tartja, akkor betesztelem a második generációs iPhone-t, és majd minden olvasó azt fogja olvasni, mert Bog 6 hónap kihagyás után újra írt egy tesztet. Na, kiveszem a biliből a kezem...

Bog utazik a YouTube-on: https://goo.gl/J9p96u

Így teljesen rendben van, férfiembernek szüksége van a tesztoszteron-szint kordában tartásához némi ''akcióra'' (sőt, több fajtára is, de ez nem az a téma ). Unatkozó-barbizó nőknek meg egy tesztoszteron túltengéses hímre lenne szüksége, aztán meg gyerekekre. Két-három(-négy-öt) gyerek veszettül le tudja ám kötni a nőt.

A legjobb aláírás a héten

De úgy szeretnék élni, hogy én tudjam. Szerintem ehez azért méretes szerencse kell, h vki ezt meg tudja tenni. Jah, és nem alkalmazottként kell dolgozni.

Same rules apply!