Ez egy 'szott jó bejegyzés. Magamra ismertem.

Disney Infinity adok-veszek-csere: https://goo.gl/2CPMqH

Szerintem viszont a hogyan számít. A cél egy dolog, de az oda vezető úton derül ki, mennyit érsz. Legyen kicsi vagy nagy dolog. Nem a cél formál, hanem az elérésének a módja.

köszönöm
tegnap belenéztem a Titok című filmbe (azonos című könyv adaptációja), már sokszor láttam, de mindig rádöbbenek mennyi igazság van benne.

Ez a bejegyzés szerintem nem igazán erről szól (amúgy igazad van).

Ha rendet raksz egy kicsit fejben, és kijelölöd a célokat, akkor tényleg kapsz egy "hátszelet" hozzá az élettől. Hívhatjuk ezt bevonzásnak, wishful thinkingnek, Isteni kegynek vagy bármi másnak, de így van.

Ha megvan az elhatározásod, reálisak a céljaid, és nem vagy különösebben lusta, akkor tudat alatt már menetelsz is az elérendő cél felé, és ez jó dolog.

#5: ezt én nem venném annyira biztosra. Kérdezz meg random embereket, hogy hogy látják magukat 5-10 év múlva. Sok üveges tekintettel, vagy esetleg semmitmondó panelválasszal fogsz találkozni.

[ Szerkesztve ]

Az első két mondatra reagáltam. Céljai meg mindenkinek vannak. Nem biztos, hogy óriásiak, de vannak.

A "hátszél" meg ismerős, sokszor segített már, én az a talpra esős fajta vagyok.

[ Szerkesztve ]

A 'hogyan' alatt itt nem arra gondoltam, hogy akár tisztességes eszközökkel, akár másokon átgázolva éred el, az jó lesz neked.

A 'hogyan' nálam/itt azt jelentette, hogy ha kitűzöl egy komoly és nagy célt, az első lépés a megvalósítás felé, hogy végiggondolod, mit tehetnél az eléréséhez. Ilyenkor előfordulhat, hogy elkeseredsz, mert a kitűzött célhoz nem látsz megfelelő utat. Ha ezt látva haragot, csalódottságot érzel - mondván: nem tudok semmit tenni a célomért - nem is fogod elérni.

A lényeg, hogy ne rekedj meg a "nem tudom megcsinálni" hajtogatásánál, csak tudd hogy jönni fog egy kedvező lehetőség.

igen, erre gondoltam

A szerkesztésre:

Pont erre gondoltam. Nem csak a nagy célok a jók. Ezt a hogyan látom magam x év múlva kérdést meg betiltanám. Tipikus állásinterjús idióta kérdés. Persze lehetnek az embernek elképzelései, céljai, de az élet bele tud szólni. És akkor alkalmazkodni kell, mert amelyik fa nem hajlik, az eltörik.

Nem csak úgy lehet élni, hogy a célnak rendeljük alá magunkat. Tudni kell a javunkra fordítani azt is, amit az élet hoz. Ha én most azt mondom, hogy 10 év múlva programozó leszek, de két év múlva jön egy lehetőség, hogy mondjuk saját élelmiszerboltom legyen, akkor mit tegyek? Dobjam el a lehetőséget, mert csak a cél számít, vagy próbáljam meg kiaknázni, ami ebben a lehetőségben van?

[ Szerkesztve ]

Egyetértünk. Ezt ugyan nem írtam le, de a film/könyv tartalmát mint életfelfogást tartom "használhatónak".

Amúgy szerintem az a tudományos maszlag azoknak az embereknek szól, akik kételkednek, vagy arra van szükségük a látottak elfogadásához, hogy valami tudósféle ezt alátámassza.

Attól, hogy látod magad, kőbe vésni nem kell. Nekem mindig voltak öt éves céljaim (goto érettségi, goto diploma, goto lakás, goto család (ez az aktuális), goto gyerek felnevelés lvl 1 goto gyerek felnevelés lvl 2...), ezek mondjuk magától értetődő célok, de a részleteket már lehet finomítani, és ha adott esetben beleszól az élet, korrigálni.

A kérdés jó, hidd el, csak rosszul használják. (De hát mit várunk a HR-esektől, most őszintén... )

[ Szerkesztve ]

Én pl. sosem szoktam hosszútávú szakmai célokat meghatározni. Kis-vezetői posztban voltam pár évvel ezelőttig, aztán jött egy lehetőség, hogy ha ügyes vagyok, akkor bár lent kezdem, de technikusi területen is kipróbálhatom magam. Tudom, nem nagy dolog, de nekem jobban fekszik, így váltottam, pedig előtte nem gondoltam rá, hogy ebbe az irányba tervezzek.

A huszonegykét éves HR-esekről meg megvan a magam véleménye. Bár nekem nem okoztak még kellemetlen perceket, de nevetségesnek tartom, mikor egy olyan tejfölösszájú felvételiztet egy akár több évtizedes tapasztalattal rendelkező embert egy állásra, akinek halvány lövése sincs a témáról. És ilyenkor jönnek az OKJ-s tanfolyamon leírt kérdéseik.