Ha az ember parázva megy be, onnan régen rossz az egész, emlékszem erre én is egyetemen döbbentem rá. (Mondjuk érettségin nem izgultam alapból, tudtam hogy matekból és infóból nem tudnak megszívatni, a többiből meg gyakorlatilag ha kell, hasból improvizálok egy kettest. Kitűnő lettem, mondjuk a szerencse közrejátszott, de a szóbelire két délutánt tanultam, az írásbelikre meg semmit.) A trükköm az volt, hogy minden vizsgára úgy ültem be, hogy úgyis megvágnak, így nem volt miért stresszelni. Szinte mindig működött, ráadásul ha tényleg megbuktam, akkor se volt miért elkeseredni, tudtam előre hogy ez lesz, erre volt kiszámítva az egész vizsgaidőszak. (Puska nálam nem volt opció, képtelen vagyok puskázni.) Még államvizsgára is így ültem be, mondjuk az kicsit csücskösebb is volt. ~50 tétel (~25 matek, ~25 infó, programtervező informatikusnak tanultam), kidolgozva 600-700 oldal rizsa nélkül. Két teljes napot szántam az egészre, szóval mikor vizsga előtt hallottam a többiektől, hogy ők hónapokat tanultak, akkor törődtem bele végképp, hogy megrántanak. Végül nem lett igazam, 3-assal átmentem úgy, hogy két vacak tételt kaptam.