2011. június 13.

Ez az a nap, amit sosem fogok elfeledni, pedig jó lenne.
Ezen a napon kezdődött a központi érettségik szóbeli része. Ez a nap talán, egész fiatalkorunk, legstresszesebb része.

Felülni egy veszélyesnek tűnő hullámvasútra? Stresszes, mert nem tudhatod mit élsz át.
Munkahelyi interjú? Stresszes, mert gyötröd magad megfelelsz-e.

De az, hogy 4 évnyi tudásodról számolsz be, az egész iskola tanárkarának, az olyan stressz, ami alapjaiban tölti meg, ezt az egész szónak az értelmét.

Ráadásul tetézi az egészet a rengeteg protokoll. Kimenni nem lehet. Ott helyben átnézni az anyagot nem lehet. Enni, inni nem lehet. Ezek azok a dolgok mind-mind olyanok, amik így olvasván nem tűnik nagy dolognak. Ott helyben teljesen mások a viszonyok. Mindenen rágod magad. Hogy mennyire tudod az anyagot. Hogy azt a tételt csak félig tudod, ami lehet kevés lesz.
És az a tudat, hogy leülsz és kb. 10 szempár csak téged néz. Ez a világ talán legfrusztrálóbb dolga. Mindenesetre nem lehetett elkerülni.

Kezdődjék a móka.

A szitu ugyanaz, a közönség volt ennél több

Kezdődött az Angollal.
Ez még igazándiból nem számított nálam nagy dolognak. Ez olyan mint a biciklizés: ha egyszer megtanulod, sosem felejted el.
1 óra múltán rám került a sor. Nagyon pörögtem, éreztem magamban azt, hogy én kimegyek és nagy meglepit okozok.

Lett nagy meglepi. Hirtelen remegni kezdtek a lábaim és olyan egyszerű kérdésre, hogy "Mit néztél meg utoljára a moziban?", közel 30 másodperc csönd volt. Nem jutott semmi eszembe. Akkor már elkezdődött bennem a riadalom. Hogy mi lesz ha.......?

***

És akkor jött a Magyar. Őszintén szólva attól rettegtem a legjobban, de bíztam abban, hogy a szerencse mellém áll, és olyan tételt húzok amit biztosan tudok. Hát a sors néha a te oldaladon van, néha nem. És pont azon a napon nem állt mellém.
Tudni kell azt, hogy a magyar szóbeli szét van szedve 2 részre. Irodalom és Nyelvtan. Mind kettőből 20-20 tétel van. Az érettségire úgy mentem hogy irodalomból 14-et tudok teljesen, 5-öt hébe-hóba és egyet, amit végképp semmit.
Szerintetek melyiket sikerült kihúznom? Abban a pillanatban, amikor megláttam a tétel címét megfagyott bennem a vér. Nem tudtam szóhoz jutni. Mindenesetre visszaballagtam a helyemre és vártam a percet hogy "kivégezzenek".

45 perc után én jöttem. Az az érzés, amikor tudod hogy semmit nem tudsz, de közben farkasszemet néz veled az osztályfőnököd, a magyar tanárod és még az igazgató is, az az a pont, amikor szívesen kiugrottam volna az ablakon és elfutottam volna jó messze. De ennek se értelme se esélye nem volt... Be kellet nyögnöm azt, hogy "ezt nem tudom".

A velem szembe ülő arcok meglepődtek, mintha azt akarták volna kérdezni hogy "Mi az hogy nem tudod?".
De voltak olyan jó fejek, hogy húzattak velem pót tételt. Utána meg kellett volna nyugodnom, hogy most már biztosan olyan tétel van ott, amit már én is tudtam. Na igen, volt is, de olyan dolog következett, amit én a mai napig nem tudok hova tenni.

Talán nem kell ennyit várni......

Kihúztam egy jó tételt amit én is tudtam.
Legalábbis azt, hittem mert otthon, magamnak felmondtam és tudtam. De ott, valami különös oknál fogva nem jutott eszembe semmi.
Csak ilyen rész adatok, de maga a lényeg nem. Elvileg 15 percet kellett folyamatosan beszélni. Nekem 5-öt sikerült.

Mondanom sem kell, megfagyott a levegő a teremben. Mert én is, a tanárok is, és az engem hallgató osztálytársaim is tudták, hogy valaki megbukott. És kész. Megtörtént.

Az egyik tanár felajánlotta hogy kimehetek megmosni az arcom, de igazándiból nem segített az.
Attól a perctől, a mai napig kutatom, töröm a fejem, gondolkozok rajta, hogy ez hogy következhetett be.
Hogy lehet az, hogy abban a pillanatban nem tudod, 4 órával korábban a saját otthonodban pedig tudtad?

Igazándiból már 1 órával később rájöttem hogy leblokkoltam. Az a stressz, amit az első tétel kihúzásakor rám tört, nagyban befolyásolt engem. Miután behívtak újra, nem szabadott azzal törődnöm mi történt a magyarral, mert ha azzal fogok foglalkozni, akkor a történelem és az informatika rovására mehet.
Ebből a szempontból sikerült leküzdenem a félelmet és az aggályaimat. Olyannyira, hogy az osztályból a 4. legjobb felelési eredményt produkáltam történelemből, és a második legjobbat Informatikából. Mondanom sem kell ez nem vigasztal.

Igazándiból a történet legalja 2 nap múlva jött, amikor átadták a bizonyítványokat. Mondanom sem kell.
Én voltam az egyetlen, aki a kék bőrkötéses füzet helyett egy A4-es lapot kapott és az az üzenetet "Van második esély, nem szabad feladni".

És nem is fogom. Öröm az ürömben, hogy ennek ellenére elkezdhetem az OKJ-s képzést, mivel 5-ös eredményt sikerült elérem informatikából és ezzel automatikusan felvételt nyerek a képzésre és letehetem a magyar szóbelit a pótérettségin októberben.

Úgyhogy folyt. köv. októberben.

Köszönöm hogy elolvastad történetemet.