Annak idején (2008-ban) a Casio EX-F1 hívta fel magára a figyelmet a kompakt fényképezőgépek kategóriájában a nagysebességű videóival, már akkor képes volt Full HD-ben 60 fps-re, de 512x384 mellett 300 fps, 432x192 felbontáson 600 fps, 336x96-on pedig 1200 fps-t tudott. Jelenségeket meg lehetett figyelni 336x96-on is, a kis felbontás és nyújtott képarány ellenére. Ehhez képest ez az új kezdeményezés az 512x384-en már 2100 fps-t hoz, és HD-ban is mehet 550, ez nagyszerű, a "megfizethető" kategóriában.

Szóba került a képsorok száma. Kísérleteknél sok információ kinyerhető kis felbontásokból is. Van egy speciális eset, amikor akár egydimenziós, egy pixel magasságú leképezésekkel is célt érhet az ember, ismétlődő jelenségeknél. Ennek non plus ultrája volt a 2011-es MIT-s kísérlet. Gyakorlatilag mintegy félbillió fps sebességű rögzítés. Nagyon rövid lézerimpulzusok sorozatáról az impulzusokkal szinkronban indított optoelektronikus réskamera 480 fázisú "mozgócsíkokat" rögzített, ezt az újabb és újabb impulzusokkal szinkronban megismételve, de tükörrendszerrel pásztázva, a kinyert adatokból 2D-s videó készülhetett, rajta a fény terjedése (két képkocka közt alig fél millimétert terjedt). Nem voltam szakszerű, az MIT cikk az, annak idején prohardveres cikk és topik is volt róla. Még nagyobb off, de (ahogy az MIT-s cikk is említi) az említett technikával előtte már a fal mögé is "láttak".

Quoth the Raven "Nevermore."