Először is, köszönet mindenkinek aki ide fáradt, másodszor amit irtattam 2in1 elgondolás alapján készült, mert magam is ide tartozok. Latom minden esemény mindkét(vagy több) oldalát. Úgy érzem magam sokszor mint aki éppen "szuperpozícióban" csücsül. Ahogy látjátok, ez kis írás úgy igaz(nem szoktam fikciókkal bajlódni nincs rá szükségem), hogy közben igen is, szarkasztikus és torz is. Amilyen reakciókat adtok az azt mutatja, kb 1 kezemen meg tudom számolni azokat az embereket a helyi fórumon, akiket egy kicsit is érdekel egy másik ember/élőlény jóléte akar ismeretlenül is.

Pont ez az érdekes, ti pont látjátok a világ problémait(beleértve engem is), de próbáltok optimisták lenni. én is optimista vagyok, de szerintem először látni kell és megérteni a problémákat, hogy azokon felül tudjak/tudjunk kerekedni. Ez engem úgy tüntet fel mint aki depressziós, hiszen igen sokat agyalok ezekről a dolgokról. Nálunk épp nyár van, nagyon sok pozitív dologban van/volt részem az életemben ha csak az elmúlt pár évre gondolok, de sajnos latom, hogy nem minden fenékig Vegemite itt sem, de latom a pozitív hozadékát, a más szemléletmódnak, amit asszimiláltam.

Ezert agyalok sokat, ha nekem sikerült, ezt hogyan lehetne továbbadni azoknak akiknek jelenleg igen sok problémájuk van. Gyors számvetés után, elmondhatom, anyagi problémákkal, nem tudok érdemben mit kezdeni, mivel a sajátom is igen nagy kihívás tud lenni érdektelenség miatt, hiszen nem latom sok értelmet, csak értem szükségességet.

A gondolkodásmód béli változás, az egyen akaratán múlik, illetve annak kíváncsiságán. A kíváncsiságot próbálom felébreszteni azzal amit teszek. Nem én vagyok a lényeg az egészben, hanem amit kiváltok, és eddig kb csak pozitív hozadékát látom, a reakciók alapján

Ha érdekel nagy vonalakban elmondhatom, amin eddig keresztülmentem életem során, elég tapasztalatot adott, hogy gyakorlatilag minden problémámat meg tudom oldani magam , legyen az mentális, vagy barmi más. Nehéz elhinni, sokan azt mondjak, ja persze, kinek vetitek...Erre mindig csak egy válaszom van: Minek hazudnék szándékosan? Igen a memóriám véges, vannak hibák benne, sokszor nekem is valótlanságot állítottak, így előfordul gikszer a gépezetben, de a nap végen, amit el akartam érni azt eddig elértem, és talán pont ez a bajom, mert amit nem tudok logikával, kitartassál, tanulással elérni, azt nem értem, de tudom, hogy egyszer mar sikerült, de nem lehet egyenletet felírni rá. Ez a bajom....Ez nem depresszió SZVSZ, vagy negatív világkép, egyszerűen értetlenség, a vége a mentális kepésségeimnek.
Elengedni sem lehet sok oknál fogva, csak úgy.

Remélem ez is érthetőbbé teszi a gondolataimat