Tessék világnézetet választani:

1. Minden a gyapjas alakváltó gyíkemberek miatt van. Hát nem tudtad? Ez a háttérhatalom irányítja a világot, mi tehetetlenek vagyunk. Ez van.

2. Erősebb kutya baszik. Szánalmas ez a sok sírás, amikor bármi lehetséges, csak akarni kell. Minden fejben dől el. Beleértve a rákot is.

3. Én a delfinekkel vagyok, mert az emberek alapvetően gonoszak. Pusztuljon el az emberiség, mert megérdemli! Legfőképp a nyugati "kultúra", mert az hozta el az összes szenvedést a világra.

4. He, milyen gondolkodás? Én nem értelek. A lényeg, hogy mulassunk. Beülök az A8-asba és veszek viszkit literszámra, s így majd jönnek a szép lányok a bulikába. De ha nincs della, akkor meg elmegyek a hivatalba, rácsapok az asztalra, polgármester ad kis segélyt, hogy lemehessek a kocsmába fröccsöt inni. Ennyike.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Én is a delfinekkel vagyok. Viszlát, és kösz a halakat!

"Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."

Nem lehet nincs, nem is volt és nem is lesz.
Egyszerűen csak panaszkodni tudok, de a whisky-tol meg rosszul vagyok. Lehet ez a végleges világnézetem.
Tudnál tanácsot adni mit csinálok rosszul?

So long so long and thank You for the fish and the most inteligent species left the earth...

Sajnos lemaradtam a marsutázás jelentkezéséről, de a biztonság kedvéért megnéztem még egyszer a Galaxis útikalauz stopposoknak c. filmet...Nem csalodtam

Szerintem ki kellene menni az utcára és kicsit élni.

Ha nincs jó, ló a szamár is.

Azon mar túl vagyok, a részeg emberek látványa sajnos mar nem nyújt semmifele élvezetet számomra, sem a mű hölgyek a mű urak társaságában. Lehet elértem egy életkort, amikor többre vagyok mint azelőtt valaha, de ezeket a dolgokat nem lehet csak úgy elérni...Tudom bennem van a hiba ismételten.

Van ám szép oldala is az életnek, csak meg kellene látni... és nem azon agyalni, hogy mi rossz.

Ha nincs jó, ló a szamár is.

A jó oldala is megvan, de az agyamat nem tudom lekapcsolni, nem tudok csak kifele nézni a fejemből és nem látni mi történik körülöttem. Tulajdonképpen nem érdekelne, ha nem lennek érintett az ügyben. Ahogy latod, inkább realistán próbálom értelmezni a dolgokat amit latok, ezert írtam egy sor miért jött szembe. Persze arra kell megoldást találni ami nem úgy működik ahogy szeretnénk, nem arra ami jól működik, mert ugye ami nem romlott el azt nem kell megjavítani. Ha meg nem tesszük fel a kérdéseket akkor nem latjuk az okokat és nem tudjuk megoldani a problémákat. Akkor semmi nem változik, és csak marad a panaszkodás, de senki nem tesz semmit. Ezert gondolkozok azon miért pont én gondolkozok ezeken a dolgokon.

Imádom az írásaid, de próbálj meg optimista lenni, és egy kicsit önzőbb. Ne mindig a rosszat lásd meg a nagy egészben, hanem a lehetőségeket a részletekben, hogy jobbá tegyed a saját és a körülötted élők életét.
Néha el kell vonatkoztatni a világtól és nem tudomást venni róla, mert különben teljesen elveszel. Azért meg, hogy olyan dolgokon gondolkozz, amin valószínűleg úgysem tudsz globálisan változtatni, senki sem fizet.

Igazi kis téli csömör. Ebben vagyok én is.

Az "angyali reménysugárt" megragadnád, de lehet, hogy már nincs is olyan.

Kedved, erőd nincs.

Meginnál egy sört, de nem kívánod, így unott arccal visszateszed a hűtőbe.

Nem kívánsz semmit igazán, ezért akármit veszel magadhoz, a beteljesülés elmarad.

Tegnap bicikliztem. Fáztam. Jó volt.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Ez a 3. világnézethez áll a legközelebb.

A panaszkodás az egy nagyon rossz pótcselekvés. És ebben az országban népbetegség. Bár igaz, nem egészen abban a formában ahogy te csinálod. A forrása ennek szerintem az értetlenség és lustaság, véleményem szerint a következőket kéne tenni (ez most eléggé programozós gondolkodás lesz ):

Első körben tudni kell, hogy mire panaszkodunk, azaz a problémát meg kell fogalmazni, összerakni a konkrét jelenségeket, amivel bajunk van. Mert ugye enélkül nincs tárgy, üres a panaszkodás.

Második körben ki kell deríteni, hogy az adott probléma miért létezik. Tehát meg kell érteni, körüljárni a problémát.

Harmadik körben lehet megoldás(oka)t gyártani, hisz már értjük a problémát, anélkül nehéz lenne megoldani.

Negyedik közben pedig alkalmazni a legjobb megoldást, már ha lehetséges. Mert ugye a legtöbb dologra nincs hatásunk, egyedül nem fogjuk tudni megoldani. De azzal, hogy feldolgoztuk, megértettük, megoldásunk is van rá, máris jobban érezzük magunkat.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

En beteg leszek tole. Nem irrital annyira, mint az Aliz csodaosrszagban, de feler egy kinzassal.

@Agyturbina: több mélyenszántó és elgondolkodtató írásodat/hozzászólásodat is olvastam már itt, és így ismeretlenül is szimpatikus alaknak könyveltelek el. Nem tudom, mi oka ennek a búsulásnak, de fel a fejjel, vannak még szép dolgok körülöttünk. Vedd észre őket!

...a whisky-tol meg rosszul vagyok. ....

Minőségi Whisky esetleg?
28 éves kortól már letisztul ízvilágú whiskyk kaphatóak.
Mármint a whisky és nem a tied.

(#1) lezso6: Erősebb kutya baszik. .... Minden fejben dől el. Beleértve a rákot is.
Igen, ezt választom, ha szabad.

A rákkal kapcsolatban azért van némi részigazság a megállapításban.

(#5) total90: Szerintem ki kellene menni az utcára és kicsit élni.

Te tudsz valamit! Hobbit és sportot is kell hozzá rendszeresíteni. A söremelés, nem összevont hobbi és sport.

Agyturbina:
Igaza van lezso6-nak. Definiáld újra magad. Új szemlélettel, (új) értelmet nyerhetnek a világ összefüggései.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Először is, köszönet mindenkinek aki ide fáradt, másodszor amit irtattam 2in1 elgondolás alapján készült, mert magam is ide tartozok. Latom minden esemény mindkét(vagy több) oldalát. Úgy érzem magam sokszor mint aki éppen "szuperpozícióban" csücsül. Ahogy látjátok, ez kis írás úgy igaz(nem szoktam fikciókkal bajlódni nincs rá szükségem), hogy közben igen is, szarkasztikus és torz is. Amilyen reakciókat adtok az azt mutatja, kb 1 kezemen meg tudom számolni azokat az embereket a helyi fórumon, akiket egy kicsit is érdekel egy másik ember/élőlény jóléte akar ismeretlenül is.

Pont ez az érdekes, ti pont látjátok a világ problémait(beleértve engem is), de próbáltok optimisták lenni. én is optimista vagyok, de szerintem először látni kell és megérteni a problémákat, hogy azokon felül tudjak/tudjunk kerekedni. Ez engem úgy tüntet fel mint aki depressziós, hiszen igen sokat agyalok ezekről a dolgokról. Nálunk épp nyár van, nagyon sok pozitív dologban van/volt részem az életemben ha csak az elmúlt pár évre gondolok, de sajnos latom, hogy nem minden fenékig Vegemite itt sem, de latom a pozitív hozadékát, a más szemléletmódnak, amit asszimiláltam.

Ezert agyalok sokat, ha nekem sikerült, ezt hogyan lehetne továbbadni azoknak akiknek jelenleg igen sok problémájuk van. Gyors számvetés után, elmondhatom, anyagi problémákkal, nem tudok érdemben mit kezdeni, mivel a sajátom is igen nagy kihívás tud lenni érdektelenség miatt, hiszen nem latom sok értelmet, csak értem szükségességet.

A gondolkodásmód béli változás, az egyen akaratán múlik, illetve annak kíváncsiságán. A kíváncsiságot próbálom felébreszteni azzal amit teszek. Nem én vagyok a lényeg az egészben, hanem amit kiváltok, és eddig kb csak pozitív hozadékát látom, a reakciók alapján

Ha érdekel nagy vonalakban elmondhatom, amin eddig keresztülmentem életem során, elég tapasztalatot adott, hogy gyakorlatilag minden problémámat meg tudom oldani magam , legyen az mentális, vagy barmi más. Nehéz elhinni, sokan azt mondjak, ja persze, kinek vetitek...Erre mindig csak egy válaszom van: Minek hazudnék szándékosan? Igen a memóriám véges, vannak hibák benne, sokszor nekem is valótlanságot állítottak, így előfordul gikszer a gépezetben, de a nap végen, amit el akartam érni azt eddig elértem, és talán pont ez a bajom, mert amit nem tudok logikával, kitartassál, tanulással elérni, azt nem értem, de tudom, hogy egyszer mar sikerült, de nem lehet egyenletet felírni rá. Ez a bajom....Ez nem depresszió SZVSZ, vagy negatív világkép, egyszerűen értetlenség, a vége a mentális kepésségeimnek.
Elengedni sem lehet sok oknál fogva, csak úgy.

Remélem ez is érthetőbbé teszi a gondolataimat

A kitekeredett gondolkodásmód hátrányai c. könyv lesz a következő szerzemény

En azt kívánom, lásd meg a humort is benne amit írok, igen komoly gondolatok keringenek a fejemben, de a legtöbb elszenderül velem este, amikor asszonykám mellem bújik.Ez az oka a keséi reakcióimnak is ezert elnézést.
Amit írok mindig legalább 2 oldalról értelmezhető, ahogy csak rajtam múlik miként latom a világot, ez igaz mindenkire.Ha ki akarom jobban csavarni(miért ne ez vagyok én), akkor remélem tudsz mosolyogni azon amit írtam annak ellenére milyen szomorú is a valóság, és közben elgondolkozni azon, ami azt okozta, hogy engem erre ösztökélt, hogy megírjam.
Tudom nagyon a határon mozgok, de talán pont ez a lényeg, ne lehessen egy kategóriába behúzni, így minden vélemény igaz(ahogy téves is egyben), minden hozzá szólásnak csak pozitív hozadéka van, mert nem lehet egy meglátás mellett lecövekelni, hiszen nem lehet eldönteni én mit akartam.

Ez megint csak ellentmond az általános, megosztó jellegű blogok/cikkek tömkelegének, aminek sokszor nincs is igazi tartalma(nem a szakmai cikkekre gondolok, de sajnos sokszor azok is megosztják az embereket)

Tudod téged csodállak, pont amiatt ahogy értelmezed a dolgokat mintha látnád ami a fejemben végbemegy.
Latod a humort, a csalódottságot, és érted mire keresek válaszokat. Tenni teszek ellene szinte minden nap(talán éppen ezert gyűlt fel bennem ez a dolog mostanában, mert nem dolgozok mar egy ideje és nagyon hiányzik), próbálom azokat a problémákat megoldani az embereknek, amit maguk nem tudnának.
Sokszor ellenszolgáltatás nélkül. Remélem ezzel kevesebb stressz éri őket, így nyugodtabban tudnak embertársaikhoz viszonyulni, ami segíthet a feszültségek enyhítésében. Ennél többet jelenleg nem tudok tenni.
Azt mar latom, az embert lehet fejleszteni, de igen csak limitalt a lehetőség sajnos, és sokszor a kapcsolat a problémák és azok megoldása között egyszerűen irracionális.

Alkoholt mar vagy 2 éve nem ittam, nem is hiányzik igaz előtte kivettem a részem az ellene folytatott harcból rendesen. Aztán rájöttem, hogy győzött a kis piszok, így mar nem küzdök.

Köszönöm, sajnos nem én gondolkodok túl komplikáltan, hanem a többség túl sekélyes, ha szabad így fogalmaznom. Nem sertésnek szánom, sajnos eddig ezt latom. Persze rájöttem, hogyan tudok minden egyénben valami különlegeset meglátni, de sokszor nagyon nagy erőfeszítés, ezt felszínre hozni. A másik tapasztalat, ahogy idősödik az emberek többsége, elkezdi látni ezeket a dolgokat, persze sajnos nem mindenki, de javulnak az arányok.

Analizáló természetem van. Ezt sok szempontból jó (empatikus, logikus gondolkodás), de legalább ugyanennyi hátránya is van. Elég csak a bejegyzés címére gondolni: "Azon gondolkozom miért is gondolkozok" Ilyet nem szabad. Ha a működésed célja a saját működésed elemzése, az egy olyan visszacsatolás, ami rövidzárlatot okoz és végtelenciklusba kerülsz. Ez maga depresszió.

Az, hogy nem dolgozol, azaz rengeteg szabadidőd van, az igen, sok mindent megmagyaráz. Kellenek célok, azaz valamilyen tevékenység vagy hobbi, hogy ne az önelemzés végtelen örvényébe kerülj. Ha az ember létezése céltalan, akkor depresszív lesz.

A mások problémájának megoldása egy kétélű kard. Egyrészt, nem tanulnak belőle, és rád szorulnak. Másrészt lehet, hogy a probléma sokkal mélyebben van. Pl "afrikában éheznek!". Adjunk nekik kaját, nem? Nem, nem feltétlenül, ez csak tüneti kezelés, ami más problémákat szül, bárcsak ilyen egyszerű lenne.

Én a reménytelen helyzetek okozta csalódás kezelésére a humorérzéket tartom a legjobb gyógyszernek. Amikor az ember meglátja azokat az irracionális blődségeket a valóságban, melyek viccbe illőek lennének. Így tud röhögni az adott helyzeten, vagy épp saját magán. Persze ehhez érteni is kell dolgokat. Mottóm: ha létezik a mindenható, akkor nagyon perverz humora van.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Nem irigylem a barátnőd

Ahogy latod, humorban nem ismerek tréfát, magam sem.
Az hogyan segítek másoknak, kicsit másabb mint amire most te gondolsz, én főleg villamosaggal kapcsolatos problémákat oldok meg akar telefonon keresztül, illetve személyesen. Ezert írtam, ezzel megvan a célom is, olyan 2in1 ismét.

Az önanalízis segített pont abban, hogy kikergessem magam a kilátástalanságból, na meg rengeteg DR Who, MATRIX, Equilibrium és egyéb szükséges kellékek(nem részletezem mert a drog rossz ÉRTEM?). Ezert hivatkozok arra, amit akarok megoldom, egymagam nagyrészt, amit nem tudok megoldani azon meg agyalok, hátha.
Maga a depresszió egy érdekes fogalom, sokszor körüljártam, sokan nagyon tevésen értelmezik, mar magát a szót is. Mert maga a szó, ürességet, nyomáscsökkenés, szíváserő, jelent, ami nem egyenlő a szomorúsággal, negatívumokkal(szerintem lehet a félreértés a magában abban rejlik, hogy negatív nyomásként jelöljük). Egyfajta érzelem mentes állapotot értenek alatta, hiszen engem annak titulálnak, akkor mar hagyjak hogy leírjam

A végtelen ciklusba kerülsz mindkét esetben, ha a végletek fele tendálsz, voltam 2 évig gyakorlatilag endorfinmámorban is, jó - jó de hat ugye ha nincs vége akkor immúnis leszel, ha meg vége van akkor zuhansz egyet. Ha csak a logikában keresed a megoldást az is ilyen zsákutca.
Az egyetlen probléma, ezek felett igencsak nehéz tudatos kontrollt szerezni, mert ugye az sokszor önámításba esik át. inkább óvatos vagyok, nem akarom magam átlapátolni.
A legegyszerűbb módja kitörni a visszacsatolt körből, ha felismered tetteid jelentőségét, és megérted saját motivációd ezen keresztül, mert sokszor tudat alatti vágyak vezérelnek amiket nem is ismersz fel. Lehet elvontan hangzik, de ha felismered azt, hogy az összes döntésed eredménye az hogy ott vagy ahol, abból le tudod vonni a következtetést mi miért történt. Ekkor egyfajta olyan érzésem támadt, mintha mindent értenek, amit latok és hallok, láttam az emberek mögötti motivációt értettem, hol hibáztak és miért, az összes zene és film amit szerettem értelmet nyert, és mintha minden hangjegynek érteném az egész történetet, látnám mögötte az embert és azt mit akart ezzel elérni.
Lehet furcsán hangzik amit írok, de így történt.
Ez az amit keresek, tudom nem a drog hatása volt, azért nem is próbálkozok vele, hiszen nem lehettem évig besszíva, éjjel nappal, úgy hogy nem is használtam, max pár hónapig. Ha érted miről beszelek akkor érted a problémám is.

Teljesen megértem, amit írsz az emberekről. Úgy gondolom, nincs veled probléma, introvertált személyiségtípusnak gondollak. (remélem, nem tévedek ) Az emberek hajlamosak ezt a jelzőt manapság negatív értelemben használni, pedig van ennek nagyon sok jó oldala is.
Amit páran említettek itt: hobbik. Mivel az introvertált típusú emberek nagyon kreatívak, és örömüket lelik abban, ha valamit jól csinálnak, ezért gyanítom, neked is van legalább egy (de inkább több) hobbid. Érdemes velük ilyen időszakokban többet foglalkozni, elterelik a negatív gondolatokat, plusz az alkotás öröme mindig ad egy kis pluszt, hasznosabbnak is érzed magad. (saját tapasztalat)
Nem hiába van az, hogy a történelem során az introvertált emberek közül kerültek ki a legkiválóbb művészek (költők, írók, festők, stb.). Persze, van olyan példa is, amikor nem igazán jó célokra használták ezt az adottságot, de ebbe most ne menjünk bele. Ha érdekel, úgyis utánaolvasol. (MBTI személyiségteszt, ha még nem csináltál ilyet, ajánlom, nagyon jó önismereti módszer. Ha megcsinálod, írd meg privátban, mi jön ki, van egy tippem, melyik leszel a típusok közül. Ha gondolod, meg is írhatom neked előre. )

Ha önanalízis célja az önismeret, az más, mert nem csak unatkozás jelleggel történik, hanem van célja: tanulás a sorozatos hibáinkból. Hogyan tehetjük picit jobbá magunk és a körülöttünk élők életét.

A depresszió szerintem sem nem feltétlenül szomorúság, inkább érzelmi börtön, mely elszigetel a valóságtól, te pedig csak a saját illúzióidat látod. S ez egyfajta végtelen ciklus, hisz saját projekcióid által van meghatározva a működésed.

Az addikció igen, nagyon hasonló, hisz ott is a működés célja a működés fenntartása. Azért csinálsz valamit, hogy "normális" állapotban légy, ne legyenek elvonási tünetek. Gyakorlatilag, mint a lélegzés, mindannyian oxigénfüggők vagyunk. Csak ugye oxigén nélkül nem lehet élni, míg mondjuk heroin nékül igen. Na de itt hagyom abba az eszmefuttatást, mert nem kéne már ilyen komoly filozófiai mélységbe veszni, mert végtelen hosszúságú hozzászólást fogok írni.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Ha végletesen nézem, akkor az 100% introvertált ember katatóniában van. A 100%-ig extrovertált ember meg Pumped Gabo.

Tanulság: a végletek nem jók. Mindkét tulajdonság lehet érték, csak ne legyen belőle túl sok.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

A nyárból Ausztráliára tippelek, szóval gondolom megy az angol. Ha igen, akkor Jordan Peterson videói szerintem tetszenének. Már most elég sok mondanivalód rezonál azzal, amit tanítani szokott egyetemen.

Ha van 50 perced, akkor ezt ajánlom.
Vagy két rövidebb: [link] [link]

"nem részletezem mert a drog rossz ÉRTEM?"

Ez azért is alapvetően igaz, mert az életedet nem lehet úgy leélni, hogy folyamatosan valamilyen pótszerre legyen szükséged.

És egyébként igen, a depresszió is csak egy gondolati struktúra, vagyis ugyanúgy magad alakítod, mint az összes többi, tudatos funkcióval összefüggő viselkedésmódot.

Hogy valójában mit gondolok az emberekről, elég nehéz elmondani, nagyon nagy mintával dolgozok, vagyis elég nagy teret lefedtem ebből a szempontból, és igen mivel mindenki egyedi, megtanultam pozitívan csalódni.

A mivel gyakorlatilag minden érdekel, így gyakorlatilag végtelen számú hobbim van, ha épp autót kell szerelni azt csinálom, ha traktort, azt ha kisgépet azt, ha betonozni kell azt, ha épp valamire célprogram kell azt, ha behal az erősítőm akkor azt. Természetesen egyikben sem vagyok kiemelkedő sőt átlag alatti, de most éppen a biosz és anatómia amivel ismerkedek azon túl amit bele akartak verni a fejembe az iskolában.

Az a baj a tesztekkel latom benne a mintákat, vagyis attól függően milyen eredményt akarok úgy fogok válaszolgatni. Az átkozott autizmus enyhe formája.

Köszönöm, hogy aggódtok értem, nem szükséges ezek a gondolatok azért születnek meg, mert mindenben latom a kettoseget, avagy pont magamat tudom ezzel megkülönböztetni másoktól, hiszen tudom/átéltem az ellenkezőjét