Szeretném leszögezni, hogy:
-szép óra, kimondottan tetszik
-drága, de nem sajnálom senkitől, vegye aki akarja.
Ugyanakkor számomra a luxos jelent valami féle értékállóságot is. Vagy legalább is szerintem kellene, hogy jelentsen. Egy okos óra ami 2 éven belül elavul és jó eséllyel 5 év múlva nem működik, mitől lesz értékálló? Sőt tovább megyek, mit tud ez az óra amit egy harmad annyiba kerülő nem?
Szerintem ez nem luxus, hanem sznob termék. A sznobizmusba bőven belefér. Elvégre gyártanak 1000 dolláros fogkrémet is.
Ellenben mondjuk egy méregdrága mechanikus óra működhet évtizedekig, értéke még nőhet is.
