Most hétfő van. Reggel. Itt ülök a nyári munkahelyemen, egy polgármesteri hivatalban és nem csinálok semmit. Mert nincs mit. Illetve figyelek. Megfigyelem a bürokratikus szervezet olykor mulatságos, olykor kétségbeejtő történéseit.
Közben a vasárnapra gondolok, amit szinte teljes egészében Sick Boy társaságában töltöttem el és mondanom sem kell, nagyon jó volt. Tollasoztunk 1000 km/h szélben és rengeteget nevettünk. Úgy gondolom ő is jól érezte magát. Persze úgyis megtudom majd, amikor leírja a blogjában.
A mi kapcsolatunk teljes egészében az interneten alapul. Itt ismerkedtünk meg, itt levelezgettünk egy hónapig minden nap az első talákozásunk előtt és azóta is szinte minden nap, annak ellenére, hogy sokat találkozunk. És általában itt beszéljük meg, ha valami probléma van köztünk. Szóban még nem nagyon volt nézeteltérésünk. Csetelni is szoktunk, ha messze sodor minket az élet egymástól. És a fotóalbumunk is egy netes képtárban van.
Szóval hálás vagyok a technika ezen vívmányának. Egy igazán rendes fiút tölthettem le a netről.
Persze most nagyon hiányzik, mert nem egy városban vagyunk. És ez így lesz egészen augusztus közepéig. De aztán abbahagyom a munkát és utána miénk lesz a világ összes ideje.
Itt egyfolytában esik az eső. Ennyit a holnapi strandról.
Mivel egy idegen városban dolgozom, koliban kell laknom. Hét másik évfolyamtársammal együtt. És mind lányok. És elviselhetetlenek. Vihognak meg kiabálnak össze vissza. Ilyenek a lányok, ha sokan vannak…és nincsen a társaságban egyetlen fiú sem. Olyan, mint gimiben a lánykoliban, ahol ennél sokkal több vihogós csajjal laktam együtt. Ezért nem örülök az esőnek. Most az egész estét az ő társaságukban kell eltöltenem összezárva egy épületben. Nem baj, majd olvasom a könyvet, amit Sick Boy-tól kaptam januárban a szülinapomra, csak még nem volt időm elolvasni, mert vizsgák voltak, meg minden. A címe: Igazolt hiányzás. És nekem nagyon tetszik. Majd odaadom Neki, hogy ő is olvassa el.
És sajnálom szegényeket, mármint a csajokat, akikkel együtt kényszerülök lakni, mert napokat készülődnek csapatban egy-egy randi előtt (milyen cipő, milyen ruha, milyen körömlakk, hány réteg festék, ki a cicit, be a hasat), de a fiúk mindig félvállról veszik őket, mert még nem jöttek rá, hogy egy randin nem az számít, hogy hogy néznek ki, hanem, hogy mi van a fejükben meg a lelkükben. És a nagy készülődések közepette nem érnek rá lelkileg meg agyilag ráhangolódni egy-egy találkozásra. Ami a legmeghökkentőbb számomra: Budapesttől 50 km-re dolgozunk és a lányok képesek másfél órát végigbuszozni teljes harci díszben, meg a buszon festeni magukra a negyedik réteget. Mindezt azért, mert ciki nekik, hogy nem Pesten vannak és nem akarják, hogy a fiú fáradjon a buszozással. Ez nekem furcsa. Ha egy fiúnak fontos, hogy találkozzon a lánnyal, akkor utazzon le hozzá. Legalább az első találkozásnál.
Nem mondom, én is órákat készülődtem a randi előtt, mikor Sick Boy-al találkoztam, de akkor mi már szinte úgy ismertük egymást a leveleink alapján, mintha fél éve barátok lennénk. És na… mégiscsak akkor látott engem először, mert előtte nem küldtem magamról fényképet.
Hú, első hozzászólásnak egy kicsit hosszadalmas lett, de nagyon örülök, hogy éppen most adódott egy ilyen „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” lehetőség. Mert jól esik leírni az itt történteket.

Lassan vége a munkának. Felháborító ami itt folyik. Hogy nem képesek aláírni öt lapot, amit már egy hónapja postára kellett volna adni. Mindegy. Az meg már csak mellékes, hogy az egyik itt dolgozó és nagy tiszteletnek örvendő férfiú éjjel 11-kor labdázott az egyik évfolyamtársammal a kolifolyosón. Ma szívesen beégettem volna ezzel mások előtt, de hát, végülis semmi közöm hozzá. Jó lenne még sok mindent leírni az itt folyó szervezetlenségről és az ösztökéltség hiányáról, de köt a titoktartási kötelezettség. Először meglepődtem, hogy egy városi hivatalnál minek ilyet aláírni, mikor elvileg a nyilvánosság az egyik alapköve, de most már látom, hogy jobb is az embereknek, ha nem tudják, hogy mi történik az ügyük vitele közben. És ez nem csak erre a helyre, hanem az összes hivatalra vonatkozik. Sajnos így tapasztaltam előző munkámat is figyelembe véve.
Mindegy. A munkáról ennyit.
Még írok az én Sick Boy-omnak egy emilt és irány az édes pihenés és egy boksz edzés megtekintése.
És holnap talán találkozok a párommal. Jajj, bár csak így lenne.

Ezt a bejegyzést még kedden írtam, csak rossz volt a net.
Túl vagyunk egy netes probléma megbeszélésen Sick Boy-al. Kíváncsi vagyok mi lesz mikor majd személyesen is találkozunk. Meg arra is, hogy most mit gondol rólam, hogy szeret-e még, hogy önzőnek tart-e, hogy olyan vagyok-e neki, mint mondjuk tegnap délelőtt, vagy, mint vasárnap, hogy összetört-e valami köztünk. Olyan érzésem van, hogy elárultam őt, hogy összetörtem a varázst, de úgy érzem ki kellett mondanom. Olyan, mint a lassan két hete tartó rémálmaimban, amikor megcsalom őt és csak a végén, döbbenek rá, hogy ezzel bántom és ezentúl biztosan más lesz minden. Lehet, hogy az álmok valóban jelzéseket adnak nekünk, vagy a belső lelki egyensúlyunkat próbálják helyreállítani. Lehet, hogy rossz helyen és rossz időben történt minden. Úgy tűnik, hogy most magamnak magyarázkodom. Talán majd megbocsátást nyerünk egymásban.
Elszakadt a papucsom egyik pántja, ennek követ
Vettem levendula olajat. Ez állt a dobozon: „oldja a lehangoltságot, depressziót, helyreállítja a lelki egyensúlyt”. Pedig csak a szúnyogok ellen vettem. Ennek következtében mind a két kezemen vastag réteg képződött pillanatragasztóból. Hát igen. Ezt is megmondta előre Sick Boy, mármint, hogy le fog szakadni a kedvenc papucsom (ő nem szereti) a lábamról. Hát most bekövetkezett. Aztán elhatároztam, hogy bemegyek egy szimpatikus szandáldába, de a néni déltől fél háromig ebédel. Gondolom, jól megy neki a bolt.
Az egyik ujjam úgy ragadt össze, hogy be volt hajlítva. Mikor kinyújtottam, akkor szétszakadt a bőröm.
Ma behódoltam a bürokratizmusnak és mikor nem volt itt senki, akkor ittam az önkormányzati kólából, ami minden irodában megtalálható tetemes mennyiségben, de még nem kínáltak meg soha. Hát most megkínáltam magamat.
Ma irány Szlovákia, hogy vegyek egy régen kinézett apróságot az én távol levő párocskámnak. Jajj, remélem, tetszik majd neki. Illetve ebben biztos vagyok, csak nem tudom hasznosnak találja-e. De nem is hasznos. Mindegy.

Ma már jó a net, így a tegnapit is felraktam. Azt hiszem most már minden rendben Sick Boy-al. Ötkor találkozunk. Úgy izgulok. Mint az első randinkkor. És ez gyakran elő szokott fordulni. Akkor is, mikor fél évesek voltunk és ugyan ott és ugyan akkor találkoztunk, ahol másodszor.
Mégis csak olyan vagyok, mint az összes többi hisztis nő.
Tegnap két óra bizonytalanságot éltem át mikor is nem kaptam válasz arra, hogy mi lesz velünk eztán. Nagyon lassan ment az idő. A zuhanyzóból a Dunára és az égboltra lehet rálátni. Éppen naplemente volt. És a sárga uralta a teret, gyönyörű sárga. Olyan volt, mint a nővérem rési tusrajzain a sárga tinta, amit, ha sokáig néz az ember, akkor méregzöldnek látja. Sokáig néztem és közben arra gondoltam, hogy mostantól lehet, hogy egyedül kell megvívnom az élet nagy harcait. Aztán rózsaszín lett minden, majd narancssárga.
Ma már nagyon jó kedvű voltam annak ellenére, hogy esett az eső meg hideg volt.

Reggel van. Sick Boy már Budapest felé halad a vonattal. Tegnap eljött. Feloldoztuk egymást. Csodás délutánt töltöttünk együtt. Este főztünk meg pudingot ettünk. Ó és az éjszaka… És a reggeli gyors töltő, amit kaptam… Mindig jobban felébreszt, mint a kávé. És nem tudom mikor látom újra. Abba pedig bele sem gondolok, hogy mikor fogunk újra együtt aludni és mikor történik meg újra, hogy éjjel betakar, hogy ne fázzak álmomban. Tegnap főzés közben kirakta a nevünket sajtszeletekből. Mikor lesz még egy ilyen este?

Jajj, Sick Boy hazaért. Örülök, hogy ő is jól érezte magát tegnap. Bárcsak valóra válna, amit az anyukája mondott. De ne legyek telhetetlen. Kisütött a nap is.
Ma rájöttünk, hogy eltűnt a kávés pénz a fiókból. Valaki lenyúlta. Nem semmi.
Most már minden rendben van. Megnyugodott a szívem. Az ici-pici kis fekete cicát, amit Sick Boy-tól kaptam idetettem az asztalomra. Kéne neki valami nevet adni. Majd még megálmodom.
Olvasgattam több ember blog-ját és arra a következtetésre jutottam, hogy mi nők néha átkozottul gonoszak tudunk lenni. És abból a pár tünetből, amit leírtak rájöttem, hogy a barátnőjüknek mi lehet a fejében. Én is nő vagyok. Nekünk máshogy jár az agyunk. Hamar kimondjuk, hogy „szerertlek” de e mögött nincsen mindig szilárd talaj. Nekem is volt ilyen kapcsolatom és én is ugyan ilyen köcsög voltam. És nem érdemes miattunk megváltozni, ha így viselkedünk.
Túl boldog vagyok most ahhoz, hogy bővebben kifejtsem ezt a témát. Én életemben először Sick Boy-nak mondtam ki őszintén és a szívem legmélyéről és mindenféle előnylesés nélkül, hogy „szeretlek”.
És nagyon szeretném, ha ez sokáig így lenne. És ez csak azon múlik, hogy mennyire lesz belőlem házisárkány. Mert mi nők azok leszünk. Meg hisztisek. És ilyenkor a fiúknak nincsen mit csinálni, mint a Shrek első részében, amikor a királylány elordítja magát, hogy NEKEM ÉJSZAKAI SZÁLLÁSHELY KELL!!!!!!!!
Délután ne mtudom, hogy mit fogok csinálni. Talán olvasni meg tejbegrízt főzni. És nagyon sokat gondolni az én tegnapi vendégemre

Tegnap találtunk az úton egy kiscicát. Három hetes lehet és ott lapult az út szélén és remegett, mert ott száguldoztak mellette a kocsik. Aztán felcsempésztük a koliba elneveztük Sacinak és megetettük tejbegrízzel. Az én szobámban aludt, illetve volt, mert nem aludt semmit. Egész éjjel nyávogott. Hiába tettem éjjel a mellkasomra, hiába simogattam, nem hagyta abba. Így én sem tudtam aludni, csak végkimerülésemben egy órát. Aztán fel kellett kelni és indulni dolgozni.
Üzenem annak a lánynak, aki nem tudom kicsoda, hogy legközelebb inkább a saját romlott dolgait dobálja ki a hűtőből, ne az én reggelimet, mert azt tegnap előtt vettem és nem romlott még meg.
Hát ilyenek az emberek. A két hete bent rohadó őszibarackhoz bezzeg hozzá sem nyúltak.
Tegnap nagyon nagyot sétáltunk. Láttunk egy cigány lagzit is és jó volt rájuk nézni, mert nagyon jól szórakoztak. Ez az egyik Kis-Duna hídon történt. A másik híd lábánál pedig jazz koncert volt és ha félúton megállt az ember, akkor egyszerre hallotta mind a kettőt.
Egy cseppet álmos vagyok.
Este Ákos koncert. És én egyedül leszek.

Csodálatos hétvége van a hátam mögött. Remélem ez elég erőt ad erre a hétre.
A cica még mindig nálam van. Kezdünk összebarátkozni. Csak a többiek akarják állandóan nyaggatni. Nem tudom miért él az az emberekben, hogy egy kismacskát állandóan piszkálni kell. Szobatiszta lett. Ez Sick Boy-nak köszönhető.
Pénteken az Ákos koncert nagyon kellemes volt. Egy kőpadkán ülve hallgattam végig. Két órás volt. Minden számból küldtem egy mondatot sms-ben Sick Boy-nak. Két számot pedig élőben közvetítettem Neki. Az egyik a Végre volt.
Aztán hazamentem és bedőltem az ágyba. A kiscica felkéretőzött és játszott a kezemmel.
Reggel nyolckor hülyeséget álmodtam. Valami teremben voltunk Sick Boy-al és én úgy akartam eltűnni, hogy ne vegye észre. De el kellett mennem a terem ablaka előtt és kopogott nekem rajta. Erre felugrottam és kinyitottam a szobám ajtaját. Nem volt ott senki. Na mondom jó hülye vagyok én is. Álmomban kopognak én meg kinyitom az ajtót. Visszafeküdtem, erre megint kopogtak. Kinyitottam az ajtót és ott állt Sick Boy. Meglepődtem. Aztán persze egyből betessékeltem az ágyba tekintve, hogy reggel nyolc volt és gondoltam, hogy keveset alud, hogy lejöjjön hozzám. De még annál is kevesebbet aludt, mint gondoltam, ugyanis nem aludt egy szemernyit sem.
Hát lefeküdt mellém az ágyba, de nem tudtunk aludni, mert mindig egymásba gabalyodtunk.
Aztán sajnos megint irány a teszkó, mert egy falat kaja sem volt otthon. Délután aludtunk, illetve hosszadalmasan csak Sick Boy, ettől függetlenül elvettem tőle, ami jár. És ő alig eszmélt fel erre. Főztünk, kajáltunk majd sétáltunk.
Olyan, mint egy Lovag. Lesi minden kívánságomat és önzetlenül teljesíti mindet...
És olyan titokzatos. Mindig mutat valami újat magából.
Az őrangyalát tegnap este biztosan lefokozták, mert szegénynek megsérült a lábujja. Remélem hamar meggyógyul.


[Szerkesztve]

[Szerkesztve]

A végén még fórum-függő leszek. Hát ma nincs valami sok dolgom. Csak lógok a fórumon. Egy csomó témát felvetnék, csak attól tartok, hogy Sick Boyt leégetném vele. Inkább átmegyek valami női oldalra.

Mennyei fagyit ettem ebédszünetben. Hatalmas régi típusú édestölcsér. Olyan, mint gyermekkoromban. Ritkán lehet ilyet kapni.

Úgy becsíptem az ujjamat a tolóajtóval, hogy csak na. Remélem nem fog leesni a körmöm meg nem lesz lila meg ilyesmi. Már egy órája történt, de még mindig fáj. Pont a bal kezemet. Most minden apró munkát csinálhatok jobb kézzel.

Lassan megyek haza. Ma nem csináltam az ég világon semmit. nemsokára kezdődik Sick Boy veztéórája. Olyan jól vezet, nem értem minek szívóznak vele. Már alig várom, hogy elmenjünk autós kirándulásra. Csak sajnos nem a Ladával.
De azért ebben is kipróbálom szívesen.
Mit kezdjek magammal délután?

[Szerkesztve]

Lezárva.

Ó megint itt. Tegnap elvittek minket ebédelni a fősulis tanáraink.Itt hogy berágott erre mindenki. Nem tudták feldolgozni, hogy munkaidőben megyünk el, hogy a legdrágább étterembe megyük, meg, hogy most ezt az önkormányzat fizeti-e. Mindegy eddig is a bögyükben voltunk már az öregedő, sőt még a fiatal dolgozóknak is a magunk vidámságával és boldogságával. Ez van, nénik.
A cica nem kell senkinek. Pedig nem maradhat nálam.
A hétvégém teljesen szabad lesz. Remélem jó sokat lehetek majd a kedvesemmel, mert igencsak hiányzik így is úgy is.
Olyan jó lenne már egy normálisat aludni. Csendben, nyugalomban és zavartalanságban. Ebben a városban még nem aludtam jót egyszer sem.
Még két hét itt a munka, aztán fel a fővárosba és minden olyan zavaros. Mi lesz, hogy lesz?Hogy alakul a sorsunk Sick Boy-al? Biztosan kevesebbet fogunk találkozni. És akkor már soha nem fogunk csókolózni a villamoson, mert mindig autóval jön?
Most ezek kavarognak a fejemben. Csak egy nagy kuszaságot látok magam előtt. És otthon is szívesen lennék egy kicsit. Mindegy, majd meglátom mit dob a gép.
Végülis ez a munka sem volt haszon nélküli. Rengeteg dolgot magamba szívtam a hivatal életéből és majd hasznosítom a szakdogámban.


[Szerkesztve]

Na eléggé fáradt vagyok. Most is bent kell lenni a hivatalban. Szegény Sick Boy-al sem tudtam normálisan viselkedni. De tegnap nagyon jó volt. Sokszor visszahúzott minket az ágy. Délután meg főztünk. Isteni lett. Aztán külföldön folytattuk a nyaralást. Átmentünk Párkányba. Fagyiztunk meg sütiztünk. Aztán este jött a rémálom...a kimerült idegrendszer meghökkentő dolgokra képes.

Most jutott eszembe, hogyha ma visszamegyek a koliba, akkor nem lesz ott Saci, az aranyos kiscica, mert Sick Boy elvitte magával. Jó volt, hogy nem voltam egyedül hétköznap esténként. Persze a portások kiakadtak és el kellett távolítani.

Egy újabb hét. De legalább jót aludtam, csak keveset. És ma sincs semmi dolgom. Most nagyon egyedül érzem magam. Jó lett volna még egy nap a hétvégéből. Egy csomószor felriadtam arra, hogy hol a macska. Aztán rájöttem, hogy már nincs itt. Üresek a hétköznapjaim.

Na, de utálom azt, ami a sulban zajlik. Basszus ez a neptun. Fel nem tudom fogni, hogy hogy lehet ezt megcsinálni? Le kellett volna feküdni gólyatáborban valalmi hökössel, hogy én is benne legyek ezekben a galerikben, akik mindig kibuliznak valamiféle előnyt? Hát nekem nem érte volna meg. Utálom az ilyesmit.

Azt hiszem lepattant egy csontszilánk az állam jobb részéről. Mintha emlékeznék, hogy egyik éjjel valahogy nekikoccantam Sick Boy-nak alvás közben.
Na mindegy. Fáj.

Hogy lehet hétfőn kirúgni valakit? Végigdolgozta a pénteket négy óra túlórával, aztán kedden már ne jöjjön...
Basszus ilyen könnyen megy ez?
Annyi idős, mint én. Akár velem is megtörténhetett volna, ha nem tanulok tovább, hanem dolgozom. El sem tudom képzelni milyen lehet. Fel sem tudnám érni ésszel. Aki tanul, azt az iskola egy kicsit gyermeksorba szorítja, még akkor is, ha koleszos. Azért a suliban biztonságosabb, mint a munka világában. Neki már az életéről van szó a suli meg csak egy állapot. Azt hiszem én sokáig szeretnék még tanulni.

Jajj, most vizsgázik a kedvesem. Men tudom minek szivatják, amikor már nagyon jól és biztonságosan vezet. Miért pont őt szemelték ki áldozatnak?
Tegnap nagyon elfáradtam. Nyolcig dolgoztam és kiderült, hogy nem is kellett volna. Csak nekem elfelejtettek szólni.
Tegnap volt egy jó élményem. Találtam egy dolgozót, aki szereti a munkáját és szórakoztatónak találja. A faxolós-telefonközpontos néni. Szinte énekel a telefonba, mikor felveszi és beleszól: Tessék, városháza.
A faxolni kívánt papírokat, pedig megszemélyesíti. Nagyon aranyos.
Ma kaptam egy külön irodát.
Tegnap beszélgettem telefonon Sick Boy-al. Olyan jó lenne ott lenni náluk, mikor hazamegy a vizsgáról...

[Szerkesztve]

Na. Ugyanabban a percben küldtük el a naplónkat Sick Boy-al. Jó étvágyat Cicám!

Na ezen a mérhetetlenül rossz napon is történhet valami jó. Nahát mostantól legálisan autózhatunk. Ma mindenkit hülyének találok itt a hivatalban és az évfolyamtársaim közül. Nem hiába. Morcosan keltem. Remélem elmúlik.
Csak a faxos néni derített jókedvre az itteniek közül.
Ha találkozok Sick Boy-al, akkor nagyon- nagyon gratulálni fogok neki. Remélem megünnepeljük. Egy alkalmat, majd ennek a tiszteletére.

Erről ennyit. Nem értem az embereket. Nem baj, legalább ők sem értenek engem.
Ma át akartam menni Párkányba sört venni, erre lesz egy fontos ülés. Unom az internet és a telefon adta kapcsolatteremtési lehetőségeket. én a hús-vér Sick Boy-t akarom.

Ma derűsebb szemmel nézek a világra. Tegnap jól besangriáztunk. Aztán alig bírtam elaludni. Kígyóval álmodtam, rengeteg kígyóval. Jó lenne megtudni honnan ered a félelmem ezek iránt az állatok iránt.
A másik, amit szeretnék legyőzni az a befőttesgumiktól való félelem. Ez kiskorom óta így van. Hogy miért nem vagyok hajlandó megfogni azt nem tudom. Jajj és ha egy helyiségben tartózkodik velem azt sem bírom elviselni. Vajon más is van, aki így irtózik tőle?
Mindjárt utána nézek a világhálón.

Ma alig akadt szabad percem. Belepillantottam Sick Boy blogjába. Ha nem én lennék a barátnője, akkor mindent megtennék, hogy én legyek az. Ilyen kényezetést. Már alig várom, hogy hétvége legyen, mert akkor végre találkozunk.
Ma egész nap dolgoztam, de jó volt hasznosnak lenni.

Ismét ügyeletben. Holnap Sick Boy. Remélem nem lép közbe semmi. Tegnap alkoholizáltunk. Kellett már. Két pohár bortól berúgtunk. Persze fél éjfélkor már kihalt a város. Kitaláltam tök jó programokat holnapra meg vasárnapra Sick Boy-al. Remélem tetszik majd neki. Persze ezen kívül van ''egy'' fix program is Meg most nem neki kell kitalálni, hogy mit kajáljunk. Csak már ott tartanánk.

Egy hete ilyenkor...
Nem tudok másra gondolni.
Ott meg kellett volna állítani a világot.
Persze lehet, hogy másnak az pont rossz volt.

Újra munkában. Már csak négy nap. Végre vége. Aztán soha többé polgármesteri hivatal. Na eldöntöttem, hogy nem fogok ilyesféle helyen dolgozni.
De csütörtök az utolsó nap. És utána pénteken haza megyek.
Hétfőtől pedig újra Budapest, újra minden nap Sick Boy, meg villamos. Meg ténylegesen is éjjel nappal nyitva tartó üzletek.
Hétvégén itt volt a Kedvesem. Elmentünk strandolni és nagyon jó volt. Végre ezt is megéltük együtt. És tegnap... megint a bor és olyan volt, mint mikor először feljött hozzám a koliba és először csókolt meg úgy igazán és először öleltük át egymást szorosan.
És legközelebb már a megszokott életünkben találkozunk újra. Részei leszünk egymás mindennapjainak.

De már nagyon utálok itt lenni és nem leszek többet ügyeletes a héten. Már elegem van belőle.
Haza akorok menni!!!!!!!!!!!!!!

Basszus de rossz itt. Utálom ezt a helyet és ebből kiindulva a polgármesteri hivatalokat. Mind az összeset. Eszem ágában sincs ilyen helyen dolgozni. Basszus ma három főnök szólt be ok nélkül. Mit képzelnek magukról? Hogy az ő seggükből jön a napfény. Én is ember vagyok meg ők is. És nem tudom egy gyakornok felé mit kell fitogtatni a hatalmát. Most azt hiszi, hogy a hátralévő három napomra majd megfélemlít? Nem beképzeltség, de ha jól helyezkedek el, akkor az is megeshet, hogy mondjuk öt év múlva bőven felette helyezkedek el a ranglétrán. Most egy diákkal minek kell ezt csinálni.
De holnap csak egy valakinek kell beszólnia és már húzok is haza. Úgyis összeszedtem egy hét alatt 35 túlórát, és mivel nem fizetik ki, inkább lecsúszózóm.
Szóval megdöbbentően köcsög emberek vannak. Basszus akkor ne írja alá a papírt, amit adok neki. Nem nekem lesz bajom belőle, hanem neki. De eddig már nem jut el az eszük.
Amin ki tudok akadni az az , hogy nem azt nézik, hogy valaki milyen fontos ügyben jött, hanem, hogy kicsoda.
A múltkor is. Vittem egy papírt egy vezetőnek aláíratni másfél órával a munkaidő lejárta után. Erre azt mondja: El vagy tévedve kislány? Nézz már rá az órára, hogy mennyi az idő. Én meg mondtam, hogy a polgármester küldte, hát akkor egyből aláírta.
Húúúúúúúúúúúú ez de jól esett.

A mai nap ünnepnap. Immáron kilenc hónapja párosan szép az élet.
Rengeteg élményünk volt ennyi idő alatt. Az a legszebb, hogy ennek a kilenc hónapnak a nagy részét együtt is töltöttük. Nem lennék boldog Nélküle.
Sajnos ma nem fogunk találkozni. Viszont alig várom már a hétvégét.
A szüleim rendesek voltak. Nem sértődtek be a dolgon. Jajj ketten leszünk és miénk az egész ház. És végre normális zenét fogunk hallgatni, nem leszünk a rádiónak kiszolgáltatva.
Belegondoltam, hogy mi lenne velem, ha nem ismertem volna meg Sick Boyt.
Talán még mindig a volt pasimmal járnék, és soha, soha nem lennék boldog és írtóznék minden érintésétől.
Sosem hittem volna el senkinek, hogy leszek én még egyszer ennyire szerelmes.
Jó lenne most Vele lenni. Ha belenézne a szemembe, akkor látná, hogy mennyire szeretem.

Végre vége lesz holnap ennek a munkának. Aztán átvedlek a hétvégére hű szeretővé majd a jövőhéten otthon szeleburdi diáklánnyá, aki éppen a szünidejét tölti.
Az itt töltött idő összegzéseként:
A főnökök rettentő lekezelőek.
Aki a legkevesebb fizetést kapja az dolgozik a legtöbbet.
A vezetők rendelehenek maguknak az önkormányzat pénzén üdítőt a dolgozók nem. Pedig a vezetők a saját pénzükön is meg tudnák venni.
Nagy a káosz és senki nem tud semmit.
Senki nem tartja be a szabályokat.
Belterjes a szaporodás.
De most már ez engem nem érdekel.
Jó táptalaj a szakdogámhoz, majd ott megkapják a magukét. Pesze név nélkül.
Lehet, hogy majd küldök egy példányt. Bár azt már Gogol elkészítette annó.
Jobban várom a holnapi nap végét, mint valaha a tanév végét.
És az évfolyamtársaimmal sem fogok fenntartani semmiféle kapcsolatot. Nekem több, mint egy életre elegem van belőlük. Tisztelet a kivételnek.(1 fő).
Nem lesz többé visítás vinnyogás és sugárzó ostobaság.
Ez lesz számomra az igazi szabadság.
És örülök, hogy nem nyaltam be magam senkinek. Független tudtam maradni. Azt hiszem ezt hosszú távon nehéz lenne fenntartani egy ilyen munkahelyen. Remélem nem kell majd ilyesmivel megbírkóznom, mert nem fogok ilyesféle helyen dolgozni.
És ma elbúcsúztatnak minket. Nem érdekel. Miért most kedvesek? Miért nem akkor voltak, amikor mondtak valamit.
Ez van. Ende Konyec, Finn.

Hurrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrráááááááááá!!!!!!!!!!!
Ez az utolsó napom. Ráadásul nem is sokat voltam ma bennt, mert migrénem volt az éjjel és csak reggel hatra múlt el. Aztán aludtam egy kicsit még meg összepakoltam, hogy minnél előbb Sick Boy-al legyek.,
Tegnap nem voltam vele valami kedves a fejfájásom miatt.
Na elbúcsúztattak minket. Dög unalom. Kibontottak egy 5 literes olasz bort, chianni vagy mi volt a neve. Hát annyira nem volt finom. És az ég világon nem beszéltem senkivel.
Ja és elmentem pisilni. Addig valaki leült a székemre. Én meg le akartam ülni egy másikra. Aztán fel voltak háborodva, hogy mit képzelek magamról, hogy más székére le akarok ülni. Ezt egy olyan csaj mondta, aki eszi a barátnője minden szavát, szőval ő a ''fegyverhordozója'' én meg a ''parancsolója'' székére akartam leülni.
Pesze egy rakás férfi ott volt, aki nem állt fel annak ellenére, hogy látták, hogy ott állok. Én valahogy nem ezt szoktam meg. Velem ilyen nem fordult még elő.
Na mindegy. Lezárult és jó, hogy lezárult.
Soha többé polgármesteri hivatal meg önkormányzat.


[Szerkesztve]

Sajna vége ennek a mézes hétvégének. Jó lenne újra kezdeni.
Köszönöm Sick Boy, remélem máskor is lesz ilyen. Most búcsút veszek tőled két hétre. Csók...

[Szerkesztve]

Újra itthon. Ez már a második hét, amit itthon töltök a nyár folyamán és a következőt is itt fogom tengetni.
Szerencsére kezd kitörlődni az emlékezetemből az esztergomi kalandom. Remélem soha nem fogok rá visszaemlékezni.
Nekem csak most kezdődik a szünidő és mások már a suliról beszélnek. Hát erről lemaradtam. Talán majd jövőre. Jó lenne nyaralni valahol.
És jó lenne, ha lejönne hozzám egy picit a kedvesem, mert nagyon hiányzik.
Végre találkoztam a legjobb barátnőmmel. Rossz, hogy vele sem tudok gyakran találkozni.
Nahát hogy ebben a városban sem lehet az ég világon semmit sem csinálni.
Ráadásul csak jövő szombaton avatják az uszodát így oda sem tudok elmenni.
Tegnap elszívtam egy szál cigarettát. Már jó hónapok óta nem gyújtottam rá. Egész este rosszul voltam tőle. Furcsa volt. De ez talán azt jelenti, hogy kezd kiürülni a szervezetemből az a rengeteg káros dolog, amit az évek során magamba szívtam.
Több mint egy hét, mire újra láthatom Sick Boyt.
Addig is várakozás és reménykedés.

Holnaptól végre újra Budapest. Ott még unatkozni is jobb. És újra Sick Boy. És talán olyan lesz minden, mint régen.

Ez az első bejegyzésem innen a koliból. Közel a Kedvesemhez.
Beköltöztem. Most már kezdek berendezkedni.
Vasárnap volt a nagy nap, amikor is újra Budapesti lakos lettem. Érdekes helyzet fogadott. Az egyik szobatársunk lepattant egy másik szobába. Hát velünk ciki lakni, mert csak egy hímneművel folytatunk nemi életet, mert nem isszuk le magunkat minden nap és mert nem ordíttatjuk a rádiót hajnali kettőig. Maga helyett nagy kegyesen küldött egy csajt, akit egyikünk sem szeret annyira. Ezt a volt szobatársam is tudta. Sajnálni fogja. Szerintem nem unalmas velünk lakni. Nem vagyunk befordult, tanulós emberek, akik a magánéletükben is csak a suliról tudnak beszélni. Rendeztünk hangulatos szobabulit is (mellesleg az ő szülinapjára meglepiből) ahol csak az ismerőseink voltak ott. Hát ez van. Abban igaza van, hogy a sulibulikra nem jártunk. Számomra nem nagy szórakozás, hogy együtt lötyögjek seggrészeg emberekkel, akiket amúgy is minden nap látok.
Mindegy menjen. Csak találta volna ki előbb és akkor mi választottunk volna szobatársat magunknak. Mondjuk engem nem érint, mert az én szobatársam normális. A csaj a másik lakrészbe fog költözni. Hát ez van. Nem felelünk meg a kor diákideáljának. Ismerem a volt szobatársamat. Az a baja, hogy nem boldog a bőrében. Akkor meg sehol nem érzi magát jól.
Mindegy.
A szobánk nem valami fényes sajna. Két kétágyas szoba, egy mellékhelyiség, egy zuhanyzó, egy előtér, egy hűtő egy telefon és egy klíma. De eléggé le van lakva. Sick Boy-al otthonosabbá varázsoltuk. Meg fel is avattuk. Csak az ágyak nagyon nyikorognak...
Az a jó, hogy a többiek még nem költöztek be, úgyhogy enyém az egész lakrész. És ez így lesz októberig. Szegények szakmai gyakorlaton vannak. Elvileg én is, csak az MTA-nál rendesek. Nem kell bejárnom. Mondjuk bőven elég volt esztergom.
És nem hiszem el!!! A mellettem lévő szobában lakik három olyan csaj, akik ott voltak. Most sem szabadultam meg tőlük.
Sajnos a koliban a falak elég vékonyak, így már némi képzetem kialakult a másik szomszéd szoba lakóiról is. Egyik este ezt a kérdést hallottam tőlük: -Figyu! A modellek mit csinálnak, mikor megvan nekik?
Azt hittem nem jól hallok. És ilyen ember felsőoktatási intézménybe jár? És egyáltalán érettségit adtak a kezébe?
Hát azt iszem ez az év is idegpróbáló lesz társaság szempontjából? Vagy lehet, hogy túl kirtikus vagyok?
Mindegy. A közelemben tudhhatom Sick Boy-t. Majd vele átvészelem valahogyan.

Két hete itt vagyok Budapesten, de nem csináltam semmi értelmeset. Vasárnap van. Ilyenkor szokta megfogadni az ember, hogy hétfőtől kezdve teljesen máshogy fog élni. Hát én nem teszem, de annyit elhatározok, hogy folytatom a hastáncot, keresek diákmunkát és foglalkozom a szakdolgozatommal. Na ezentúl mindig lelkiismeret-furdalsom lesz, ha eszembe jut a blog, mert ezt mind úgysem fogom betartani. Mindegy.
Klassz volt a hétvége. Csak az a hülye migrén, meg az örökös feszültség, ami esztergom óta nem múlik... Veszek valami nyugtató teát vagy ilyesmit.
El kell foglalnom magamat valamivel, mert megőrjít, hogy állandóan hülyeségeken jár az eszem, pl, hogy valaki meghalt a családomban, vagy éppen Sick Boy kivel csal. És még álmomban is ezek gyötörnek.
Remélem elmúlik. Rámjött ez a tipikus unatkozó-nő kór. Választhatok: vagy így maradok örökre és egy idő után mindenkinek az idegeire fogok menni, vagy történik valami szörnyűség és akkor rájövök, hogy mit is jelent az, ha valakinek ténylegesen problémája van vagy elfoglalom magam.
Csak sikerülne...
Hogy repül az idő! Tegnap voltunk 10 hónaposak Sick Boy-al. Vajon leszünk egy évesek is?
Végülis nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Ez asztán egy vérbeli közhely. Mennyien vannak, akik csak közhelyeket mondanak és máris médiasztárok. Ó. akik pedig csak egyszer is mondanak valami banálisan megdöbbentőt pl, hogy ők csíkos zoknit hordanak, azok máris ''elvont művészlelkek'', feltalálták a spanyol viaszt, ők a ''szakmai berkek feketebárányai'', ó de azért sztori magazin címlapok. Televan tömegtájékoztatás ilyen hülye alakokkal.
Mindegy. Elég. Megint előjött az érzésem, hogy utálom a társadalmat.
Hogy megnőtt Saci. Megy az idő. Erről jut eszembe. A tesóimat hónapok óta nem láttam. Rövid volt a nyár. Nem is volt. Idén elmaradt a nyár hangulat.

Nahát! Mikor jöttem felfelé a dombon a csomagjaimmal a koli felé egy ismeretlen elsős megkérdezte, hogy segítsen-e. Örülök, hogy ilyen emberek is járnak ide. Meglepő.
Ez egy igazán pihentető relaxációs hétvége volt. Jó néha hazamenni. Sok alvás. Találkozás a régi barátnőkkel (pletyka). Ja és egy migrén. De ez már nem is érdekel.Megszokni képtelenség de előbb utóbb beletörődök, hogy még egy nappal sem tudok előre tervezni, mert ha rámtör, akkor nincs menekvés. Akkor minden programot törölni kell. Marad az ágy a gyógyszer meg a lavór. Képtelen vagyok elfogadni ezt a helyzetet. Így nem hogy gyereket nem vállalhatok, de még egy normális felelősségteljes állásom sem lehet.
Remélem hamarosan kitalálnak valamilyen biztos ellenszert.
Sick Boy-al nem sokat találkoztam mostanság. Remélem holnap összejön. Hiányzik. Már nem is álmodom vele. Úgy, mint esztergomban, amikor így védekezett a tudatom a hiánya ellen.
Jó lenne egy kicsit kettesben lenni, mint az augusztus 20. hétvégén. Kánaán.

Megint itt. Elvileg szünet van a főiskolán. képtelen vagyok hazamenni, mert tudom, hogy akkor messze leszek a Kedvesemtől. Ráadásul beteg szegény.
Hát idén jól kofogtam a kolis szomszédokat. Éjjel nappal rebublikot hallgatnak. Ha meg nem, akkor sláger rádiót éjfélkor, de úgy, hogy belefájdul a fülem a saját szobámban. Mindegy. Együtt kelünk, együtt fekszünk. Így legalább nem zavarjuk egymást.
Sick Boy megtanított arra, hogyan csináljak magamnak egy oldalt. Hát létrejött. Gondolom nem sokan fognak odalátogatni, de legalább szórakoztatom magam egy kicsit üres időmben.
Nahát, még kicsit több és három hét és 1 évesek leszünk Sick Boy-al. Hogy repül az idő.
A hétvégén osztálytalálkozóm lesz. Hát én nem vágyom rá. Még csak három év telt el az érettségi óta. Felesleges jópofizás az egész. Akinek érdekelt a sorsa azt eddig felkerestem és találkoztunk. Akié nem érdekel, attól most sem fogom örömtől ittas hangulatban megkérdezni, hogy ''és veled mi történt az elmúlt három évben''? Úgyis mindenki azt fogja mondani, hogy semmi. Utálom az ilyesféle képmutatást.
Hétvégén hazamegyek és péntektől hétfőig enyém lesz a ház. Hogy fogok unatkozni egyedül. És hogy fogok félni. 5*megnézem be van-e zárva az ajtó, nincs-e nyitva a gáz, nem csöpög-e a csap. És csak úgy tudok majd elaludni, ha megy a tv. Ó ezt a korszakot nem szeretem.

Esős szombat. Legalább elveszi a kedvemet attól, hogy elmenjek vásárolgatni. Talán a szakdogám is halad majd. Neki kéne állni, mert nem lesz belőle semmi. Úgy terveztem novemberre készen lesz a fele. Hát ez még részben sincs így. Vár rám négy marha vastag könyv.
Leglább nem a hó esik.
Két éjszakát itt aludt nálam Sick Boy. Olyan jó lenne, ha reggelenként nem kéne hazasietnie. Egyszer igazán kialudhatná már magát. Már most hiányzik pedig csak pár órája ment el és lehet, hogy este találkozunk Harasztin. Csak nekem még el kell mennem egy díjkiosztó ünnepségre. Remélem megtalálom majd az épületet.
Tegnap a trianonos topik kapcsán elgondolkodtam rajta, hogy középiskolában milyen sokmindent csináltam. Suliújság, úszás, március 15-i műsor, trianoni műsor, színház, hangverseny, mozi, kultúrális műsor egy helyi rádióban. Szóval nyüzsögtem egyfolytában, kávéházba jártam meg blues klubba, meg koncertekre.
Mióta itt vagyok Budapesten, azóta semmit nem csináltam. Alig voltam valahol, pedig jó lenne, ha lefoglalnám magam. A szobatársaim sehová nem járnak csak a nyugat végi bevásárlóközpontba. Mondjuk ez nem kéne, hogy hátráltasson, mert gimiben sem voltak valami aktívak a szobatársaim, de akkor volt egy barátnőm, aki mindenhová eljött velem. Most meg nincsen. Most csak olyanok vannak, akik elmondják, hogy mi van a pasiukkal, aztán itt be is zárul a beszélgetés. Álandóan csak panaszkodnak. Nagyon régen beszéltem oylan emberrel, aki arról számolt volna be, hogy valami pozitív élmény érte. Bár ha megnézném kívülről magamat, akkor én is ilyen lennék.
Ez van. Ezen már nem tudok változtatni. És erre a fél évre már felesleges is. A sulit is rosszul választottam meg. És júliustól kikerülök majdnem felnőttként a nagybetűs életbe úgy, hogy nem csináltam semmit fiatalkorom állítólag legszebb éveiben.

Megint fél tízig aludtam. Nem szokásom, általában max fél nyolckor mindig felébredek magamtól. Ennek Sick Boy nem nagyon szokott örülni ha együtt alszunk. Nem tudom holnap hogyan fogok felébredni és bemenni nemzetközi jog előadásra. pedig mostmár látogatni kell az órákat, mert itt lépdel a sarkamban a vizsgaidőszak. Néha rá is lép a sarkamra. Ilyenkor megoldok egy-két feladatot költségvetésből és egy picit megnyugszom mondván, hogy más még ennyit sem csinál.
A tegnapi nagy elkeseredésem után haladtam valamennyit a szakdolgozatommal. Megvan a vázlata. Jövő héten majd konzultálok egyet.
Voltam a Lipótvárosi Napok keretében egy amatőr vers és novella pályázat eredményhírdetésén, mert anyukám adott be rá anyagot. A műsor színvonalas volt, de az írások annyira nem. Egy volt, ami nagyon tetszett, de baromi hosszú volt mindegyik. Ismert színészek olvasták fel a három-három helyezettet mindkét kategóriában meg egy helyi jazz banda is zenélt, azt hiszem az volt a nevük, hogy S-Márton trió.
Alig jutottam el ebbe a művelődési központba. Nagy vihar volt, mikor próbáltam megközelíteni és még telefonos segítséget is igénybe vettem apukám részéről, mert nem találtam meg az utcát. Biztosan jót röhögött rajtam utána. Lehet, hogy egy kicsit meg is fáztam, mert kapar a torkom. Persze volt annyi eszem, hogy szoknyában meg kiscipőben vágtam neki az útnak. Az esernyőm meg csak dísznek volt ott, mert a nagy szélben nem lehetett hasznát venni.
A műsor után kimentem Sick Boy-hoz, mert elmentünk kocsmázni a barátaival. Előtte bementem a nyugat végi bevásárlóközpontba, mert még volt egy rakás időm a hév indulásáig. Hát azt a tömegnyomort. Vettem a smacsban kaját és leültem a kajálós részre. Eszméletlenek az emberek. Ott ülnek a kukától egy méterre és a saját szétdisznólkodott cuccaikat nem képesek belerakni. De azért ők a menő csávók. Utálom az ilyen embereket. És az aluljáró részben láttam egy bácsit, akinek azt hiszem akkor folyt ki a szeme. Megverthették talán.
A kocsmában jól éreztem magam, bár előtte és utána szétfagytam. Felvettem a pótharisnyámat is.
Remélem összejön, hogy ma feljön hozzám Sick Boy és főzünk valamit, meg együtt leszünk. És ha jobb idő lesz, és kedvünk lesz hozzá, elmegyünk házat fényképezni.

Bekövetkezett, amitől féltem. Alig bírtam reggel felkelni. Simán aludtam volna még vagy másfél órát és még lelkiismeretfurdalásom sem lett volna. De azért erőt vettem magamon (ehhez nagyban hozzájárult egy finom kávé gondoltata) felkeltem és tíz percig álltam a szekrény előtt, hogy mit vegyek fel. Semmihez nem volt hangulatom. Persze emiatt majdnem elkéstem. Kár lett volna kihagyni ezt az előadást, mert végre olyan volt, hogy sokat lehetett belőle tanulni. A környezetvédelmi jog fejlődéséről volt szó. Utána elolvastam az állatvédelmes topikot. Utoljára 1900-ban gondolkodtak így az emberek amikor osztályozták az afrikai állatokat hasznos és nem hasznos állatora. Az volt nem hasznos, amelyik veszélyes az emberre (krokodil, kígyó, oroszlán) vagy éppen a kis buksia kitömve jól mutat a nappaliban.
Tegnap átjött Sick Boy. Végre igazán sokat lehettünk együtt. Voltunk bevásárolni aztán főzünk. Én kétszer is besértődtem, Ő meg kattogott egy cigire. De aztán elsimultak a dolgok. Sajnáltam, hogy el kellett mennie este. Biztosan szétfagyott.
És egyre hidegebb lesz és a nyakunkon a tél.

Huh. Túl vagyok rajta. Illetve félig. Ma beszéltem a konzulensemmel. Nem tudom miért, de iszonyatosan félek tőle, mint embertől. Pedig kedves. De remegett a lábam, mikor beszéltem vele. Alig találtam a szavakat. Te jó ég. És nem volt mérges. Féltem a beszélgetéstől, mert eléggé kitoltam az első konzultációm időpontját. Azt hittem kiakad. De kedves volt. Holnap egykor találkozunk. Huh.
Ma jó rohangálós napom van. Reggel óra, aztán ebéd, szálláskifizetés, konzultáció megbeszélés, mindjárt kezdődik az államigazgatási tdk, aztán pihi, ami magában foglalja a városban való járkálást és egy nődokit, aztán eus pályázatos óra, aztán mozi és végre alvás.
És sikerült elintézni, hogy behozhatom a Sick Boy által összerakott számítógépet. Igaz net nem lesz rajta, de legalább a szakdogámat tudom csinálni mindenféle figyelemelvonás nélkül.
Holnap reggel aludhatnék kilencig, de takarítani kell. Az új módi szerint a koliban a folyosót egy-egy emeleten mindig a kisorsolt szoba tisztítja meg az előző napi mocsoktól. Hát holnap rajtunk a sor. Fél hétkor kell kezdeni.
Holnap leszünk egy évesek Sick Boy-al. Talán most már megérjük ezt a napot. Remélem tudunk találkozni.
Az egyik tanárunk elvisz minket egy egynapos útra Erdélybe. Még sosem voltam ott.

Voltam konzultálni. Rendes volt a tanárom. Kitaláltuk, hogy az Esztergomi Önkormányzatra levetítve fogom írni a szakdolgozatomat bürokratizmus témában. Reszkessetek lusta, kávéfüggő hivatalnokok!:]]
Nemsokára erobik, aztán jön Sick Boy. Ma vagyunk egy évesek. Egy éve nagyon jól telt az estém. Remélem most is így lesz. Jó lenne egy különleges videón megnézni, hogy milyenek voltunk akkor és mennyit változtunk azóta.
Tegnap jó volt a mozi. Szégyen-nem szégen a szingli nő második naplófeldolgozását néztem meg. Hosszú és fárasztó nap után jótt tett az agyamnak egy ilyen film. Nem kellett rajta elgondolkodni, ha nem figyeltem öt percig, akkor is tudtam miről van szó. A zenje meg még tetszett is. Viszont azon felháborodtam, hogy az elején 15 percig reklám meg ajánló meg tolerancia-erősítő filmek voltak. Mindegy. Egynek jó volt.

A tegnapi évfordulónk alkalmából megajándékozott az élet egy migrénnel. Ez úton is szeretném neki megköszönni, hogy ismét elcseszett egy estét, amikor csak egymással foglalkozhattunk volna Sick Boy-al. E helyett Sick Boy foglalkozott velem én pedig a migrénemmel. Köszönöm, hogy még reggelre sem múlt el.
De Élet! Nem lett volna mókásabb, ha még a kozmetikusnál is tartott volna és esetleg lehányom? Hm? Gondolkozz el ezen és legközelebb tökéletesebben szervezd meg a kis játékaidat!
Oh még el nem felejtem! Írt fel légyszi, hogy rendelek egy kiadós fejfájást a diplomavédésemre, a záróvizsgámra, a diplomaosztómra és az esküvőm napjára.

Szóval így telt az első évfordulónk. Sick Boy ott aludt, de az ágynemű éppen mosás után száradt. Szegény jéggé fagyott reggelre, mert csak egy vékony pléd borítota testét. És még én sem tudtam rásugározni a testem melegét, mert képtelen voltam még arra is, hogy hozzá bújjak.

Kint ragyogóan sütött a nap, én ennek megfelelően öltöztem és majd megfagytam. Ráadásul a hó is elkezdett esni. Szerencsére már elmúlt. Még csütörtök estig ne essen. Akkor hazamegyek és magamhoz veszek némi meleg ruhát.
Ha otthon lennék biztosan megtudakolnám, hogy egy nő hogyan mondhatja el a véleményét úgy, hogy ne sussék rá, hogy hisztizik meg besértődik vagy éppen túldramatizál valamit.

Azért annyiban szar kolisnak lenni és nem járni haza hétvégén, hogy egy csomó dolgot nem tudok megbeszélni senkivel. A szüleim olyan jó tanácsokat tudnak adni és én nem tudom ezt igénybe venni, mert nem vagyok otthon. Teljesen más lenne az életem, ha a szüleimmel élnék. Biztos nem csináltam volna annyi hülyeséget mostanában. Általában men hallgatok rájuk, ha nagyritkán tanácsot adnak, mert éppen otthon vagyok és elmesélek nekik valamit. pedig eddig mindig bebizonyosodott, hogy nekik volt igazuk.
Ha otthon lennék biztosan megtudakolnám, hogy egy nő hogyan mondhatja el a véleményét úgy, hogy ne sussék rá, hogy hisztizik meg besértődik vagy éppen túldramatizál valamit.

Mondjuk ezen a hétvégén simán hazamehettem volna. Nincsen semmi dolgom, csak unatkozom egyedül a koliszobában. Bárcsak még csak péntek lenne! Pakolnék és mennék haza.


[Szerkesztve]

Tetőfokára hágott a hangulatom.

Lagzi van a suli kajáldájában. Szörnyű magyar sramli. Micsoda buli...
Ilyen érzés lehet szinglinek lenni egy nagyvárosban, mint most nekem.
Lent táncolnak, nevetgélnek, isznak. A koliban az úgymond barátnőim a pasiaikkal vannak. Én meg unatkozok. Nem tudok mit kezdeni magammal. Már tanultam, bemásoltam három büntetőjog előadást, mert eddig nem volt füzetem, számolgattam óvodák és iskolák költségvetését, halgattam egy idióta trendi rádió idióta trendi zenéit. Nem maradt más, minthogy lejöjjek ide a jégveremnek is kiváló számítógép terembe és nyomkodjam a billentyűket és a rossz egeret. Most éppen a Titkos üzenet című számot játsza a zenekar.
Ki kéne menni az utcára, hátha történik velem valami (persze azon kívül, hogy megfázok). Lehet, hogy egy kedves hajléktalannal elbeszélgetnék. Vagy leszúrnának. Nem baj. Úgyis csupa öröm az élet.
Ez a terem is mindjárt bezár. És utána mit fogok csinálni?
Még egy felvidító könyvem sincsen itt fennt. Csupa búvalbélelt költő és író sorakozik a polcomon.
Most rokizik a nép.
Holnap meg vasárnap. Na azt a napot utálom.
Remélem legalább az intim-shop nyitva lesz.

Nagyon jól szuperál a kis gép, amit Sick Boy-tól kaptam. Picike és aranyos. Net nincs rajta, de legalább nem szökött be a szobába a világ és nem vonjuk el a figyelmünket másról, például a vizsgaidőszakról. Így is kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert a szobatársaim gyakran játszogatnak rajta.
Kezdődik a hajtás. Éjjel nappal zh.
A legelsőn már el is hasaltam. Így jár, aki nem tanul semmit büntetőjogból. De szerencsére mára már ezt is kijavítottam.
Alig találkozunk Sick Boy-al, pedig nagy szükségem lenne mostanában rá. A szobatársaim, hát velük nehéz. Ilyenkor tiszta hülyék lesznek. Persze én is, de ők féltik a tudásukat. Nem lehet velük megbeszélni semmit. És persze tudják az anyagot de a zh után azon sipákolnak, hogy jajj, ők meg fognak bukni. Szerintem amúgy szereretik a vizsgaidőszakot, mert ilyenkor legaláb van mit csinálniuk itt Budapesten.
Hétfőn (kedden) jönnek fel és szerdán már haza is húznak. Órákra sem járnak, mert biztosan sokkal érdekesebb dolgok történnek otthon a faluban, mint itt. Sajnálom őket e miatt. Be vannak zárkózva a világukba és a település határait soha az életben nem fogják tudni átlépni. Az egyik mindennek ellenére Budapesten akar dolgozni meg lakni. Sok sikert hozzá. Azt sem bírja ki, hogy két éjszakát itt aludjon.
Mindegy. Nem az én dolgom csak szar egyedül. Más szobák együtt járnak szórakozni, sétálni moziba. Ők sehová sem mennek, csak a nyugat végi bevásárlócentrumba és a gérobiba.
Te jó ég, mennyi dolgom van, de ma lazítani fogok. És ma jön Sick Boy.

Régóta nem írtam. Zajlottak az események. Vége a vizsgaidőszaknak. Bebizonyosodott milyen ronda vagyok. Legalábbis az egyik tanár szerint. Egy fiatal jóllakott óvodás-féle magát sármos macsónak tartó egyénről van szó. Nála a lányok jó jegyet kapnak, aki csúnya az hármast. Tudtam az anyagot, mégis azt akarta, hogy hülyének érezzem magam. Hát nem jött be neki. Egy pillanatra elkeseredtem, de aztán no es importante.
A legjobb barátnőm nagyon hiányzik. Régen (gimiben) igazi lelki társak voltunk. Mindig felolvastunk egymásnak egy verset, ami éppen a hangulatunkhoz illett. És a kávéház...
Mindegy. Ő messze van tőlem én meg messze tőle.
Sick Boy terén legalább rendben van minden. Nagyon jól megvagyunk. Remélem ő is így gondolja.
Végre van egy új témám a szakdolimhoz. Internetes fórumokon keresztül fogom leírni, hogy mit gondolnak az emberek a köztisztviselőkről. Felállítom Weber ideálképét és mellé teszem a szomorú valóságot.
Megyünk színházba a Macskákra. Már alig várom. Régen mozdultunk már ki.
Annyi minden történt és nem emlékszem semmire szinte.
Otthon voltam egy csomót. Jó volt.
Most meg itt vagyok és dokikhoz járkálok. Valami góc van a fejemben. Be kell feküdnöm a kórházba. Ennek nem örülök. Szeretnék inkább járóbeteg lenni.
Nővérem most kórházban van, mert veszélyeztetett terhes.
És hát, semmi kedvem a lehangoló környezethez meg az ottani légkörhöz.
Mindegy. Valójában nem is érdekel.

Haladok a szakdolgozatommal.
Ha legközelebb ilyesmit kell csinálnom, akkor tutira a legáltalánosabb címet fogom választani. Olyat, amit már negyvenezren feldolgoztak. Nem fogok kutatgatni, meg angolról magyarra fordítgatni bonyolult szociológiai szövegeket. Még ezt az oldalt is felhasználtam hozzá. Persze talán tényleg az a szakdolgozat lényege, hogy valaki egy témában valami újat mutasson fel, de sokkal nehezebb és aszt hiszem legközelebb a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak.
Tegnaptól kezdve izgulhatok, hogy lesz-e olyan a dipomaátlagom, hogy felvesznek Pécsre a jogra. Plusz négy év, de legalább levelező és élhetem mellette a magam életét. Mivel nem lesz ösztöndíj az átlagom sem fog izgatni. Úgy fogok örülni a kettesnek, mint most az ötösnek.
De ez még csak a jövő. Addig munkát kell keresnem. Esztergomban lehet, hogy lenne valami esélyem, de túl rossz volt az a hét hét ahhoz, hogy ott legyek huzamosabb ideig.

Bejött, amire számítottam. Már szerda este egyedül vagyok a szobában. A szobatársaim kettő éjszakát hajlandóak csak eltölteni a koliban. Más meg vagyonokat fizet az albérletre. Mindegy. Ők tudják.

Sick Boy-al sem találkozunk sokat. Vagyis inkább nagyon keveset látjuk egymást. Az együtt töltött idő kb. 10%-a alkalmas arra, hogy közel kerüljünk egymás lelkéhez. Bár az utóbbi időben erre nem volt lehetőség.
A múlt héten például több időt töltött a nyomulós csajjal, mint velem. Igaz én hazamentem, de négy napig itt voltam, mégis ha órákban számolunk, akkor bizony igaz, amit leírtam. (Így számolva viszont én is többet voltam a volt pasimmal, mikor véletlenül együtt utaztunk a vonaton.)
Én eddig nagyon bírtam azt a lányt, dehát ezek után csak sajnálni tudom. Nem értem miért jó neki, hogy engem így megbánt. Lett volna rá rengeteg ideje mielőtt összejöttünk Sick Boy-al, hogy felszedje. Ahogy tudom, ment volna simán. Ezért most már hagyjon minket békén. Minden lány vágyik a szeretetre és arra, hogy megérintsék, de ez nem jogosítja fel arra, hogy tönkretegyen egy működő kapcsolatot. Én megbízom Sick Boy-ban, de az ő hozzáállása is bánt. Mindegy. Várok egy darabig, aztán lesz ami lesz. Nem vagyok harcolós típus. Nem fogok semmiféle hidegháborúba belemenni. Szeretem a békességet.

Ha megírtam a szakdolgozatomat mindenképpen szeretnék sokat járni szórakozni. Végülis ez az utolsó félévem 100%-os diákként.

Elkészítettem a szakdolgozatomat. Végre. Most elég felszabadultnak érzem magam, ami az iskolát érinti. Sajnos máshogy nem. Elég bizonytalan a sorsom. Nem tudom mi lesz velem, ha elvégzem a sulit. Szeretnék ki menni külföldre, akár gyermekfelvigyázónak is. Itthon egyenlőre semmi esélyem sincsen arra, hogy munkát kapjak, talán, ha kormányváltás lesz és megint átszervezik a közigazgatást. De addig? Biztosan nem tudok Pesten maradni, mert nem lesz hol laknom. Ez egyenlő azzal, hogy vége lesz Sick Boy-al. Ezért talán az lesz a legjobb, ha kimegyek. Legalább keresek valamennyi pénzt és talán valamilyen módon lakáshoz juthatok. Vagy nem. Egyenlőre minden bizonytalan. Nincsen túl jó kedvem emiatt már hetek óta. Félek akár csak négy hónappal is előrébb gondolkodni.
Ez a hét legalább jó volt. Kedden hazautaztam kinyomtatni a szakdolgozatomat. Kellemesen éreztem magam. Csak felborult a hetem. Csütörtökön jöttem vissza és azt hittem hétfő van. Pénteken a tesóméknál aludtam. Szombaton pedig Sick Boy aludt nálam, pedig nem is reméltem, hogy így lesz. Azt hittem szüksége van már egy kis egyedüllétre, otthonlétre. Szeretem az együtt töltött hétvégéket. Feltöltődés. Ma délután megnéztük a traktorokat. Utána pizzát ettünk. Sick Boy csinálta és finom lett.
Már nagyon várom március idusát. Elsősorban nem a dicső forradalom megünneplése miatt, de persze ez is fontos, hiszen történelmünk egyik nagy eseménye. Ami miatt igazán siettetem már e magasztos nap eljövetelét, az a diákhitel. Utálom a februárokat. Se pénz se posztó, vagyis se diákhitel, se ösztöndíj. Ezt valahogy nagyon jól összehangolták. Köttesd be a szakdolgozatodat, fizesd be a kolit, vegyél tankönyvet, jelentkezzél továbbtanulni, de nem kapsz rá pénzt. Persze kérhetnék a szüleimtől, nem jelentene nekik gondot, de már megszoktam, hogy a saját pénzemből gazdálkodom és azt arra költöm, amire jól esik.

Tegnap elmentem és megnéztem a mindentudás egyetemének 100. Előadását. Előre fogaltam két jegyet a nagyelőadóba. Időben oda is mentem anyukámmal, de már nem volt hely, kivéve két sort, ami a vip vengégekenek volt lefoglalva és csak rózsaszín jeggyel lehetett leülni. Nekünk zöld volt, de azért ott vártunk a sor elején, hátha valaki nem méltóztatik eljönni a kiválasztottak közül. Aztán maradt hely, erre az ott álló rendezők leültettek egy pár zöld jegyes embert. Volt köztük fiatal srác is. Mondjuk nem értem a logiká. Az én 53 éves anyukám nem ülhet le a zöld jegyével egy székre és a földön ülve kell végighallgatnia az előadást, de egy ereje teljében lévő fiatal suhanc tespedhet zöld jeggyel egy normális helyen.
Az előadás nem volt nagy szám. Egynek elment. A közepe táján viszont számomra megszűnt létezni a külvilág, mert megpillantottam valakit a sorok között. Ő is ''csak'' egy vendég volt. Le sem tudtam venni Róla a szememet. El sem hittem, hogy lehet ilyen szerencsém. Ott ült a többi ember között Csoóri Sándor. Megpillantásától kezdve csak az Ő verseinek sorai csengtek a fülembe. Illetve nem is sorok, csak szavak. Szerencsére ő nem olyan költő, hogy fülbemászó dallamokat ír, amik komolyabb átgondolás nélkül megmaradnak az ember fülében. Ha valaki meg akarja jegyezni, akkor komolyan el kell gondolkozni egy mondat minden szaván. Eszembe jutott, hogy milyen régen olvastam már tőle vereseket. A szép versekből is kimaradt tavaly, úgy emlékszem, de lehet, hogy idén is. Olyan sokat köszönhetek Neki. Versei meghatározták gimis éveimet. Nem mintha olyan sokat tanultunk volna róla. Talán csak fakultáción. Volt egy kötete, amit régen mindenhová magammal vittem. Most ott áll a polcomon, úgyan úgy, mint az eltűnt évek, amikre néha rágondolok és hiányoznak. Azt hiszem felhozom azt a kötetet a koliba és felveszem a kapcsolatot a régi énemmel.

Hosszú volt ez a hét. Elég lassan telt el. Hirtelen ötlettől vezérelve elmentem a szobatársammal a héten esedékes keddi suli-buliba. Megittam az összes italt, ami szilveszter óta megmaradt. Nem kellett volna. Másnap délután kettőig félóránként kidobtam a taccsot. Jól elbántam magammal. A buli meg jó szar volt. A wigwamban volt. A helyet nem nagyon szeretem. Egy ideig eltáncikáltam, aztán fellépett egy zenekar, valami black to... nem tudom, mi. Nem tetszett. Mindenki kapott egy szál rózsát a buliban. Ettől eltekintve semmi jó nem történt.
Szerdán a schinema moziban voltunk. Nahát. a megnéztt film még a vártnál is rosszabb volt. Az állítsátok meg teréz anyut néztük. Borzalom. Remélem a jövő heti csudafilm jobb lesz.
Tegnap meg ma rohangáltam egész nap. Sikerült mindent elintéznem. Ma 5 órakor indulunk Sick Boy-al hozzánk haza. Régen volt már álunk. Üres lakás négy napig. remélem ugyanolyan jól érezzük majd magunkat, mint náluk a nyáron.

Egy hete ilyenkor moziban ''voltunk''.
Szegény Sick Boy, remélem hamarosan meggyógyul. Holnap megyek haza. Sajnos nem sokat találkoztunk. Amikor ő befelyezi a munkát én akkor kezdem el. De erre a munkára még gondolni is rossz. Csak keveredjek ki belőle valahogyan. Elő kell vennem az eddig tanult dolgaimat és a jogértelmező képességemet.
A kezem is tönkrement. Bőrdokinál is voltam. A drága krémem árát kifizeti a főnök? Úgy néz ki a kezem, mintha egész életemben mosószerben ázott volna.
Soha többet ilyesmit.
A vicces az, hogy nem is a pénz miatt vállaltam el, mert jól kijövök az ösztöndíjból és a diákhitelből. Az időmet szerettem volna elütni valamivel, de úgy látszik, hogy az időm üt el engem.

Húsvét vasárnapján itt ülök egyedül a számítógép teremben. Holnap délelőtt színházba viszem az unokaöcsémet.
Ma este jöttem vissza. Pár nap pihi otthon. Végülis jó volt. Sajnos elmaradt a csevegés a szüleimmel. Pedig kellett volna egy pár bíztató szó és segítséget is szerettem volna kérni tőlük. Ez van.

Megvolt a festés a koliban. Hupikék lett a fal. Nem szeretem a kéket túságosan, de ez az árnyalat még nehezebbé teszi az elviselését. Jó sokat pakolásztam délután, hogy lakható legyen a szoba. Újra vissza kellett rendezni, mert elmozgatták a bútorokat.

Nálunk már ma reggel megjött a nyuszi, mert holnap már mi ''gyerekek'' nem leszünk otthon. Már az ünnep sem a régi. Azért a locsolás elmaradt. Tavaly sem locsolt meg senki, mert egyedül kuksoltam otthon egész végig.
Talán holnap Sick Boy meglocsol.

Rossz most nélküle. Nekünk mindig közbejön valami. Alig találkozunk mostanában. Remélem nem igazolódik be az a sejtésem, hogy ez helyrehozhatatlan károkat okoz köztünk. Sajnos mostanában gyakran érzem ezt. Régen mindent együtt csináltunk, az utóbbi időben pedig majdnem mindent külön. Szórakozni szerintem kb. fél éve nem voltunk együtt. És már nem is reménykedem benne, hogy valaha még ez megtörténik.

Az utóbbi egy hónapban háromszor is összefutottam a volt pasimmal. Legutóbb, mikor otthon voltam. A piacon találkoztunk. Ott volt a családom egy része is. Olyan jól elbeszélgettek. Meg akarta hivatni magát ebédre. Érdekes helyzet lett volna. Azért fura, hogy azok után, ahogy viselkedtem vele még mindig kedves hozzám és törődni akar velem. Pedig már nem kellene.
Várom a holnapi színházat. Egy régi-régi ismerősöm is játszik benne. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés kap el, amikor majd meglátom.
Nincs kedvem visszamenni a kék magányba és egyedüllétbe. Kellemes lenne most egy séta, azt hiszem el is indulok.

A tegnapi napom szörnyű volt. Rámtört valami hiszti féle. Jól elfáradtam benne. Ráadásul _az előtt immáron másodszorra égettem le magam ilyesmivel. Szerencsére Sick Boy tolerálta a dolgot. Úgy fogalmazta azt hiszem, hogy nem érti mitől vannak ilyesféle ''jelenéseim'' néha. Nekem is furcsa, mert ilyenkor magamra sem ismerek. Pillanatok alatt felmegy bennem a pumpa és egyszerre leszek ideges és mérhetetlenül kétségbeesett. Gondolom felgyülemlett bennem némi feszültség és ez most levezetődött. Jobb lett volna másmilyen módon megszabadulni tőle.
Vagy lehet, hogy kezdek meghülyülni? Azért egy kicsit korai lenne.
Még most is elborzaszt, hogy hogyan tudtam ilyen idiótán viselkedni. Ráadásul szerintem még mindig motoszkálhat a tudatalattimban valami összegyült idegesség vagy félelem vagy nem is tudom mi, mert azt álmodtam, hogy egy kocsmában veszekedtem Sick Boy-al a barátai előtt, de úgy, hogy többször is erősen fejbevágtam az öklömmel tehetetlenségemben. És vásároltam egy csomó italt és ételt azért, hogy ráöntsem. Erre ébredtem fel és egy cseppet sem éreztem magamat kipihentnek. Még a fejem is fájt.
Most már nagyjából megnyugodtam, kicsit gyenge lehet az idegrendszerem. Elmondhatnám Anyukámnak ezeket a dolgaimat, hiszen ő végzettségénél fogva hasonló problémákkal megáldott emberekkel foglalkozik, de nem merem, mert azt hiszem, tudom, hogy mit mondana és azt nincsen bátorságom hallani. Biztosan azt mondaná, hogy ez a feszültség arra vezethető vissza, hogy nem vagyok elégedett az életemmel. És igaza is lenne. Abszolut nem ott vagyok és nem azt csinálom, mint amit évekkel ezelőtt elképzeltem. És most még vívódok, hogy belenyugodjak-e, hiszen már úgyis mindegy, vagy egy hirtelen mozdulattal változtassak rajta. Sajnos még ezt sem tudom eldönteni, mindig haladékot adok magamnak.

Megvolt a színház is. 15 percig néztük az előadást, mert az unokaöcsém haza akart menni. Szegény nagyon megijedt egy jelenetnél. Nesze neked gyermek-darab.
Utána a tesóméknál ebédeltem, aztán a másik tesóméknak vittem el, amit a nyuszi hozott, végül Sick Boy-al találkoztam. Persze akkor is a kibékülés volt a téma mert vasárnap is összevesztünk a változatosság kedvéért csetelés közben. Szerencsére jó alaposan meglocsolt így nem fogok elszáradni jövő húsvétig (hacsak az idegrendszerem nem mondja fel a szolgálatot).

Kedden pedig felmondtam. Április 13-a lesz az utolsó napom. Már alig várom. Engem nem gyorséttermi munkára teremtett az Isten. Meg nem arra, hogy a ''kedves vendégek'' úgy nézzenek rám, mint aki kettőig sem tud számolni. Furi, hogy az alapján ítélik meg az embereket, hogy hol dolgoznak. Főleg, hogy a gyorsétteremben dolgozó fiatalok jelentős része egyetemre jár. Mindegy. Ma este is megyek, holnap este is, vasárnap pedig egész nap. De legalább jövő hétvégén nem kell mennem. Engem ez a dolog többet nem érdekel.

Tegnap pontosan a munkahely előtt ütött el egy nénit a villamos. Premier plánban láthattam az egész folyamatot, ami ilyenkor lezajlik. Szerencsére nem lett komolyabb baja a néninek. A vértócsa viszont ott maradt a járdán.

Ma hirtelen gondolattól vezérelve lementem az uszodába és úszkáltam egy kicsit. Jól esett. Utoljára nyáron volt alkalmam ilyesmire egy bányatavon.

Jövő hétvégén dm klub lesz a livingroomban. Remélem elmegyünk.

Ma lesz az utolsó napom a munkahelyemen. Végre ez is elérkezett. remélem soha többé nem fogok vendéglátóipari egységben dolgozni. Nem az én világom. Én nem tudok kedves lenni egy olyan emberrel, aki semmibe vesz.
Akkor inkább maradok az önkormányzatnál.
Alig várom, hogy holnap legyen. Kilépés, mozi és teljes felszabadultság.

Igazán boldoggá tett az elmúlt hétvége. Felszabadult voltam és nem is érdekelt semmi. Örültem, hogy a szerelmemmel tölthetek egy csomó időt. Mondjuk egy párszor összekaptunk, de ez mostanában velejárója szinte minden cselekedetünknek, de ezt már kezdem megszokni. Csak jobb lett volna, ha előre tudom, mert akkor nem egy kistáskával vágok neki a hétvégének. De végülis a kiütéseimre való krémen kívül nem is hiányzott semmi.
Még menyasszony is voltam egy pillanatra.

Egyre szarabb itt a koliban. Két szobatársam is kiköltözik április végén. Ezek után már csak napok kérdése, hogy engem átköltöztetnek egy másik szobába. Annak nem magyon fogok örülni, de akkor sem megyek haza. Miért nem tudtam én életvidám, érdeklődő és sok dologra nyitott szobatársakkal összekerülni?

Ismét elárasztottak kedvességükkel a szobatársaim. Holnap mi leszünk a sorosak, hogy kitakarítsuk a folyosót a koliban. Erre mindannyian hazamentek szerdán. A multkor is egyedül maradtam. Az egyik csajt megértem, mert ő kb annyiszor takarított, mint én és a multkor is ő takarított egy másik lánnyal. De a másik két szobatársam nagyon kevésszer takarított. És már elegem van. Hét elején én is mondtam, hogy hazamennék csütörtökön, ha nem lenne ez a takarítósdi pénteken, erre ők hazahúznak. Nagyon közel laknak Budapesthez, bármikor feljöhetnének. Ja, az egyik mondta is, hogy feljön, csak szóljak, de úgy mondta, hogy kb. az jött le belőle: ''ha olyan köcsög vagy, hogy nem vagy képes egyedül megcsinálni, akkor feljövök, te béna''. Hát kösz. Még én kérjem meg arra, ami neki is ugyanúgy kötelessége, mint nekem, vagy a többi kolilakónak. Ezzel nekem év végére be is telt a pohár. Ezentúl kérhetnek tőlem bármit, akárcsak annyit, hogy menjek le velük a kávéautómatához, nem fogok kedvezni nekik. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést.
Holnap kelhetek fel hatkor. Jó kipihent leszek az esti bulihoz.

Kicsit fellélegeztem a vizsgaidőszakból. Ha minden jól megy, akkor már csak egy van hátra. Mondjuk ez lesz a legnehezebb. Szakigazgatás. Három félév anyaga. Meg lehet tanulni, mert egy kicsit érdekes is. Van egy olyan tétel, hogy a növénynemesítés ösztönzése a közigazgatásban. Kíváncsi leszek rá.
A jövőm kilátástalan, de ezzel nem foglalkozom. Előkerült egy könyv, amit még a 18. szülinapomra kaptam. A pozitív gondolkodásról szól. Elég távol áll tőlem ez a dolog, sőt az ilyen témájú könyvek is, de valamiért beleolvastam és úgy döntöttem kipróbálom. Legalább majd megint nevethetek egy gúnyosat magamon, ha kiderül, hogy kamu az egész én meg bevettem.
Kb. általános alsóban tekintettem bizakodva a jövő felé. Jajj nem is, egyszer még azóta megtörtént. Mikor leérettségiztem, felvételiztem erre a fősulira és biztos voltam benne, hogy nem vettek fel. Ekkor ugyanis elkezdtem azon munkálkodni, hogy kimenjek Spanyolországba dolgozni. Úgy gondoltam, hogy ha sikerül, akkor talán érdekesebb lesz az életem. Hát nem így lett, mert felvettek ide.
Most viszont felveszem optimista állarcomat és akkor ''biztosan'' minden jó lesz.

Valahol olvastam, hogy megjelent Adrian Mole újabb titkos naplója. Olyasmi a címe, hogy A. Mole és a vegyi fegyverek. De nem biztos. Állítólag a nyár végére lefordítják magyarra is. Kíváncsi leszek rá, illetve pozitívan bízom a sikerében.

Tegnap letudtam az idei vizsgaidőszakot. Már csak az államvizsga van hátra.
A nagy szabadidőmben már nem is tudom, hogy mit kezdjek magammal. Igazándiból semmi máshoz nincs kedvem, csak ahhoz, hogy Sick Boy-al legyek. De ez most nem megoldható. Szegénynek dolga van. És ezt most meg kell értenem, mert Neki ez fontos. Holnap talán, ha minden jól megy, akkor találkozunk.
Úgy érzem, tegnap fordulóponthoz érkezett a kapcsolatunk. Az egész úgy kezdődött, hogy késő este egy szempillantás alatt abbahagytam a pozitív gondolkodást és máris csak az élet sötét oldalát láttam. Hirtelen rámtört, hogy az életem egy cseppet sincsen rendben.
Kétségbe estem teljesen. Felhívtam telefonon Sick Boyt. Nem akartam Neki elmondani, hogy mi a bajom, csak hallani akartam a hangját. Persze nem bírtam ki sírás nélkül. Észrevette, hogy valami nincsen rendben, de nem fedtem fel előtte a problémáimat. Kicsit megnyugtatott a hangja, de a félelmeim nem múltak el. Megpróbáltam elaludni. Félkómás állapotban voltam, amikor csörgött a telefonom és Sick Boy közölte velem, hogy itt áll a koli előtt.
Rengeteg dolgot megbeszéltünk, megnyugtatott. Most úgy érzem, hogy semmi az ég világon nem állhat kettőnk közé. Nem hittem volna, hogy valaki képes csak miattam az éjszaka közepén autózgatni.
Soha nem tudom majs meghálálni azt a lelki támogatást, amit tőle kapok.
Ma már egészen másképp tekintettem a világra. Tudom, hogy hol a helyem és, hogy milyen úton kell elindulni, de ehhez az kell, hogy a Kedvesem végig fogja a kezem.

El is felejtettem leírni a mai meghökkentő élményemet.
Egy fiatal srác át akarta adni a helyét a metrón. Furcsáltam. Nem vagyok ráncos vagy olyan, aki sokkal idősebbnek néz ki a koránál. És a hasam sem olyan nagy, hogy terhesnek nézhetett volna. Ezen tipródtam egész úton. Nézegettem magam a szerelvény üvegében, de semmi olyan dolgot nem észleltem magamon, ami miatt megsajnálhatna valaki. Persze ezek után egy sokkal nagyobb megdöbbenés ért. Eszembe jutott, hogy lehet, hogy csak kedves akart lenni és ez nekem meg sem fordult a fejemben.
Mostmár tényleg nagy baj van a világgal. Normális esetben ez utóbbinak kellett volna legelőször az eszembe jutnia. Végülis régen teljesen természetes dolog, hogy egy férfi átadja a helyét a egy nőnek a járműveken.
Úgy látszik mostanra a deviáns viselkedés a természetes és a természetes a deviáns.

Végre befejezte a nyáriszünetet a könyvtár és lehet ebben a fejlett városban internetezni. Persze van egy internet kávéház is, de annyi üzleti érzéke sincsen a tulajnak, hogy ne akkor menjen szabadságra és zárja be a boltot, amikor a könyvtár is zárva.
Megvolt a diplomaoszó. Fenntartásaim ellenére igencsak jól éreztem magam. Még a talárral sem volt semmi baj. Mondjuk elég idiótán néztem ki benne, de ilyen is volt az életemben legalább. Sőt. Az ünnep fényét emelte, hogy a családom is láthatóan jól érezte magát. Furi, hogy mostantól jogosulatlan vagyok belépni a kollégiumba. Hét évig voltam kolis és most már soha többet nem leszek az. Most otthon élek a szüleimmel.
Felvettek a jogra. Nem tudom minek jelentekztem ide. Eszem ágában sincs ügyvédnek vagy valami hasonlónak állni. Mindegy. Most már ez van.
Az elmúlt hétvége nagyon jó volt. Sick Boy-al töltöttem 6 napot. Túlnyomó részt kettesben.
Voltunk a Velencei tónál és ezen kívül csak heverésztünk az ágyon. Igazán kipihentem magam.
Sajnos esély sincsen rá, hogy a közeljövőben találkozunk.
Remélem nem szakítunk, mert igencsak szeretem és nem hiszem, hogy túl jó lenne nélküle. Nem sok kell ahhoz, hogy 2 évesek legyünk. Remélem megérjük.
Félek a jövőtől, de nem vagyok hajlandó grá gondolni. Attól tartok olyan problémákkal kellene szembenéznem, amiket nem tudok megoldani.
Bárcsak valami csodán keresztül ott lehetnék ma az óriásplakát kiállítás megynyitóján. De azt hiszem, erre semmi esély. Így jár, aki 200 kilóméterre lakik a fővárostól.

Szombat van és én itt ülök Sick Boy számítógépe előtt, ő pedig békésen alszik a hátam mögött. Ilyenkor legalább nem hívogatják lányok, hogy ha nem vagyok vele, akkor találkozzanak.
Kedden jöttem haza Erdélyből. Elég szomorú ott a helyzet. Tényleg nagyon szegények az emberek. Legalábbis a falvakban ezt láttam. Vannak viszont hatalmas paloták is, amiket a vásáros cigányok építnek, de nem abban laknak, hanem összetákolt viskókban. A szovátai fürdőzés és a táj domborzata volt a legjobb. Legkevésbbé a Chauchescu idején elárasztott falu (Bözödújfalu) látképe tettszett. Semmi más nem látszik, csak egy tó, emiből egy templomtorony emelkedik ki.
http://keptar.organic.hu/erdely/bozodujfalu/07230031.jpg
http://www.geocities.com/erdelyilobby/jpg/1999_1.jpg

Csütörtökön jöttem fel Budapestre és megnéztük a plakátkiállítást. Egy-két ötletes dolgot leszámítva nem tetszett.
Tegnap próbáltam barátkozni a kutyával. Leülttem mellé, simogattam, erre ő belekarmolt a lábamon lévő szemölcsbe.

Tegnap igazán rettenets napom volt. Mivel nem hívtak fel sem csütörtökön sem pénteken attól a közig. szervtől, ahol állásinterjún voltam, arra a következtetésre jutottam, hogy nem én lettem a befutó. Ez egy ösztöndíjas pályázat a 100 lépés program keretében. nem egy álommunka (90.000 Ft bruttó), de legalább valami.
Három szervhez is jelenkeztem. Az elsőnél minisztériumokhoz illetve a miniszterelnöki hivatalhoz lehetett menni.
A miniszterelnöki hivataltól tegnap jött egy levél, illetve a pályázati anygom, hogy nem kerültem kiválasztásra. Annak ellenére, hogy beígérték, hogy a sulinkból mindenkit fel fognak venn. Elolvastam újra a pályázati útmuatót, melyben az állt, hogy minden jelentkezőt, akinek formailag megfelel a pályázata behívnak elbeszélgetésre. Ez nem történt meg. Engem nem hívtak be. Pedig az elutasító levelemben az állt, hogy a pályázatom formailag megfelel. Pár órával később Gyurcsány Géphang Feri felhívott és a véleményemet kérte a 100 lépés programmal kapcsolatban. Mivel tudtam, hogy csak egy géppel beszélek, nem ordítottam bele a kagylóba, hogy dugja a seggébe a drágalátós programját. A pályázatom semmivel nem volt rosszabb, mint az évfolyamtársaimé. A suliban egy hónap volt a szakmai gyakorlat. Én a három év alatt három helyen voltam. És egyiknél sem egy hónapig. van nyelvvizsgám, lediplomáztam, részvettem a suli életében. Egyszer négy társammal együtt képviseltük Magyarországot egy angol nyelvű nemzetközi konferencián a választási rendszerről. Mit várnak el még egy pályakezdőtől, hogy bekerülhessen egy ilyen ösztöndíjra?
Én miért nem kerültem be? Csúnya vagyok, vagy hülye? Vagy csak nincsenek meg a megfeleő kapcsolataim.
A második pályázaton behívtak elbeszélgetésre. Minden jól ment, amíg meg nem tudták, hogy szeptembertől másoddiploma levelezőn kezdem a jogot. Hát ez elképesztő? Az nekik miért baj? Nem ők fizetik.
A harmadik pályázatnak még nem járt le a döntési határideje, de egyáltalán nem fűzök hozzá nagy reményeket.
Ráadásul a két cicát leszámítva nincsen otthon senki. Több, mint egy hét egyedüllét.
Az éjszakám is szörnyű volt. Tudtam, hogy fel kell kelnem hatkor, hogy felébresszem Sick Boyt, ennek ellenére kb 1-kor aludtam el. Zaklatott voltam. Ráadásul nagyon fújt a szél és valami néha hangosan kopogott a lakásban. Megvártam míg elmúlik éjfél, nehogy valami szellem megtámadjon. Aztán kutatásba kezdtem. Első lépésként megnéztem ,hogy nem zártam-e ki az ablakkal a rolók lehúzókáit. Ezeknek a végén golyó van, ami szokott kopogni, ha kintreked. Visszafeküdtem. A kopogás tovább folytatódott. Ezután kitámasztottam konyharuával a nyitott ablakszárnykat. Ez sem vált be. Végül sikerült lokalizálni a zaj helyét. az én egyik ablakomtól jött. Ezután figyelni kezdtem. Végül nevetésben törtem ki, mert a párkányon lévő valamelyik kemény tüskéjű kaktusz idézte elő ezt a hangot. Mikor fújt a szél, akkor nekicsapódott az ablaküvegnek. Na ezután végre elaludtam.
Csütörtökön kezdődik az egyetem. Már nagyon várom. Ezen a héten be kellett mennem valamit elintézni. megismertem a tanulmányi előadómat. Mikor apunak elmondtam a nevét telefonon, akkor kiderült, hogy a nő férje nagyon jó barátja apukámnak. Ez legalább megnyugtató.
Sick Boy nagyon hiányzik. Szívesen felmennék hozzá pár napra, de egyrészt most nem ér rá, másrészt a macsekok miatt röghöz vagyok kötve. Pedig jó lenne találkozin vele. Kilátásunk sincs, hogy mikor találkozunk újra. Hétvégén már itthon lesznek anyuék, de akkor az egyetemen kell lennem és a barátnőm is nálunk fog aludni ez idő alatt, mert ő is beíratkozott a suliba. Legalább egy csomót tudunk beszélgetni. Van is miről.
Tegnap megnéztem unalmamban a balázs sót. egdöbbentem. A háttérben könyvespolc volt pár könyvvel. Ugyan nem volt túl élesen kivehető, de a piros, vastag, fehér feliratos Magyar állam és jogtörténet tankönyvet fedeztem fel. Ezt kivételesen megvettem és 100%, hogy az volt az. Kíváncsi vagyok ki szokta forgatni ezt a műsor szereplői közül.
Elég furcsa munkanélkülinek lenni. Be is jelentkeztem a hivatalban és regisztrált lettem. Elképesztő, hogy mi zajlik a munkanélküli hivatalban. Mindegy. Ezt inkáb nem idézem fel, mert még mérgesebb leszek.
Kedves Sick Boy! Nem írtam neked levelet. Vedd ezt annak. Kitartást a munkához. Büszke vagyok rád.

Csendben és türelmesen várom, hogy elérkezzen a 10 óra és megtapasztaljam, hogy az etr-es vizsgára jelentkezés jobb-e, mint a neptunos. Bízom benne.
Ma este átteszem a székhelyemet egy rövid időre Sick Boy-ék házába. Keresünk lakást, aztán egy csendes kis zugban összeköltözünk.
Remélen jó jel, hogy ma két éve, hogy együtt vagyunk. Talán ez szerencsét hoz és nem lesz semmi baj.
Kaptam munkát is. Ösztöndíjas leszek.
Nahát, hogy Komló megint valami botrányról lett hírhedt. A tanár a szomszédunk. Testközelből figyelhetem az eseményeket. Persze a város fel van bojdulva. Ezzel kezdetét vette nálunk az éles kampány.
Remélem csodálatos esténk lesz ma Sick Boy-al.

Vége egy újabb vizsgaidőszaknak és hihetetlenül unom magam itt az albérletben. Elmennék sétálni, de most hirtelen eleredt a jégeső. Szerencsére a világ legjobb lakótársát fogtam ki. Már lassan fél éve élünk együtt egy galériás kis lakában Sick Boyal.Szóval htb lettem. Kisebb-nagyobb sikerrel főzök, mosok, takarítok.
Rettenetes volt az első 5 hónap. Szinte minden nap összevesztünk valamin. Mint a 30 éves házasok. Aztán tarthatatanná vált a helyzet és a kapcsolatunk. Mindent megbeszéltünk, azóta kellemes az együttlét.
Sajnos ő sokáig dolgozik, hogy biztosítsa a mi kis életünket, mert az én ösztöndíjam a munkahelyemen igen kevés. De legalább úgy néz ki, hogy felvesznek (kop-kop-kop) rendes státuszba köztisztviselőnek. Hivatalos csinovnyik leszek és akkor már megengedhetek néha magamnak egy-egy köpönyeget. Eus osztályon fogok dolgozni, ha minden jól megy.

Szégyen, hogy hogy benyaltak az amcsi elnöknek. Volt pofája párhzamot vonni 1956 szabadságeszmje és a között, hogy ''terrorellenes'' katonák harcolnak Irakban és Afganisztánban.
Azt már nem is említem, hogy mennyi kellemetlenséget okozott budapest lakosainak. Tegnap Sick Boy gyalog jött haza a Móriczra a Wesselényi utcából.
Nevetséges.
Nem is idegesítem magam rajta.

Csupán 3 éve és 3 hónapja nem írtam ide egy sort sem. Nem meglepő, hogy azóta történt velem 1-2 dolog. Ennek ellenére azzal kezdem, amik továbbra is "állandó jelző" az életemben: az, hogy Sick Boyal élek kisebb-nagyobb boldogságban.
Az életemben bekövetkező változások időrendi sorrendben az alábbiak:

A legörömtelibb:
Immáron a saját kis fészkünkben éldegélünk Sick Boyal a Feneketlen tónál.

A legmegnyugtatóbb:
Számomra, az elmúlt évek legnagyobb és legörömtelibb változása, hogy sikeresen, a papírforma szerinti időben befejeztem jogi tanulmányaimat és idén dr. jur. Poppy lettem. Az utolsó záróvizsgám után eléggé megkönnyebbültem. Már nagyon vártam, hogy vége legyen, mert 4 éven (az Államigazgatási Főiskola elvégzése után csak 4 éves a jog) keresztül állandóan ezen stresszeltem. Még egy moziba sem tudtam úgy elmenni, hogy ne az járjon a fejemben, hogy "jajj, mindjárt itt a vizsgaidőszak". Szegény Sick Boy szolidaritást vállalt velem és ő sem járkált sehová, amíg ez a 4 év rémálom véget nem ért.

A legmeglepőbb:
További változás, hogy "új" munkahelyem lett. Ugyanazon a területen vagyok köztisztviselő, mint eddig, csak most már nem az Igazgatóságon, hanem a Főigazgatóságon dolgozom. Áthívtak...

A legmegérdemeltebb:
5 és 3/4 év együtt járás után a nyáron kétszer is voltunk nyaralni.
Az első közös nyaralásunkat Keszthelyen éltük át 10% városnézés 90% parton henyélés arányban.
A második nyaralásunkon a szüleimmel együtt Riminibe látogattunk el 20% városnézés 80% parton henyélés arányban. (Magam részéről a 100% parton henyélésre szavaztam, pedig szeretek várost nézni, de nagyon fáradt voltam.)

Az egyetem vége után a munkaidő lejártát követően csak vegetálgattam itthon, mostanság kezdek csak fokozatosan visszatérni a társasági életbe.

Azt hiszem egyenlőre ennyi elég lesz. Ha minden jól meg, holnap reggel is felébredek...

„Az nem mostanában lesz.”

Neked lehet, de nekem igen. Az én álmaim is ugyanolyan fontosak. Akinek ez számít, azt meg fogom találni. Most van egy célom. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége…