Szerintem is a tudatos konfliktuskerülés és a megelőzés előtérbe helyezése a legtisztább megoldás. Már amennyiben lehetséges. Mert - bár magas vagyok, de nem vagyok nagy darab - én is kerültem már olyan helyzetbe, amikor ütnöm kellett, hogy sérülés nélkül megússzak egy találkát 2db kisebbségivel. Este 11 óra fele "futottam velük össze" az Árpád hídnál nem túl régen. Furcsállom, hogy csak akkor vettem észre őket, amikor már előttem álltak, pedig én rettentően éber vagyok, 50 méteres körzetben szüntelenül pásztázom a terepet és figyelem, milyen emberek mozognak körülöttem. No mindegy, ez a 2 kis suhanc a telómra meg az aprópénzemre pályázott, de mivel ketten együtt kitettek vagy 40 kilót, és 2 fejjel magasabb voltam náluk, így még az előrántott rugósbicska sem riasztott el attól, hogy egyiküknek orrát törjem. Hozzáteszem, én ok nélkül nem ütök meg senkit, csak és kizárólag akkor válok vadállattá, ha ténylegesen megtámadnak, pl. ha lendül felém egy ököl, vagy kés. Mindezek ellenére azonban én is inkább a prevenció híve vagyok, vagy akár a futásé. Főleg, ha egyértelmű a túlerő. Mondogatják persze, hogy gyávaság, meg szégyen, de sok esetben igen naív dolog hősködni, és bölcsebb eliszkolni. Annyira hülye meg senki sem lehet, hogy inkább összevereti magát, minthogy elfusson, arra hivatkozva, hogy a futás szégyen.