Már kb egy hónapja láttak itt-ott kint a szabadban tesztpéldányokat tesztelők kezében, a hivatalos megjelenés óta is eltelt már 5 nap, de még mindig nincs egy review sem, ami pár specifikációkból ki nem olvasható alap kérdést (AF, 24-70) körbejárna :-/
A tatár olyan szempontból nem sürget, hogy csak kb. egy éven belül tervezek új vázat venni, de olyan szempontból igen, hogy 2-3 hét múlva lesz egy céges utam Indiába, ahova nem valószínű, hogy magamtól visszatérnék, így még most el kéne döntenem, hogy a Sony FE-be ruházok be (28-75 f2.8 és 24 f2.8), vagy úgyis váltok Nikon Z-re, maradok annál, ami van.
Nikon Z mellett érv számomra a nagyon valószínűen jobb időjárás-állóság, Sony vázak szó szerint Achilles-sarka az akku-fedél; és az obikra is van panasz, még az új 100-400-nál is panaszkodtak kondenzációra.
Potenciálisan a nagyobb bajonett is járhat előnyökkel (ld. 14-30 f4 milyen kicsi), de magamat ismerve a drága 1st-party helyett inkább olcsóbb 3rd-party obik közül válogatnék, akik pedig a dSLR-piachoz hasonlóan is a MILC-piacra is közös obit terveznek, majd adaptálgatják különböző bajonettekre - és valószínű, hogy a piac leggyengébb láncszeme, a szűk E-mount és a sugarak szögére leginkább érzékeny Sony A7 és A7R figyelembe vételével fogják az optikai kialakítást tervezni - tehát ott a nagy bajonett előnye irreleváns lesz.
További előny a jobb menü és ergonómia - de ezeken a Sony következő generációi is javíthatnak.
Előny lehet még a jobb raw (szemben a Sony raw szívatásaival, a "11+7-bites" veszteségesen tömörített vagy teljesen tömörítetlen raw ahelyett, hogy lenne már végre veszteségmentesen tömörített 14-bites, mint minden normális gyártónál; vagy a kikapcsolhatatlan zajszűrés, a "Star Eater").
Az obik megleptek méretükkel (én még egy pancake vagy legalább kompaktabb, hozzájuk képest fele-kétharmad olyan hosszú 35 és 50 f2-esben reménykedtem, ami ezekkel kútba is esett, hacsaknem a Samyang, Sigma, Tamron vagy Tokina kihozná - de akkor az már Sonyra is meg fog jelenni), az 58 f0.95 egyenesen groteszk az FE-s Mitakon 50 f0.95-höz (vagy a Leica Noctiluxhoz) képest.
Esemény-fotósoknak és hivatásosoknak nagy érvágás a csak 1 slot és a kis akku - nekem ez kevésbé fontos, a jelenlegi A7 is csak 1-slotos, kis akkus - de azért az A7m3 mégis érdemel plusz pontot. Ritkán lövök sorozatot, a kis puffer sem túlzottan érint. Engem az inkább zavar, hogy az első beszámolók alapján az AF-t bénán oldották meg, és kihagyták az Eye-AF-t is, ami pedig már a 2012-es E-M5-ömben is benne volt... újabb pont a Sonynak.
Ergonómiában pozitív mellett van negatív is, a kijelző teljesen felesleges (a keresőbe nézve úgyis látszanak az értékek), jobb lett volna helyett egy harmadik tárcsa, és akkor expo-korrekció, rekesz és záridő mind meglenne külön tárcsán. Vagy a mód-tárcsát kidobni, lenne a rekesz és záridő skála elején/végén egy Auto állás, és azzal megvan a full manuál, rekesz-, záridő-, vagy teljesen auto mód is. Vagy mód helyett drive-mode (egyes, sorozat, bracketing, időzítő) vagy AF-mode.
S nagy kár, hogy semmi innovatív nincs benne, nem lett több, mint egy Nikon-génes A7m3-lite. Ha már annyira hirdették a fényerős obikat (aztán az egy szál manuál 58 f0.95 és két év múlva 50 f1.2 elég facepalm-díjas), lehetett volna benne beépített ND. Sőt, ahogy a korábbi Sony modellekben, lehetne beépített digitális grad-ND. Az IBIS használva lehetne pixel-shift ahogy a Hasselblad, Olympus, Pentax és Sony is csinálja, illetve star tracker, mint a Pentaxnál. Stb-stb, sok kiaknázatlan lehetőség...
Fotóim és kalandjaim a világ körül: https://www.facebook.com/fmartinphoto/