Megtörtént az eddig megalkotott szakdogám bemutatása.Kb. a 3/4-e már kész van vagyis azt hittem,de miért is nem menne minden tökéletesen.Az az igazság nekem örök életemben sose ment minden úgy mint a karika csapás.Mindenért nagyon meg kellett küzdenem.Minden egyes sikerért.
Inkább elmesélem mi volt.
Elkezdtem mutatni a tanáromnak,aki a belső konzulensem a szakdogám.Megmutattam neki a tartalomjegyzéket majd megkérdezte,hol a számolás,a méretezés?
Mondom olyat ne keressen,mert az én szakdogám nem arról szól,hanem arról,hogy hogyan épült fel az a bizonyos Pesti csarnok,melynek az építésén résztvettem nyáron.
Fúúúú,most mit kezdjek magával mondta...na ekkor fordultam le majdnem a székről annyira leesett a vérnyomásom.Év elején elküldtem önnöknek (a hivatalos tanszéknek) a szakdolgozatom címét és rövid leírását és nem mondták,hogy rossz.Ezt mondtam.
Erre..fúúú de ez így nem lesz jó...Szólt egy másik tanszékon lévő tanárnak hogy most mi legyen velem,mert ha elölről kéne kezdeni,akkor az a halál.De a másik tanszék,meg inkább építészekkel foglalkoziknem építőmérnökökkel.Átjött onnan egy tanár,aszonta küldjem el neki email-be az anyagot és ő közvetíti a tanszék fúnökének és ha úgy gondolja akkor ő átvállal.Megjegyzem azt a főnököt ismerem és ő szivatott engem 3 féléven keresztül...
Szóval jövő héten minden kiderül
Ja és ráadásul ma tudtam meg,hogy szombat reggel a lvelelezősökkel 2 zh-t írok röpke 130 oldalból.
Öröm az élet mi?
Totál ki vagyok borulva és megint sikeresen közeledek ahoz,hogy padlót fogjak...
How are U today? Just kidding...I don't care!