Szerintem a kutya olyan mint a kézigránát. A gránát is ott lapul akár 10-15 évig is a szekrény tetején és egyszer csak jön valaki és elkezd vele szórakozni, majd BUMM. A kutya is ilyen! Lehet, hogy évekig nem bánt senkit és egy véletlen pillanatban elsötétül az agya.
Miért van ez!? Azért, mert egy kutyára sok időt kellene szentelni. Főleg a nagyobb testű kutyákra, mert azok a legveszélyesebbek. Utálom azokat az embereket, akik felelőtlenül vesznek ilyen ''kedvencet''. Míg kicsi a kutyus nagyon aranyos, de ha nem kezdik el időben tanítani neki, hogy ki a ''falkavezér'' a családban és hogy ő van legalul, abból nagyon csúnya dolgok történhetnek. Az alap dolgokról nem is beszélve (ül, fekszik, helyedre,...). Legalább elvinnék egy kutyaiskolába!
Barátnőméknek is van egy Rotweiler és azt szeretném ha megdöglene!!! Nem azért, mert gyűlölöm a kutyákat! Már elmúlt egy éves és még azt sem tudja, hogy: ne ugráljon, helyedre... Az csajom anyja pedig imádja. Pedig múlt héten úgy elkapta a kezét, hogy bekékült. Adta neki a kaját és egy kis falat az edény mellé esett és bele akarta tenni, ekkor a kutya nekiugrott. Akkor úgy szídta, 10 perc múlva meg Alfikám gyere ide szivem... Normális az ilyen ember!? Amikor nyavíkol a kutya, mert valszeg unatkozik azt mondja nekünk: ''Jajj, szegény Alfi sír!''. Ilyenkor elkapnám a nőt és ... Meg különben is ilyen fa*om nevet adni egy kutyának: Alfi. Megáll az eszem! Egyszer anyukája sétáltatta a városban szájkosár nélkül. Jött velük szemben egy alak fekete kabátban és nem vette figyelembe a kutyát, a kutya mikor az alakhoz értek elkezdte szaglászni, mire az alakzat reflexből a melléhez rántotta kezét és egyből neki ugrott a kutya.
Én azt utálom a kutyákban legjobban, hogy olyan pillanatban amikor nem tudod, hogy körülötted van és hirtelen előtted terem, mire te meglepődsz és már támad is. Ez ember-ember találkozásakor nem fordul elő.

Én eldöntöttem, hogy nem lesz kutyám, mert nincs időm rájuk. Ha mégis, akkor az robot kutya lesz és ha sokat ugat kiveszem belőle az elemet!