az egész egy közgazdaságilag jól levezethető dolog. (az alábbiakban kopipésztelem az egyik szakdogámat erről a témáról. (persze azért bele is pofázok, meg ezek csak részletek)
A 90-es években az Egyesült Államok történetének legnagyobb konjunktúráját élte át, gazdasága az utóbbi évtizedben uralta, meghatározta a világ többi gazdaságát, s irányt mutatott azoknak. A GDP növekedése minden évben 4% körüli, vagy afeletti volt, és mindezek mellett csökkent – szinte észrevehetetlenné vált - a munkanélküliség, és alacsony szinten maradt az infláció. Az adatok a fejlődő országokat megszégyenítő termelékenységnövekedésről tudósítottak. A kitűnő gazdasági teljesítmény záloga az erős dollár volt. Ezzel szemben Európában jóval alacsonyabb volt a növekedés, és Európa-szerte magas a munkanélküliség.
a dollár tehát ebben az időben szárnyalt.
„dollár sokk”-elmélet : amely szerint az „új gazdaság” impozáns fejlődése nagyon vonzóvá tette az amerikai tőkebefektetéseket a külföldiek számára, és ez a beáramló tőke erősítette dollárt. Mindezek mellett meg kell említeni, hogy a 90-es évek világszerte a tőkeműveletek liberalizációját hozták, és ez érezhetően megnövelte a tőkeáramlások mértékét, automatikus keresletet támasztott az értékpapírok, részvények és kötvények iránt.
Hogy érzékeltessük, mennyire megnőtt a tőkemozgások jelentősége a hagyományos kereskedelemhez képest, csak az USA példájánál maradva : a 90-es években az Egyesült Államokba irányuló éves tőkebeáramlás közel a tízszeresére nőtt; míg 1991-ben csak az export 10 %-ával volt egyenértékű, addig 2001-ben ez már az export 100 %-át tette ki.
A másik ilyen elmélet az ún. „euró-sokk”, amely azt mondja ki, hogy az euró bevezetése után (1999-2000-ben) az európai vállalati szerkezetváltás és a portfóliók átrendezése tőkekiáramláshoz vezetett, és ez gyengítette az eurót.
-----------------------------------------
A folyó fizetési mérleg - magyarázatok szerint azonban az eurónak már az indulásakor erősödnie kellett volna a dollárral szemben, hiszen az eurózónának a GDP 0,5 %-ára rúgó fizetési-mérleg többlete volt az indulás évében, ellenben az Egyesült Államok fizetési mérlegének a hiánya folyamatosan a GDP 3 %-a körül volt. De ez esetben ezek a magyarázatok nem helytállóak, mert nem veszik figyelembe azt, hogy mennyire megnőtt a tőkeáramlások jelentősége.
Amint az alábbi ábra is mutatja, 1998-99-ben nagyon nagy arányban nőtt a tőkebeáramlás az Egyesült Államokba, és ez a növekedés 2000-ben is fennmaradt, sőt, elérte a GDP 3,5%-át, annak ellenére, hogy ekkor már elmúlt a nagy gazdasági „boom”.
Látható, hogy a legtöbb évben a portfólió-befektetések voltak túlsúlyban, de 1998-ban és 1999-ben a közvetlen tőkebefektetések nagysága is jelentős volt, az összes tőkeimportnak az 1/3-át tették ki. Az ábrán az is látszik, hogy a tőkebeáramlás szinte teljes egészében finanszírozta a folyó fizetési mérleg hiányát.
------------------------
na, a fő probléma pont az, hogy jött a Bush, és elszállt a költségvetési hiány, és a folyó fizetési mérleg hiánya, amit immáron nem fedez a tőkebeáramlás, sőt a tőke inkább kiáramlik.
Az USA évek óta folyamatosan magas folyó fizetési mérleg-hiánnyal küszködött, de ez eddig nem jelentett problémát, hiszen ezt az óriási mértékű tőkebeáramlásból lehetett finanszírozni. De az USA vonzerejének csökkenésével a tőkebeáramlás nagysága is töredékére esett vissza, 2001-ben havi 44 milliárd dollár volt, az idei év első negyedévében már csak havi 15 milliárd. A folyó fizetési mérleg deficitje viszont tovább növekszik, egyes számítások szerint idén a GDP 5 %-át is elérheti. További probléma, hogy az USÁ-ban jóval alacsonyabb (2%) a megtakarítási ráta, mint Európában (10-12%). Ezért, ha csökken a tőkebeáramlás, tőkehiány alakulhat ki. Ilyen feltételek mellett talán reális, hogy gyengül a dollár. A befektetők (első sorban japán és európai tőketulajdonosokra kell gondolnunk) tehát egyre kevésbé bíznak az amerikai befektetési lehetőségekben, ugyanakkor egyre többen vélik úgy, hogy az elkövetkezendő években inkább Ázsia és Európa lesz a növekedés motorja – tehát befektetni is ott érdemes.
Az Irak elleni háború is növelte a bizonytalanságot.
---------------------------------
na, ezt 2002-ben írtam. ennyi.
azóta már 1,3 fölött van az árfolyam. (akkor 1,1 alatt volt)
szóval azóta az amerikai ikerdeficitek még súlyosabbak lettek, a beáramlő tőke továbbra sem fedezi a FFM hiányát;
mindezek mellett a világban tényleg kezd egyre nagyobb szerepet játszani az euró, egyre több jegybank cseréli le a valutatartalékának egy részét dollárról euróra, plusz egyre nagyobb a kereskedelemben az euró-elsázmolás aránya.
legutóbb oroszország meglebegtette, hogy hajlandó lenne az olajüzletekben átállni az euró-elszámolásra. szóval, nemtom a dollár mikor kap újult erőre, ez már kicsit túlzás. én szeretnék egy 1:1 arányú eurót meg dollárt... pl. azért, mert apukám dollárban keres. 
persze akkor az országunk lehet, hgoy nem járna jól...
hiszen ez így most pont jó.
A magyar gazdaság akár jól is járhat a dollár leértékelődésével, mert az a cserearányok javulásához vezethet. Az exportunk 80 %-a az EU országaiba irányul, így ez az euró árfolyamától függ ; az importnál az euróelszámolás aránya csak 50 % körüli, a maradék részéért – az energiahordozókért – viszont dollárban fizet az ország, így a dollár gyengülése az energiaárak csökkenésén keresztül segítheti a dezinflációs folyamatot, sőt, egyes – nagy energiafelhasználású – cégek versenyképességét még javíthatja is.
Pleased to meet you - hope you guess my name
de a kinaival is kibékülnék. ( nem a keresetükkel )
Mázlim volt. De lassan tényleg venni kéne megint. Ha újra megtalálják Száddám búvóhelyét, lehet hogy megugrik. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
főként ha bele is gondolok vannak olyan közel, illetve távol keleti országok, ahol már azt fontolgatják, áttérjenek-e az euróra... mint meghatározó valuta nem… nem félreértendő, gondolok itt az olaj, arany stb ára meghatározása 
