Az úgy történt, hogy a feleségem nekiállt kitakarítani a komódot, mert hogy a fiókok roskadoznak a rokonságtól kapott gyermekcuccoktól, amelyeknek legalább az egyharmadát Bacsó már születésekor kvázi kinötte. (Lásd totyiknyitó hozzászólás: 56cm, 4kg, 10 dkg.

És ahogy ott szortírozta a ruhaneműket, egyszer csak ráakadt a kisgatyóra.
Kisgatyóról azt kell tudni, hogy teljesen lehetetlen méretben készült, mert a pici babák ilyesmit nem hordanak, pelus okokból kifolyólag, a nagyok meg a nagysága, pontosabban a kicsinysége miatt esélytelenek, hogy magukra húzzák. Pedig vadíót a cucc, de erről majd később.

Szóval előkerült a gatyóka, és mivel lassan harmadik hónapja Bacsó-csőlátásban szenvedünk, a kedvesem azonnal kiáltozni kezdett az emeletről lefelé, hogy készítsem a gyereket, meg a fényképezőgépet, mert biztos roppant jól fog kinézni benne. Jómagam ugyan nem szeretem az ilyen beállított képeket, de amikor megláttam a gatyót, rögtön beadtam a derekamat, és máris ízzítottam a fotómasinát.

Gyönyörű sorozat született. Bacsó is jókedvű volt végig, élvezte a mókát, persze azért, mert a babák szeretnek csupaszkodni, és hát mi is igencsak jól szórakoztunk. Egyelőre csak az egyik kedvencemet linkelném, mert nem akarom szegény PH!-t leterhelni, de ha lesz érdeklődés, szívesen hozom a teljes szériát is akár. Mert megérdemeljük.