BEVEZETŐ

Üdvözlégy dicső lovag, malaszttal teljes meg a többi! Azzal a feladattal bízlak meg, hogy mindenáron folytatnod kell ezt a most keletkezett forrást legjobb képességeid szerint.
A szabály roppant egyszerű: folytatólagosan mindig csak EGYSZER írhatsz! Egymásután kétszer NEM lehetsz a sorban, köztesnek mindig lennie kell, legalább egy személyt illetően! Hogy kérdésed megválaszolva legyen: a tökéletesség ezt kívánja! Mert ha egyszer kész lesz, ha valaha egyáltalán kész lesz, színesebben fog festeni, mint bármely más kezdeményezés!
Tudom, voltak hasonló indítmányok világszerte, való igaz. De ez most itt van, itt kínálja a lehetőségek határtalan tárházát, sehol másutt, NEKED itt elérhető, most, ebben a pillanatban!
Akkor útjára is indítanám a véletlen szerű szövevények halmazát, a SMILE-MENTES íráskupacot, ami talán megfejti majd a mindannyiunkban ott rejlő, kíváncsi kérdésre bólogató igent...

...Csak sniperral spawnolok, semmi mással. Megyek előre, nem settenkedek, csak megyek, megyek, mintha egy megállíthatatlan pusztító lennék. Egy lövés számít csak. Ha elvétem, nem sok esélyem marad. Olyankor el kezdek ugrándozni, és addig lövöm az elémbe siető 'lelőnivalót', amíg sikerrel nem járok. Valamelyikőnk a földön terül el, de már nyomja is a respawnt, és kezdődik az egész 'search&destroy' előlről.
Nem használok célkeresztet, sem HUD-ot, csak a 'valóságot' látom. Ezáltal némi boostot nyerek körről körre, mert egy tudatalatti gerjedelem szinte automatikusan irányítja a jobb kezem. Ha teljes nyugalommal kezelhetném a helyzetet, minden rántás tökéletesen célbaütne, de ez sajnos nem így van. Hiába az 5.1-es headset, az idegek dolgoznak, bár szép lassan úgy érzem, géppé lehet válni, csak idő kérdése.
Elég volt - hazugság, soha nem elég -, és már itt is vagyok a fórumon! Ez egy más világ, mégis oly nagy a hasonlóság. Nem részletezem, hisz mindenki tudja, a maga módján mindenkiben lefestődött már ez a kép: egy bambán görnyedő fej izgatott arccal figyeli a fórum minden hozzá közeli rezdülését.
Már én is épp itt sorvadtam volna el, amikor hű társam, Kevin egy rendkívül érdekeset vakkantott. Ugatása nem a megszokott, most-jön-valaki-én-vagyok-a-király jelleggel tört elő középtermetéből, egy eddig nem tapasztalt mélységből. Megijedtem, kigurult a szék alólam. Lerántva a fejhallgatót e különös hang irányába siettem... (és most jössz TE)

-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-

Eddigi szálak:

I. 1-4-6-9-10-23-24-26-41
II. 1-4-6-9-11-13-19
III. 1-4-6-9-11-16-25-27-45
IV. 1-4-7
VI. 1-4-8-43
VII. 1-5-42
VIII. 1-12-15
IX. 1-12-17
X. 1-28-32


A hozzászólást Killerman módosította 2005.03.06.-án, 18:56-kor.

és rájöttem, hogy csak a feleségem volt az, és szólt, hogy hagyjam már azt az idióta játékot, és menjünk egy kicsit sétálni a szabadba.

Aki él és nem boldog, az téved!

Erre kikapcsoltam a gépet és elmentem sörözni a haverokkal.
VÉGE

https://starcitizen.hu ha tudni akarod mi újság az univerzumban

Iszonyatos dühbe borultam. A meglévő fragjeim mind elvesztek, és a demom is oda, amivel meg akartam mutatni a tudásom a haveroknak.

[Szerkesztve]

De nem, de nem. Ez nem normális. Egy jó oprendszer nem fagy le. Itt valami nem stimmel. Haverok nem értették miért rohanok vissza a házamba. Ők még nem tudták mi lesz ennek a vége. Én igen. Arcizmom sem rándult, amikor a Linux telepítőlemeze felé nyúltam. Arcom torz vigyorba rendeződött, én pedig búcsút intettem az Ablakoknak. Mától egy pingvin vigyázza a gépemet...

[Szerkesztve]

                          hey friend listen, i know the world is scary right now but its gonna get way worse

De előtte elmentem a Tescoba vagy két heti hideg élelemért, és koffeintablettákért

Aki él és nem boldog, az téved!

De nem hagytam ám magam. Ezt nem lehet bírni. Összekuporgattam minden spórolt pénzem, és eladtam minden kacatot, amiből összejött egy P1-esre, és utánajártam, mit tudok tenni az ügyben. Egy honlapot leltem, amin egy profi hacker program volt található.

Igen sikerült. még a RI/OS R3 sem tudott neki ellenállni. Megvan újra a RÉGI accountom. És még MODERÁTORI jogot is szereztem.

Írta ki a képernyőmre a vindóz egy, az átlagosnál csicsásabb, és pirosabb felugró ablakban, ami tele volt felkiáltójelekkel. És OK gomb sehol. Nem hogy CANCEL, vagy X.
Teljesen beparáztam. Egy vírus netán, vagy a vindóz életre kelt?

... 007 VladimiR Bond kegyetlen volt, es eletem ertelme bannolasommal szertefoszlott.
ezutan belegondoltam sotet jovombe: egy uj nev, egy uj avatar, es felboritom a vilagot, offolni fogok..IGEN offolni (voros hatter, ordogi kacaj)... szetoffolni az egesz vilagot, egeszen addig mig az internet osszes foruma behodol szentsegem elott, en leszek a VILAG UURA! (ujabb ordogi kacaj)...

de kiderült hogy ez mind csak álom volt fölébredtem és a Windows nem is fagyott le. Ekkor letöröltem arcomról a rémületet és föztem magamnak egy kávét majd újra a gépemhez ültem. az ujjaimat nem én írányítottam a mozzillába akaratlanul is azt irtam hogy www.prohardver.hu és egy új világ tárult fel elöttem.

Ne mássz fára ha nem tudsz úszni mert könnyen elüthet a villamos. http://www.aaaah.dreamworld.hu/

aztán az álomból is felébredtem...
mikor 23 telepítő cd-vel sikerült az élet némi szikráját csiholni a gépbe, meglepődve láttam hogy a rios is fagyott, eltűnt a hsz #2, #3

Nem vagyok intelligens. Én AMDligens vagyok...

.....És augusztus 19-én hajnali 2 óra 40-kor öntudatára ébredt. Megpróbálják hatástalanítani. A Skynet elszabadul. Rakétákat lő ki Oroszországra....

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

ekkor csöngött a telefon és a vonal tulsó oldalán egy jó barát beszélt. Azt mondta hogy ma este lesz egy buli ahova feltétlen el kell mennem. először nem halgattam rá de aztán mégis elmentem. Ott volt egy csodálatos lány akit megismertem és kapcsolatunk felhőtlen volt. az 1.hét után rájöttem hogy a számítógépezésnél van csodálatosabb dolog is.

Ne mássz fára ha nem tudsz úszni mert könnyen elüthet a villamos. http://www.aaaah.dreamworld.hu/

a skynetről kiderül, hogy nem más mint a linux.
az oroszországból kilőtt rakéták célpontjait átprogramozza:
az új cél redmond, a microsoft főhadiszállása

Nem vagyok intelligens. Én AMDligens vagyok...

''Megijedtem, kigurult a szék alólam. Lerántva a fejhallgatót e különös hang irányába siettem... (és most jössz TE)''

szal én jövök
Folytatás: ''Mire visszanéztem az a szemétláda Killerman bezárta a topikot. Nah mind1, ez van....., de jött a megmentő Kalandor...''

Én is most akartam, csak akkor most jöhetne pár ember hogy az ő topikját miért zártuk.

Akkor a szabály szerint most megint Killerman jöhet

If you can't be a good example, then you'll just have to be a horrible warning.

Én sírva fakadtam az ijedségtől. Ez nem lehet igaz. Csak egy rossz álom!
De nem. Nem az.
Majd egy angyal szált le az égből, és megcirógatta könnyes államat.
Ne sírj, ez csupán véletlen volt. Én megadom neked, amit szeretnél. Újra kinyitom eme topikot, és hagyom kibontakozni elmétek legtágabb részét, mely egy fergeteges folytatásos regényt fog nekem szülni csrébe. Fényem vigyázza tovább ujjaid billentyűpötyögtető begyét.

ez nem személyeskedés, csak ezt hozta az ihlet. Ha esetleg megbántana, elnézést kérek, és ha sértőnek érzed magadra nézve, nyugodtan törölheted. De hidd el, nem annak ment.

Nah igen. Csak ez a gáz, hogy igazságos akartam lenni, de így sokan megutálnak, ha meg nem akkor is. (azok akiknek a topikjaikat zártuk, mert volt pár olyan fáradt gőzös topic)

Nem értem minek kell folytatni amikor #6-osban le van zárva a sztori

https://starcitizen.hu ha tudni akarod mi újság az univerzumban

Nem irigyellek,ebbe jól belenyúltál.Most lehetsz házigazdája
a topiknak...hogy megbocsássunk

If you can't be a good example, then you'll just have to be a horrible warning.

Köszönöm Emberek, értem a célzást!

El is akartam vállalni ''ezek után''. VladimiR mail megy!

A lányról kiderült, hogy CoD fan. Összeköltöztünk, hozta a gépét is. Mostanában előjátékként mindig 1on1-t játszunk Harboron. Azt kell mondjam, jó hatással van, áldásos. Persze jól beöltözünk előtte, és ha valaki meghal, levesz egy ruhadarabot. Meztelenségig megy a móka, onnantól pedig letesszük a fegyvereket.

Egészen a Dunáig sétáltunk. Koszos egy folyam, de a partszakasz minden évszakban mesterségesen gyönyörű. A lépcsőzetes löszfalakat beültették fákkal az esetleges megindulás végett; korrodáló, festetlen vasszobrok díszítik mindenfelé. Kellemes ez az összhang, rozsdabarna és a zöld, vagy az éppen mindent beborító fehérség.
Itt sétálgattunk, de egyvalami nem hagyott nyugodni.

Az a különös hang pedig csak nem akart szűnni. Odarohanok hát, hogy végre kiderítsem, mi az, de semmi. Kinyitom az ajtót, és csak azt látom, amit mindig szoktam: a 'zöld szörnyeteget'.

Ebbe az egész témában van valami sejtelmes valami amit nem sokan mernek kimondani közülünk talán a valóság ez.....

A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte.Vagyis egyik szeméből a nyílt gonoszság a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.

Ebből persze Steve Jobs sem maradhat ki, aki 96-os pólójában titkon azt reméli, hogy majd ő szépen rendet tesz. Miután felszámolja a microsoftot, a linux ellen szeretné bevetni hackereit. És hogy ne legyen neki elég, a pc-s világot is alapjaiban akarja megrengetni. Itt jön a képbe, KillBill, akit Gates meggyilkolására kértek fel.

Linux egyvalamivel azonban nem számolt, ez pedig a redmondiak szívossága. Jóllehet maga az épület romokban állt, a felszín alatt tevékenyen folyt a munka, egy méltó válaszcsapásra. Bill ''Firewall'' Gates, kialvatlan szemekkel jött elő szobájából. Megvakarta állát, elgondolkozott azon, hogy vajon mennyire kivitelezhető a terv, hogy 5 ügyvédje belemászik egy gigantikus méretű WinXp Prof dobozba, majd amikor a sok szorgos pingvin bevontatja a dobozt Linuxpolisba, azok előugranak, és az egész rendszert beperelik, azon indokkal, hogy a Linux készítői pofátlanul ellopták Bill hatalmas ötletét. Amikor pedig a megrettent pingvinek megkérdik mi is volt az az ötlet, az ügyvédek előkapják plüss oroszlánfóka bábujikat, és ráuszítják őket a pingvinekre. Köztudott hogy az oroszláfóka egyik kedvenc csemegéje a pingvin á lá natur....

[Szerkesztve]

                          hey friend listen, i know the world is scary right now but its gonna get way worse

és hirtelen áramszünet lett.

Aláírás

Ez a tény kicsit megzavarta a harcoló feleket. Igaz ugyan hogy az ügyvédek rögtön arra gondoltak, hogy beperelik a Sun-t, de magukhoz tértek, és folytatták a csatát. Egy kis lépéselőnyhöz jutottak, mert szegény pingvinek azt hitték, hogy náluk a hiba. Meg is lepődtek. Az utolsó fagyás még a nagy jégkorszak idején volt náluk, azóta egyszer sem. Előretörtek az oroszlánfóka bábuk, és így rögtön két sornyi megzavarodott pingvin esett el.

                          hey friend listen, i know the world is scary right now but its gonna get way worse

Kapcsolatunk azonban idővel megromlott. Kezdetben lelkesen vetkőzött ő is, de egy idő után egyre gyakrabban ültem seggpucéran a gép elött, míg ő teljesen fel volt öltözve. Egy darabig tűrtem, de mivel hideg is van, nem szivesen ülök hosszú órákat ádámkosztümben. Gondolkozni kezdtem. Én lennék béna? ő javult volna fel? esetleg urambocsá' csíter a lány? Hirtelen megfordult velem a világ. Lassan kapcsoltam, de aztán tudatosult bennem. A lány csal. Meg kell tőle válnom...

                          hey friend listen, i know the world is scary right now but its gonna get way worse

Időközben KillBill egy kuka mellett fagyoskodott, hogy kivárja a kellő alkalmat. Jó ideje stoppolta már a helyet, ágrólszakadt kollegák panaszolták is, de ő csak dőt a falnak. Elkerülhetetlennek látszott egy múltidézés. Mikor még sehol nem volt ez az egész, mikor majdnem hasonló körülmények közt egyszer csak kopogást hallott az ajtaján.
- Hi Bill, vagyogatsz? Mi is!
- Ja. Mi kéne? A DOS 50 rongyért? Vigyétek, úgyse tok vele mit kezdeni.
Azzal a másik Bill evitte jó messzire azt a bizonyos DOSt, amit IBM-ék nagyon vártak.
Hirtelen feleszmélt: Itt jön ni, gyorsan lőni! Lőtt.
A hiba, amit vétett, nagyobb volt, mint hitte volna. Steve Jobs 96-os pólóján szaladt át a lövedék.
- Gratula magamnak. Ezt aztán jó megcsinátam! Mindegy, ő is benne vót!
KillBill izgalmakban teli kalandja tehát folytatódni látszott. Ennek örömére hazament és feltette a legújabb windowst. Gates úr egyenesen neki címezte...

- Ki a franc vagy te? Lara Croft?!
- Mi van?
- Hülye kis csíter!
- Csíterezd ám a jó édes...!
- Na húzzál innen!
- Kapd be!
- Barbone-ostól, mindenestől most rögtön! Hát nem fogod te elb***ni az én jó kis hangulatomat!
- Mennyire...
- ...szánalmas vagyok! Tudom! Attól te még repülni fogsz erről a szerverről! Soha többé nem akarlak látni! Örökbann!
- Tudod mit, inkább öltözz fel!
- Már megszoktam! Hagyjál engem békében!
Annyira belefeledkeztem a játékba, hogy nem is hallottam, amikor kiment.
''Egy gonddal kevesebb. Huhh.''

Bár mérgesen, ugyanakkor elégedetten ültem vissza gamelni. Csíterkedés..bahh..mik vannak, de nem baj. Megmutattam neki. Velem nem lehet packázni.
Egykedveüen táraztam újra. Rheinhard mellett baktattam tovább a virtuális fronton. A síkságon a mi tankjaink mentek az amerikaiak ellen, ezért mi úgy döntöttünk, hogy a hegyen mögéjük kerülünk, és majd Rheinhard aláprököl az amcsik seggének a panzerfausttal. Jómagam csak egy puskával kísértem. Ám ekkor a társam olyat tett ami elgondolkoztatott. Átment egy fán. Ekkor még azt hittem ,hogy csak egy bug. Sajnos nem.Ezután felröppent függőlegesen 100 méter magasra. Hirtelen rögzült bennem mit látok. Egy csíteeeerrr - tört elő torkomból hörögve a szó. A düh elborította az agyamat. Megcéloztam a társam tarkóját...

                          hey friend listen, i know the world is scary right now but its gonna get way worse

Amint az várható volt, a golyó átszelte Rheinhard tarkóját.
Ez totál patch-elte idegességemet, abszurd vigyorrá, amire cinikus kacagásban törtem ki. Közhelyként lefagyhatott volna a win vagy ilyesmi, de nem. Inkább manuálisan oldottam meg a problémát, kiléptem a játékból, és gyors uninstall. Elég volt. Itt sorvasztom magam a gép előtt, ráadásul meztelenül. Hoppá! Tényleg! Fel kéne öltözni. Akartam felálni, de sehogy nem tudtam. Most mi lesz? Mi lenne, folynak tovább az események a sokmindenkiből áradó energiák által, amik összeadódnak, és kiszámítják nekem a következő lépést. Mennék én, de nem tudok. Egyszerűen nem tudok felállni! Semmi gond, az asztronauták sem tudnak járni, mikor hosszú űrsétájukról visszatérnek. Nyugtatásnak ennyi megteszi, de hogyan tovább?

Igen az asztronautákat is kiszedik a hajóból, mert elsorvadt izmaik nem bírják azt a terhelést ami egy ilyen mozgássorral jár. Ígyhát nem volt más választásom mint várrni hogy valaki belép a szobába és segít elmenni innen a gép elöl.
Vártam. Nem volt könyű a várakozásban megéheztem majd megszomlyaztam. Nemgondoltamvolna hogy ilyen sokat kell várni mire barátnőm ideér de mit lehet csinálni ha egyszer külföldre ment nyaralni.
A várakozás alatt átértékeltem helyzetem és egy új világszemlélet fogalmazódott meg bennem. Megfogadtam hogy mostantól mindig fogok hidegélelmet tartani a gép mellett hogyha leülök játszani, nehogy mégegyszer ez legyen a vége.
Miután barátnőm hazajött rögtön felsegített és leszídott amiért ilyen felelőtlen voltam.

Ne mássz fára ha nem tudsz úszni mert könnyen elüthet a villamos. http://www.aaaah.dreamworld.hu/

Egy hétig aranyéletem volt. Mindent átvállalt szeretett nőm, még pipilni is elvitt. Kezdtem lassan kutyául érezni magam, és hirtelen eszembe jutott 'Lara Croft'. Ki volt ő valójában, amíg a bébim külhonban töltötte meglehetősen hosszúra sikeredett 'nyaralását'? Sehogy sem tudtam felidézni. Egy gondolat azonban felmerült bennem, felütött egy hatalmas szeget számgéptől eltiltott egyre idegesebb agyamban... Igen, sajna 'nagyon szeret' eltiltott a géptől, mondván hogy úgy nézek ki, mint egy aktív pc-buzi! Stephen King sorvadása ehhez képest body building! ...Meg kell szereznem a kódot, aktiválnom kell magam mindenáron, meg kell tudnom, ki volt ez a rejtélyes nőszemély. Talán olyan szintre süllyedtem, ahol virtuális valóm belépett a kontrollált érzelmek ösztönös megnyilvánulásaiba? Félő dolog ez, a totális blokk legszörnyűbb réme! Itt kéne keresnem őt vagy inkább azt? Már nem is tudom, ki ő, mi ő valójában. De egyre nagyobb meggyőződéssel közelítek azon megállapítás felé, hogy a keresett cél egy érzéketlen programhalmaz. Ha megtalálnám valaha is, beazonosítanám és eggyé válnék vele. Persze ha lenne elég merszem, előbb azt kéne letudnom, na de mindegy, egyenlőre még azt sem tudom, merre-hogyan-hová...

I. 1-4-6-9-10-23-24-26-41-49-51-53-56-57-59
II. 1-4-6-9-11-16-25-27-45-46-47-48-50
III. 1-4-8-43
IV. 1-5-42

Álmatag reggelre ébredtem.
A nap első sugarai megfontoltan kúsznak végig szobám hideg falain, lépésről lépésre egyre nagyobb falatot harapva maguknak a félhomályból. A résnyire nyitott ablakon keresztül friss szellő fuvallatta borzolja a függönyöket, édes illattal megtöltve piciny hajlékom minden zugát. Valahonnan a távolból erőtlen madárcsicsergés hangja töri meg az ébredező város monoton, szürke zaját.

Mennyivel jobb volt néhány évvel korábban?! A vidéki élet… Távol mindentől és mindenkitől…

Lassan, szinte észrevétlenül törnek rám a múlt emlékei, s csábítóan hívogatnak a kellemes nosztalgiázás mindent feledtető ködébe. S én engedek a hívásuknak, mert szívemet különös melegség tölti el ezen ritka percekben. Egy teljesen más világ, ami csak itt él bennem, sehol másutt, s melyet nem lehet leírni, vagy elmagyarázni… egyszerűen… csak érezni.

Emlékek… Vajon mihez kezdenénk nélkülük? Semmihez… mert a részünkké váltak az idők folyamán, belénk ivódtak, s megnyugvást hoznak ha éppen arra van szükségünk, vagy kísértenek borús napjaink sötét óráiban.

Hirtelen térek magamhoz révületemből. Kedvesem érintése a másodperc tört része alatt ránt vissza a rideg mindennapok valóságába.

Még alszik… Ösztönösen karolt át álmában, bízván abban hogy életének egy biztos pontját találta meg azon a szerelmes nyári estén…

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

majd eltöprengtem hogy mikor is leszek boldogabb mint abban a percben mikor együtt lehetek azzal a nővel ki biztonságot és szeretetet ad. Rájöttem hogy valójában miért is születünk mi erre a kegyetlen és barátságtalan világra, hol a pénz a legfőbb úr és azon kevés ember aki becsületes marad is elnyomásba kényszerül és ez lassacskán megkeseríti életüket a szenvedés. Azért születünk erre a világra hogy megkeressük mindazon jót melynek segítségével nem csak saját életünket tehetjük boldoggá és gondtalanná hanem embertársinkét is. A földi javak csupán életünk egy kis részét töltik ki és aki evel foglalkozik, azt hiszem nem is lehet eléggé boldog ezen a világon. Nem azzal kell foglalkozni hogy meggazdagodjunk hanem hogy másokat segítsünk úgy hogy nekünk is javunkra váljon az olyanformán hogy ezzel barátokat és esetleg szerelmet találjunk.
Azon a reggelen mikor kedvesem ölelt át megtaláltam azt a dolgot amire mindig is vártam. Valójában sosem tudtam mi is az, de úgy gondolom erre nem is lehet előre számítani hiszen ez egy olyan dolog ami váratlanul éri az embert és nekünk csupán annyi a dolgunk hogy ezt az érzést örökre megtartsuk magunkban. és ez a dolog nem más mint a szerelem.

Ne mássz fára ha nem tudsz úszni mert könnyen elüthet a villamos. http://www.aaaah.dreamworld.hu/

Persze ezekkel a dolgokkal csak áltatom magam, hiszen nagyon jól tudom, hogy csak én vagyok a fontos, rajtam kívül mindenki csak 'része' világomnak. Hiába is tagadnám, a kettősséget nem tudom megcáfolni holmi egységekkel, ezt sajnos be kellett látnom már a legelején. Ezek tudatában sem volt olyan könnyű legyőzni legbensőm szörnyeit, de végül is sikerült. Hadd pontosítsak, ezek a szörnyek nem semmisültek meg, inkább megszelidültek. Itt vannak bennem, itt élnek velem, nem tagadhatom létezésüket. Szép lassan kővé válnak, de akkor sem fognak eltűnni...

Gép... Kezdem magam így érezni mindenben. Mintha az érzések kiszámíthatóak lennének, törvény szerint viselkednének. Kielégíteni a szükségleteket és kész... De valami ellene hajt, tudom is mi, és azt is, hogy nem kéne vele foglalkozni, hiszen már rég túl vagyok rajta, de mindig megpróbál más színben feltűnni. Nincs gond vele, ha betartom csöpp kis szabályaimat, biztosítva ezzel a körforgást. Helyes irányba tartok már régóta, attól azért még vannak kisebb kilengések néha.

De hogy a történetem folytatódjon, két dologra van szükségem. Kell egy gép, ami tökéletesen tudja dekódolni az agyhullámokat, és egy program, amiben ez az egész világ megjelenhet. Úgy döntöttem ugyanis, hogy mégis csak lenézek az ismeretlenbe, következmények aggódása nélkül...

én kezdem, te folytatod, a moderátor befejezi.

...az ismeretelen, furcsa dolgokkal fogadott. A táj, a hangulat, a szagok, az emberek, a rendszer, amit az agyam alkotott, és a gép leképezett, nem is tudtam, hogy bennem vannak ilyenek. Minden feketés szürke, sehol egy élős arc, nincsenek színek, és egyáltalán, valami Kustorica féle lassú halálon kívül semmi nincsen. Megijedtem. Nem lehet, hogy ez van belül...nem lehet...

Tiszta város leszünk, ma is gerlét eszünk!

De igen, pontosan ez van a legmélyén. Mint a kútban, ahol már napok óta vagyok. Megpróbáltam kimászni, de nem sikerült. Túl nyirkos az oldala, mindig visszacsúszok.