És Popes:
Mondjuk úgy hogy komolynak indult aztán elbohóckodtam. Jó pár éve mikor még a far far away -ben sem volt a párom meg a család, és volt egy kis pénzem is, akkor belevágtam egy két dologba...
Gyorsulási - Fiat bravo, csak a gyári motor helyet egy coupe 2L 5 hengeres turbós csoda volt benne (lényegében ugyanaz a motor van benne a hgt bravoban, csak nem turbós), azzal voltam pár gyorsulásin, tapasztalatot nyertem meg gyakori kuplunkcserét. Mindaddig meg egyszer a pillanat hevében 3 -as után 2-be húztam a váltót 4 helyett. Mit mondjak, nem nagyon szerette a 11000-es fordulatot. Úgy nagyjából shemmi nem maradt a motor - váltó kombóból.
Drift - Az első hátsókerekesem egy alfa 75 volt, tény, hogy diesel, de az is csapkodta a farát, ha arról volt szó. A konstrukció nem rossz, 30 éves kocsihoz képest sok benne az okosság. Pl. 50-50% súlyeloszlás, elől torziós rúd, hátul pedig a féket a féltengely mögé tették (közvetlen a kihajtáshoz) így csökkent a rugózatlan tömeg. Gyenge pontja a kardán (kb egy olajcsere intervallum alatt szét lehet rúgni). Nos ebből akadt egy ütött kopott 3.0 v6, kapott két kicsi turbót, mert gyárilag kevés volt a nyomaték és a lóerő. + kapott a rövidebb váltót (1,6-1,8 már nem emléxem) így rövidebb áttéttel adta át az erőt. Egy pár versenyen elbohózkódtam valahol a ZS kategóriában, ezt is komolyan gondoltam, elég jól is ment, aztán egy nap felkeltem, és úgy ébredtem, hogy felnőttem. Most már kéne egy lakás, egy járós autó (azért túlságosan azt nem adtam le...) És persze család ami a legfontosabb az életemben.
Megmondom őszintén tisztelem a többi márkát, és elismerem a kis francia teljesítményét, sőt minden teljesítményét ami komolyabb mint az átlag. Viszont az én szívem csak az Olaszokért dobog. A habitusomon is látszik, sokszor robbanok, és kalimpálok mint egy igazi digó. Későn fekvő típus vagyok, és "régen" szerettem az éjjeli életet. Az Olasz kajákat is imádom, azt az egyet sajnálom, hogy mikor volt lehetőségem nem mentem ki cserediáknak 1 évre. Lehet maradtam is volna ott. Na de ez a múlt. Csodás az életem itt is és most is.
A versenyszellem azért nem tűnt el teljesen a véremből. Sajnos az utcán is kipróbálom magam néhanapján. Pont múlthéten voltam úgy, hogy az utcai "fight" után elgondolkoztam, hogy normális vagyok e, mert szerencsétlen kocsim szerintem a határait feszegette. Félreértés ne essék, nem veszélyeztettem mást, csak saját magam azzal, hogy a kanyarba kicsit túltoltam, és elindultam egyenesen... de kiadta 
végül is. Az a baj, hogy a motorhang, az érzés, meg hogy egy "gokártban" ülsz, elveszi az eszem.
Most ennyi... más nem jut eszembe hirtelen
A legszebb dolgok akkor születnek, mikor masoknak nem tetszik az, amit csinálsz!
(vagy direkt lett így elosztva 
)
)
de mikor megláttam elkapott a nosztalgia hogy mikre voltunk képesek valódi fanatikus szurkolóként. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
(fun volt mindkettő de igazán egyik sem lett a szívem csücske 
)
, nekem a V-Tech Civic-et sikerült 5. helyett 3.-ba rakni(4. tiltás, 200km/h) kibírta. 
(de ez japán 
