miközben pattogó, száraz szavakat hallgatok:
talál, nem talál, talál.
Oldalt, mint bíró, egy öregúr diktál.
Életem mint egy párbajtőr csörte,
Sisak rácsán a kép összetörve
védek és szúrok és védek egyfolytában
a hétköznap-csatában.
A sarkon az öregúr visszafordul,
lépése koppan, ahogy mellémér,
miközben rámnéz hosszan:
fiatalember egyszer a pást majd véget ér.
Fej! Tor! Potroh!
