Hirdetés
Washington
A télből ugorjunk vissza a nyárba. Az Empire State-et és az esti sétát korai kelés követte. Nem volt könnyű az ébredés, de előttünk állt kb. 6 óra autóút Washingtonig. Két helyszínt néztünk meg menet közben. Ezek közül Philadelphia lett az egyik kiválasztott. A korai keléshez viszonylag korai érkezés tartozott, ezért rögtön a nyakunkba vettük a várost és megnéztünk párat a látványosságok közül. A Fehér Ház volt az első érdekesebb látnivaló.
Az előző képen is látható a következő célpont, ami a Washington emlékmű volt. Közelinek tűnt, de a valóságban a méretei becsapósak. Tájékozódási pontnak is kitűnő, a 169 méteres obeliszk messziről látható és éjszaka is jól ki van világítva. A nap itt már a látóhatárt súrolta, de nem álltunk meg.
A II. világháború emlékművét már a lemenő nap utolsó sugarai mellett jártuk körbe. Még az út túloldaláról készítettem a képet a háttérben a Lincoln Memoriallal. Ha ismerősnek tűnik, akkor nem csoda, ez a helyszín is több filmben szerepelt. Nekem a kedvencem a Forrest Gump jelenete, amikor a Reflecting Poolba gázol egymás felé Forrest és Jenny.
Visszafelé a szállodába ismét útba esett az elnöki rezidencia, csak most a másik oldalát érintettük. Az igazság az, hogy mindenhol korlátokba ütköztünk. Rengeteg biztonsági ember, kamera és rendőrautó vette körbe. Ezek és a sötétség miatt nem volt egyszerű fényképezni.
A Pennsylvania sugárút végét is érintettük. A sötétkék ég mellett nagyon jól mutatott a Capitolium. A képet érdekesebbé teszi, hogy kézből próbáltam megtartani a nagy záridőt és közben tekert át előttem egy bringás. Jó lezárása volt egy hosszú napnak, hullafáradtan értünk vissza a szállodába.
A többi nap nem kedvezett a csavargásnak. Mindennap elég sokat autóztunk ahhoz, hogy este 7-kor már ne sétáljunk nagyokat. Ebben annak is szerepe volt, hogy Washingtonban minden meglepően korán zárt. Azt is tudtuk, hogy a hazautazás napján a délelőtt még szabad egy utolsó nekifutásnak. Hogy minél többet bele tudjunk szorítani az időbe, megpróbáltunk időt spórolni és metróra szálltunk a Capitolum felé. A szerelvények keresztmetszete lapított hatszögre emlékeztetett és az egyik végállomás Vienna volt. Ezen jól elviccelődtünk, mert Bécsből már könnyen haza lehet jutni.
A Capitoliumot kipipálhattuk. Meleg volt, ezért nem sokat időztünk mellette, hanem elindultunk vissza a szállóhoz, de már gyalog. Elég nagy hiba volt, hogy nem vittem magammal vizet. Útba ejtettünk még pár emlékművet, de az igazság az, hogy még napokat tudtunk volna eltölteni a múzeumokban. Engem főként a repüléssel kapcsolatosak vonzottak volna.
Érdekes, hogy Washington a többieknek nem tetszett annyira, mint nekem. Igen, nem olyan, mint Manhattan, ami egy hatalmas olvasztótégely. Az ottani nyüzsgés és káosz helyett a főváros nyugodtabb, hűvösebb. Washingtonban, főként a kormányzati épületek között, sok klasszicista stílusú épület van. Ez mesterkélt a történelmük tükrében és elég kontrasztos a sokkal modernebb irodaházak mellett. A városnak mégis megvan a maga öltönyös, kicsit sznob, kicsit bürokratikus hangulata.
Decemberben is visszatértünk, de nem volt benne sok köszönet. A hideg, szeles időjárás nem hozta meg a kedvünket a mászkáláshoz. Autóval érintettünk pár fontos pontot, ott kiszálltunk, de néhány kép elkészítése után inkább visszaültünk a meleg járműbe. Az sem segített, hogy este jutottunk csak be Washingtonba. A sötét, a kamerák és Bush temetése miatt megerősített őrség sem hozta meg a kedvünket a gyalogláshoz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
