2019. február 22., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

USA keleti part

Négy hetet töltöttem el a keleti parton - munkával, de szerencsére mellette néhány nap pihenés is jutott.

[ ÚJ TESZT ]

Intrepid és Long Island

Vasárnap az Intrepid anyahajóval indítottuk a nézelődést. Nekem nem ez volt az első látogatásom, de bíztam benne, hogy az eltelt másfél évtized alatt sokat fejlődött. A USS Growlert már akkor is be lehetett járni, de most több tábla és magyarázat volt. Ezekről a küldetési profiljairól elég sokat meg lehetett tudni, miközben a belépésre vártunk. Nem tudom mennyi eséllyel tudta volna kilőni az atomtöltetű robotrepülőjét. A Regulust csak a felszínről indíthatta és a hangárba sem fért be egybe. Legalább 15 perc lehetett a kilövési szintidő. Mondjuk akkoriban még nem műholdakkal figyelték egymást a nagyhatalmak, ezért a ruszkik tűt kerestek volna a szénakazalban. Atomháborúnál nagyjából mindegy is lett volna, ha kölcsönösen leradírozta volna egymást az USA és a szovjet blokk, hogy még egy 2 megatonnás töltet célba ér vagy sem.

A legénység hihetetlenül szűkös helyre volt összezsúfolva. Manapság sem dőzsölhetnek, de az vicces, hogy még a torpedók mellett is aludtak. Az még inkább, hogy ez egy viszonylag kiváltságos hely volt a műszaki altiszteknek, mert csak néhányan osztoztak ezen a kis helyen. Ha gyakorlásképpen elhasználtak egy torpedót, akkor kicsit még több helyük volt.

A repülőfedélzeten pár tucat gép van kiállítva, de ezek az emlékeim szerint nem változtak az elmúlt években. A Concorde az anyahajó mellett került kiállításra. Azt előzőleg még nem tudtam jól szemügyre venni és sajnos most is kimaradt. Azt mondom, hogy érdemes egész napot tervezni a kiállításra, évekkel korábban már eltöltöttem itt egyszer 6 órát. Időt kell szánni a szimulátorokra, filmekre és leírásokra, úgy sokkal többet ad a kiállítás. Sajnos most csak 3 órát tudtunk rászánni, ebbe csak egy körséta fért bele.

Volt még egy kiállítási rész, ami nagyon érdekelt. Az Enterprise 2012-ben költözött át az Intrepridre a Smithsonianból. Sosem járt az űrben, mert csak légköri tesztekre használták. Nem értem miért, de a világítással erősen spóroltak a kiállítók. A hely sem volt elég, hogy egyben le tudjam fényképezni. Amikor meg már azt hittem, hogy végre sikerül egy jó képet lőni, valaki mindig belemászott a képbe. A keleti látogatók, mint a gyerekek, mutogatták és fényképezték egymásnak és egymással az űrrepülőt.

A gép méretei lenyűgözőek. Legjobban úgy lehet értékelni, ha a Szojuz visszatérő kabinjával vetjük össze. Nem véletlen, hogy hatalmas összegeket emésztett fel a program. Cserébe komplett modulokat vihetett fel az űrállomáshoz. Fantasztikus tudományos eredmény, még ha pénzügyileg nem is volt gazdaságos.

A nap második felét az Atlanti-óceán partján töltöttük. New Yorkból kikeveredni nem volt túl bonyolult, csak a GPS utasításait kellett követni. A JFK felé mentünk, láttunk pár felszálló gépet. Az elővárosokon nagyon jól lehetett látni, hogy mennyire jómódúak. Már nem volt messze Long Island, amikor meg kellett állnunk kb. 20 percre. Szinte pont előttünk húzták fel ugyanis az egyik hidat, hogy pár vitorlás áthaladhasson. Amíg vártunk, több hajót, motorcsónakot és jetskit láttunk a vízen.

A parton a hétvégének és a jó időnek köszönhetően sokan voltak. Nagyon sokan, és mindenki autóval ment. Legalábbis úgy tűnt, hogy lehetetlenség parkolóhelyet találni, de 10-15 perc után sikerült a parttól alig 3 perc sétányira megállni. Az idő csalókának bizonyult. Száz ágra sütött a nap, de az óceán ettől még hideg volt és a szél miatt kijönni sem volt kellemes. Mármint a többiek ezt állították, mert én egyrészt nem akartam leégni, másrészt kihasználtam azt, hogy végre találtam egy helyet, ahol lehetett inni egy igazi eszpresszót.

Jó ötletnek bizonyult, hogy látogassuk meg a közelben lévő Jones Beach természetvédelmi parkot. Ott már nem volt tömeg, csak egy-két család piknikezett, akik nagyrészt valamilyen hajóval érkeztek. Kicsit beljebb sétálva a homokdűnék között a parttal párhuzamos úton madarak szaladgáltak át. Hozzám sokkal közelebb állt a csöndes part, mint a strandolás.

A napot egy jó steak elfogyasztásával zártuk. A hazafelé vezető úton találtuk ki, és a többiek el is navigáltak az Uncle Jack's Steakhouse nevű helyre. Magamtól nem találnék oda, de a környékre (Bayside) és a nevére rákeresve meg lehet találni. A pincér az ott megszokott módon kicsit már túlságosan is szívélyes, a vacsora pedig finom volt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Előzmények

  • 4th summer in the USA…

    …szóval negyedszerre is ott szorongtam az államokba tartó járat dugig tömött turistaosztályán.

  • 10 nap az USA-ban - kalandok

    A múltkori (New York 1 nap alatt) cikkem után elmesélem hosszabban is, merre is jártam az USA-ban.

  • A summer in the USA…

    3 hónap, rengeteg új barát, kalandok sokasága és egy feledhetetlen nyár áll a hátam mögött…

  • USA, ahogy én látom :)

    Saját tapasztalataimmal fűszerezett általános áttekintés Amerikáról, az 50 egyesült államról.

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.