Az utazás

A múltkori cikkemre (New York 1 nap alatt) sok pozitív visszajelzést kaptam, amit köszönök, ezért leírom a többi napom is kint, merre jártam, mit csináltam, mit ettem :) (a képek megint saját készítésűek)

De először is hogyan is kerültem az USA-ba? Feleségem nővére már vagy 13 éve él kint, időközben már állampolgár lett, a férje pedig eleve amerikai. Sok sok évig gondolkoztunk, hogy ki kéne utazni hozzájuk, de mindig csak a pénz... Év végére aztán összejött a pénz is, így hát nem volt akadálya.
A szállással sem volt gond, mert náluk meg lehetett oldani. Mivel Philadelphia mellett laknak, hiába van közvetlen repülőjárat Bp-New York (JFK), a sógorom kijelentette, hogy oda nem jön elénk kocsival, (mert az vagy 5 óra a dugók miatt) menjünk inkább Philadelphiába.

Így már viszont át kellett szállnunk valahol. A repülőjegy így kb. 10 ezer Ft-tal került többe, mint a közvetlen járat lett volna, és így 130 ezer Ft volt. Az útvonal Bp - Párizs - Philadelphia átszállással, a repülőjegyet a neten túrtam, végülis Air France lett, online kifizettem, elintéztem az ESTA utazási engedélyt (mivel már pár éve nem kell vízum az USA-ba!), és csak várni kellett az utazás napját. Össze is dobtam egy listát, hogy mit vigyünk (gázt,vizet elzárni!).

Mint minden kiruccanás, ez is az utazással kezdődött. A párizsi járatunk reggel 7 kor indult, ami (mint kiderült code share járat) nem is Air France, hanem egy Malév gép volt. Flottul ment minden, szeretek repülni. Párizsról tudtam, hogy nem egyszerű reptér, és ez be is bizonyosodott. Az átszálláskor igaz, hogy csak követni kell a jelzéseket, de másfél óránk volt átszállni, és a Malév gépből kiszállunk, busz bevisz, terminálban gyalogol, újabb busz, és már csak 40 perc maradt...persze kifogtunk egy 40 fős japán turistacsoportot, de rendesek voltak, előreengedtek. Így is már mindenki bent ült a "nagy" gépben, mire beszálltunk. Na, ez sem Air France gép volt, (ez is codeshare járat), hanem Delta.
Jó nagy, de még épp kéthajtóműves repülő, mint itt aki mellettünk parkolt:

Itt tudtuk, hogy kb. 8 órát fogunk repülni, szóval kényelembe helyeztük magunkat, és mivel volt pár üres hely, kifogtunk egy hármas ülést ketten. Szeretek repülni, de ez a 8 óra nekem is sok. 2 óra után már fészkelődöm, kiszárad a szemem, torkom, orrom, annyira nincs pára. Pedig a székekben volt mindenkinek kis tapizható monitor filmekkel, zenékkel, játékokkal. A Zuma-t itt játszottam végig unalmamban :)
Feleségemmel mindig emlegetjük szegény Labrador szigeteket, mert amikor felette jártunk, már tényleg elegünk volt mindenből, és onnan még másfél óra hátravan..

Mint a múltkor leíram, gyerekkoromban is Amerika őrült voltam, de ahogy manőverezett a gép a leszálláshoz, nagyon izgalmas volt látni a sok sárga buszt, a sok baseball pályát, a víztornyokat, a fehér aszfaltot.

Azt nem is mondtam még, hogy egy percet nem tudtam aludni a gépen..Mire odaértünk, magyar idő szerint este 9 körül járt, de az ott még csak délután 3 óra.. A leszállás után kissé fáradtan mentünk a csomagokért, majd a "beengedő" tiszthez, akiről állandóan azt olvastam, hogy indoklás nélkül visszaküldhet. (azóta én is, és családtagok is többször voltak kint, de senkit nem piszkáltak)
Szóval olyan fáradt voltam, hogy halálos nyugalommal odamentünk, ráadásul egy új ablak nyílt, és egy 2 méteres kopasz fehér (az a tipikus redneck típus) tiszt kezdett kérdezgetni, hogy mit dolgozunk, ki kivel van, miért jöttünk. Aztán mondta, hogy az ujjlenyomat olvasóra "thumb", "four fingers", majd kamera, és welcome.
A sógorom kijött értünk a reptérre, és elindultunk hozzájuk, ami 40km-re van Philadelphiától északra az agglomerációban, fogjuk rá, hogy vidéken. Már hazafelé értek az élmények az úton: szemre 80 éves nénike egy hatalmas pickupban, biztos bevásárolni volt..

Megérkeztünk a sógornőmék házához, tényleg olyan, mint a született feleségekben: kb. 220m2, két szint, kétautós garázs, és mindez könnyűszerkezetes, mint az összes többi ház. Téglaházat nem is láttam, csak egy-két kb. százéves darabot. Belülről kifelé: gipszkarton - 10 centi gyapot - osb - külső műanyag-lambéria, és ennyi. Ha tél van, akkor fűteni kell, nyáron meg hűteni, mert ha 1 forró nap bejön, és nem megy a klíma, meg lehet bent sülni.. A fűtés és klíma amúgy központi, minden helyiségben van 2 kis rács, az egyiken befújja a levegőt, a másikon visszamegy. Radiátor nincs. De ami a legjobban zavart: az egész ház faszerkezetes, a padló is az, és szögelve van minden és ezért annyira nyekereg nyikorog amikor lépkedek, hogy engem nagyon zavart. Pedig gyönyörűek ezek a házak, és a környék még szebb.

Kerítése senkinek nincs, legfeljebb hátul csak egy pici, mondjuk ha a gyerek szaladgál, ne fusson el. Kutyát senki sem tart az udvaron, csak a házban. Ezért ha pihen az ember napközben mondjuk a teraszon, teljes a csend, nagyon jó.Ezek a kis lakóövezetek kb 70-100 házat foglalnak magukban, és minden utca ívesen fordul, ezért nem egyszerű megjegyezni, mi merre van..

10 napra mentünk ki, és itt autó nélkül az ember meg van lőve, mert busz és vonat ugyan van, de macerás lett volna (csak NY-ba mentünk vonattal, ld. előző cikk), ezért tehát autót kellett bérelni.
Ez is jó sztori volt: még előre a neten foglaltam egy kiskategóriás autót, ami biztosítással együtt napi 10e Ft körül volt. (sokan bizti nélkül foglalják, ami nélkül csak 5e Ft per nap, de ha baleset van, akkor megütheti a bokáját). Tehát lefoglaltam az autót, de mondom a sógoromnak, hogy csörögjön már rájuk, hogy ne egy Kia vagy Suzukit adjanak, ha már Amerikában vagyunk, hanem valami amcsi márkát. Azt mondta a kölcsönzős, hogy oké, bár ez már közepes kategória, odaadja felár nélkül! (az ügyfélcentrikusság egyébként nagyon jellemző ott, volna mit tanulnunk).
Szóval ad egy Dodge Chargert, ami egy 4 ajtós sedan. De jó! El is mentünk érte másnap reggel, de mint kiderült, elvitte egy másik ügyfél. Sebaj, mondta a kölcsönzős, ad még eggyel nagyobb kategóriát szintén felár nélkül, így lett végül is egy új Buick Lucerne, V6 motorral, természetesen mint minden ott, automata váltóval. Jó nagy autó, bár állítólag az öregek járnak olyannal, de azért nekem tetszett.. Kormányfűtés, elektr. ülés, stb.

Jók az automata váltók, de a legjobb, hogy könnyű bennük étkezni, nem kell váltani :) Persze azért egyszer kuplungoltam véletlen, ami a fékpedálra sikerült, és majdnem lefejeltem a szélvédőt..még jó, hogy mindez a garázs előtt történt, és nem jött belénk senki, huh.

Szóval odaértünk, lett autónk is, irány a felfedezés!
Több nap több programot terveztünk, és persze voltak otthonülős helyi vásárolgatós nézelődős napok is, tehát kb. ilyen volt a lista:

Washington - Baltimore
Philadelphia
Atlantic city - Ocean city
Lancaster (PA) - Az Amish közösség
New York (erről szólt az előző írásom)

Még mielőtt elindultunk volna valamelyik nagyvárosba, felfedeztük a környéket, hogy milyen is itt élni? Nem titok, hogy gondolkozunk kiköltözésen, ezért főleg kíváncsi voltam, hogy milyen az élet, a boltok, a szolgáltatások, az iskolák, és a mindennapi élet.
Így a következő oldalon olvashattok a vidéki (agglomeráció) életről, dolgokról.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!