Udvar-Hazy Center
A decemberi majdnem három hetes munkát egy kis akklimatizációval kezdtük. A 6 óra időeltolódást a legjobban úgy lehet átvészelni, ha fényben van az ember és leköti magát. Sajnos ez csak az első napunkról volt elmondható, ugyanis vasárnap meglátogattuk a reptérhez közeli Steven F. Udvar-Hazy Centert. Az '56-os magyar adományából épült múzeum 71.000 m2 területén a Smithsonian Nemzeti Légi és Űr Múzeum washingtoni kiállítását lehet megtekinteni. Pontosabban annak egy részét, mert a városban is van több épület, de az Udvarházi is bőven elég volt egy napra.
Maga a kiállítás a kezdetektől indul és a napjaink gépeiből is akad 1-2 kiállítási példány. Az idő eltöltését szimulátorok, 3D mozi és kilátó is segíti. Nem sok látogató volt, ami pozitív, de én sem voltam felkészülve rendesen. Sajnos nem vittem magammal fényképezőgépet, ezért csak telefonnal tudtam fotózni.
A kezdeti törékeny szerkezeteket az első és második világháború gépei követték. A repülők legalább két szinten voltak elhelyezve. A nagyobb darabok között és fölöttük is lógtak kisebb gépek. Majdnem azt írtam, hogy kiállították őket, de a kifüggesztették találóbb lenne.
Az USA-ban nagyon értenek a marketinghez. Ennél a kiállításnál fantasztikus volt, hogy nemcsak alulról, hanem több szögből függőfolyosókról is meg lehetett tekinteni a repülőket. Nemcsak a vadászgépeknél jött ez jól, hanem a nagyobbakat is jobban meg lehetett nézni. Már 15 perc után ettem a kefét, hogy nem vittem magammal fényképezőt és állványt, de talán majd legközelebb...
A II. világháború gépei között volt egy nagyobb is kiállítva. A B-29-es már messziről vonzotta a tekintetet. Hatalmas jószág, nem véletlenül kapta a Superfortress nevet. 11 fős személyzet, 4 hajtómű, 60.5 tonnás maximális felszállósúly.
Akkoriban jellemző volt, hogy a személyzet adott nevet a gépnek. Ez a gép a pilóta édesanyja után lett Enola Gay. Ha ismerősen cseng a név, akkor annak történelmi oka van. 1945 augusztus 6-án erről dobták le Hirosimára az atombombát. A Little Boy teljesen elpusztította a várost. Szomorú történelmi ereklye.
Az űrhajózással foglalkozó hangár nagy részét a Discovery foglalja el. A Saturn V fokozat, ami még méretesebb darab, a többi eszköz szinte eltörpül mellette. Csak ebben a hangárban elrepült egy óra, ha nem több. Az Apollo 11 mobil karanténja mellett kiállított személyes és egészségügyi tárgyaknál elgondolkoztam, hogy mennyire emberek az űrhajósok is. Szuperhősöknek gondolnánk őket, de a hölgyeknek még sminkkészletet is készítettek.
Még egy kép erejéig visszatérnék az űrrepülőhöz. A Discovery 39 küldetést teljesített. A hővédő pajzs apró tégláit felragasztani nem lehetett kis munka. A méretei élőben még jobban lenyűgöztek, de itt is látható, hogy az emberek eltörpülnek mellette. Kicsit elképzelhetetlen, hogy a mellette lévő kis kapszulák után hogyan hoztak össze egy ekkora ugrást.
A fő hangárba visszatérve egy Black Birdbe botlottunk. Sokkal jobb állapotban volt, mint az Intrepiden kiállított példány. Nem tudom megállni, hogy ne két képet szúrjak be. Az egyiken jól látható a Discovery, míg a másikon a függőfolyosókat is láthatjátok.
A Feketerigótól balra egy Messerschmitt 163 Komet foglalt helyet. Ha nem ismernétek, az egy II. VH-s német, rakéta hajtású vadászgép. Jobbra pedig a modern vadászgépek kiállítását nézhettük meg.
Annyi látnivaló és fénykép közül nehéz választani, hogy mit osszak meg. A különböző amerikai gyártmányú gépek között egy MIG-21 is megbújt. Ez is szép állapotban került kiállításra, mint a mellette lévő F-4 vagy F-14.
Az viszont meglepett, hogy a legújabb technológiát jelentő Joint Strike Fighter kísérleti példányát is kiállították. Az X-35B ráadásul a helyből felszálló verzió. A gépen kívül annak a hajtóművét is meg lehetett nézni közelről.
Utolsó képnek az Air France állományából érkezett gépet hagytam. Vacilláltam, hogy a felette függesztett Virgin Atlantic Global Flyer-ét rakjam-e be, de nem lehet mindent.
Akár egy külön írást is megérdemelt volna csak ez a múzeum. Több napot is el tudtam volna tölteni a gépek között. Nagyon tömör volt a kiállítás és sokszor nem is tudtam hova kapjam a fejem. Minden, a repülést egy kicsit is kedvelő embernek fantasztikus és kihagyhatatlan, ha arra jár és rá tud szánni elég időt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!