Bevezető, kicsomagolás, kialakítás

A Vsonic név a fülhallgatós témában kevésbé jártasak számára ismeretlenül hangozhat. A cég gyökerei egészen 1980-ig nyúlnak vissza, de a valóságban csak néhány éve ismerjük őket a nagyon jó ár/érték arányú fülhallgatóikról. Első IEM-ük az R02 volt, az igazi ismertséget azonban a GR06, a GR07 és a VSD1/VSD1S széria hozta meg nekik. Tesztem alanya a VSD3, amit már a tavalyi év végén beharangoztak, de a legszerencsésebbek/leggyorsabbak is csak idén augusztusban rendelhették meg először, akkor is csak az S modellt.

Az első készletek másodpercek alatt fogytak el a kínai Vsonic forgalmazók webshopjaiból, akiknek nagyon sürgős volt a vásárlás, azok leüthették az eBay-en (természetesen az eredeti árához képest 30-40%-kal drágábban), vagy frissítgethették hajnalban a böngészőjüket a készletek feltöltésekor. Körülbelül két hónappal később, szeptember végén alakult ki egy viszonylag folyamatos készlet, amikor már a VSD3S mellett VSD3-at is lehetett venni.

Jómagam az egyik legnagyobb Vsonic forgalmazótól, a Penonaudiotól rendeltem a fülhallgatót. Az ára két kábellel (ezzel már el is árultam, hogy cserélhető kábeles fülhallgatóról beszélünk) és postaköltséggel együtt 15.397 forint volt, a csomag 11 naptári nap alatt érkezett meg hozzám a fizetéstől számítva.

A VSD3 egy nagyon igényes, négyzet alapterületű kis dobozban érkezett, kínai karakterek nélkül simán megállná a helyét bármelyik európai APR-nél is. A kibontás is nagyon pozitív élmény, a fülhallgató egy bársonyozott szivacságyban várja az új tulajdonosát, aki a fülhallgatón kívül egy bársony tokot és néhány illesztéket talál a csomagolásban. Az ezüst kábel egy külön kis kartondobozban lapult a csomag szélén.

A kicsomagolás után nézzük meg egy kicsit a fülhallgatót. A driverek kialakítása a Shure SE szériás fülhallgatóihoz hasonlít a legjobban. Belülről a fül formájához igazodó lekerekített vonalakkal találkozunk, kívülről pedig úgy néz ki, mint ha gyémántból csiszolták volna a házát.

Ez a kialakítás még fekete színben is kicsit nőiesen (egy férfi fülében már-már furán) mutat, de szerencsére nem feltűnő mértékben. Ideális fényviszonyok között láthatjuk a fülesekben lévő 1-1 dinamikus drivert, ugyanis a VSD3 házát képző műanyagnak van egy körülbelül 20%-os átlátszósága még ebben a fekete színben is.

Kényelem, hangminőség, összegzés

Aki esetleg nem próbált volna még fül mögötti kábeles in-eart, vagy ódzkodik ettől a kialakítástól, azt szeretném megnyugtatni: Ha valakinek nem extrém kicsi a fülkagylója, akkor csak előnye származhat a VSD3 nagyobbacska drivereiből és a fül mögötti kábelvezetéses kialakításból. Ezt a megoldást nagyon régen használja a gyártók többsége a drágább IEM-ekben, általánosan jobb izoláció, jóval kisebb kábelzaj és biztosabb fülben maradás jellemzi ezt a kialakítást, ezért csupán a kicsit körülményesebb ki-behelyezéssel járó áldozatot kell meghoznunk.

Behelyezés után rögtön két kellemes meglepetés is ért: Driver flex jelenség nem tapasztalható (pedig a fülhallgatón nem találtam nyomáskiegyenlítő nyílást) és a gyári illesztékek nagyon kényelmesek, bár sajnos az én csomagomban nem volt foam bogyó.

30 óra bejáratás után kezdtem el érdemben tesztelni a hangját, aminek az eredménye elég pozitív lett. Mivel itthon jellemzően fejhallgatót hallgatok, nagyon fontos szempont volt a viszonylag alacsony impedancia és a könnyű hajthatóság, hogy a Nexus 4-em is boldoguljon vele. Szerencsére nem kellett csalódjak, átlagos utcai körülmények között 50%-os hangerővel tudom élvezni kedvenceimet.

A hangja pedig nagyon kellemes: határozottan érezhető V karakter, hangsúlyos, karakteres mélyekkel, nagy dinamikával, kicsit háttérbe szoruló, de határozottan jelenlévő és pontos közepekkel, de fülhallgatósan szűk térrel és kicsit elhangolt magasakkal.

A könnyűzenei műfajok 95%-ával tökéletesen elboldogul, komolyzenei műveket nem hallgatnék vele hosszabban, ott sokkal inkább kiütközik a magasak hibázása. A VSD3S-sel is volt szerencsém összehallgatni, alapvetően hasonló hangkép jellemzi őket, de a VSD3-ban sokkal nagyobb mennyiségben vannak jelen a mélyek és kicsit könnyebben is hajtható (25 vs. 40 Ohm).

Mindkét fülhallgató esetében meg kell említeni, hogy a rosszabb minőségű felvételek sistergését sokkal jobban felerősítik, mint egy átlagos fülhallgató, és összességében jellemző némi sziszegősség a hangjukra, ez nálam már-már zavaró szinten jelen volt egy-egy számnál. Az upgraded (ezüst) kábel ezen egy kicsit csillapít, de ezen kívül nem hallottam komoly különbséget a két kábel között.

Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy megrendeltem ezt is, legalább a gyári kábel megmaradhat tartaléknak, ha valahol megtörne a jelenlegi (a jack csatlakozónál elég sérülékenynek tűnik).

Összességében nagyon pozitív kép alakult ki bennem a VSD3-mal kapcsolatban. Ennyi pénzért a legjobb hang, amit eddig fülhallgatóban hallottam, egy jobb zenelejátszási képességekkel rendelkező mobiltelefonról is tudja hozni a tudása 80%-át, cserélhető a kábele (egy webshop már árul headset kábelt is hozzá) és van belőle kevesebb méllyel operáló változat (VSD3S).

A legnagyobb hátránya az, hogy itthon, hazai garanciával nem lehet megvásárolni, illetve, hogy a külföldi webshopok Vsonic-készlete is labilis. Remélem, hogy tartósságában is bizonyítani fog nálam.