Computex blog, minden nap frissül!

3. nap - eső

8:01 – Taipei Fullerton hotel
És nem volt ébresztő! Persze, ma nincs kötelező program, hagyott a TAITRA aludni. Úgyis a TWTC-ben akarok kezdeni, Gigabájttal, az itt van a közelben. De nem lesz olyan egyszerű a menet, esik. Úgy istenigazából, ahogyan itt szokott. Nem szívesen sétálgatnék így 20 percet, marad a taxi, mert a busz kirkszkrakszul van írva, és nem sikerült dekódolni, melyik a nekem jó. Mindegy, belefér. Most már úgyis tudom, hogyan kell helyezkedni, hogy kivédjem a körözősdit. Azt, hogy ha megérkezünk a célépülethez, akkor először teszünk körülötte legalább félkört, hogy legalább két 99 másodperces kereszteződésen meg kelljen állni.

8:21 – TWTC Hall 1
Hehe, bejött a trükk! Direkt 101-et mondtam a Hall 1 helyett, mert tudom, hogy a Hall 1 felől közelíti meg. Aztán az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy itt OK lesz. Spóroltam 20 ittenipénzt. Meg 5 méteren szarrá áztam. Még jó hogy meleg van. Először ECS-ezek, mert tévedésből annak az épületébe rohantam be. Nekik van köcsögpécéjük. Ja és a 101 elveszett. Közelről csak ennyire, távolabbról jobban.

15:30 – TWTC Hall 1 megint
Ó, bakker, most akkora állatságot csináltam! Még jó, hogy a barmok védőszentje figyel rám! Képes voltam elhagyni a notebookomat! ECS és Gigabyte után fel volt írva még vagy 6 hely szétszórva, meg az MSI-s csóka telefonszáma, hogy hívjam fel (persze, távol-keleti felárral, hívja a halál, ők akarnak valamit, nem én). Egyik csarnokban az infópultra letettem az új szerzeményeimet, és előszedtem a notit az infók miatt. Vissza meg csak a sok buzi prospektust raktam, és elmentem szobára – szó szerint – a Corsair, OCZ, XFX trióhoz. Mert a Grand Hyat hotelben, szobákon volt a „standjuk” tán így olcsóbb. Itt találtam az USB3.0-s emberkéket is , nagyon kellemesek voltak, végre valaki, aki ért is a „teknikához”, amit népszerűsít.

Noszóval, utánuk kitakarodtam a Nangangba busszal, ott fotóztam vagy 2 órát és, mondom akkor irány a press center és ott feltöltöm a „hírszerzőknek” a képeket. És markolom a notebook helyét, homlokomat meg veri ki a víz. Gőzöm nem volt hirtelen, hogy hol hagyhattam, hol vettem elő, hol volt még tutira nálam. Lassan azért beugrott, hogy Hall 1 infópultján még tutira elővettem és volt is. Szóval rohanás vissz, pontosabban vánszorgás a busszal. Odaértem, ott volt, ufff. Nálam már csak az infós csóka könnyebbült meg jobban, hogy akkor mégsem veszítette el senki a gépet, pedig már órák óta itt van, és úgy aggódott. Ezek itt ilyen rendesek – hála a jó égnek. Szóval a notebookos esetet és a még mindig szakadó esőt, égi jelnek veszem, hogy nekem akkor ennyi volt a Computex. Holnap gyárlátogatás, holnaputám meg csak 2-től záró, szóval ellógok a városba. Hogy ki a rák fogja megírni (és főleg mikor) azt a cikket, amit nekem kellene, azt egyáltalán nem tudom.

18:15 – Fullerton hotel
Talán mégis meg lesz írva az összefoglaló cikk, ennek örömére elmegyek plázázni, meg kajálni is elfelejtettem a nagy notebookos affér közben. Haza taxival jöttem, lefotóztam nektek, hogyan kenik a robogósok esőben: Az esőruhától eltekintve ugyanúgy.

20:23 - Fullerton hotel ismét
Kétszer tízemeletes pálza rulez, azt hittem beleőrülök. Tényleg volt két emelet nőiruha meg buzsi, egy emelet nőicipő – csak nőicipő, férfi nem! – egy emelet alsónemű, egy emelet bizniszmánruha meg kiudja még mi a fene. Aztán még egyszer az egész. Játékboltban ugyanaz volt a kínálat, mint itthon, kb. az árak is stimmeltek. A túrabakancs meg a hátizsák is annyi volt, mint itthon, viszont vettem ajándékot, szóval mehetek haza. Egyébként azért a sok emelet, mert alapterület nem nagyon van. Így meg 30x30 méterre felhúznak egy komplett Westendet. A holtelben is csak 10 szoba van egy szinten, de van vagy 12 emelet. Szori, ma csak ilyen rövid leszek, kellene haladnom a cikkel. Holnap valami „MUST GO” gyárlátogatás van 9-től 5-ig, ma meg már holnap van, hajnali 2 óra. Igen, fotóztam még csajokat, egyelőre 56 képet válogattam be. Kérdés, hogy inkább mennyiséget akartok, vagy szűrjem még meg, mert így elsikkad majd a lényeg?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

3 pénzügyi döntés, amit minden kisvállalkozónak érdemes átgondolnia az év végéig

PR Ahogy az év vége közeledik, itt az ideje, hogy egy pillanatra megálljunk és áttekintsük vállalkozásunk pénzügyi helyzetét. Ne hagyjuk, hogy az év utolsó hónapjai elússzanak a sürgető feladatok és elfeledett határidők között!

Előzmények