0. nap
13:21 – CST Nangang csarnok
Mindjárt kezdődik az első kötelező program: Int’l (vagyis International, csak lusták kiírni) Press Conference meg dizánydíj (éppen most desing & innovation) kihirdetés. Azért vannak a „MUST-GO” (így, nagybetűsen, de legalább nem kövérrel) események, mert a Computexet szervező TAITRA (Taiwan External Trade Developnemt Council) szponzorálja a kinn tartózkodásomat, és ellenszolgáltatni kell. Mondjuk, ez legyen a legkisebb baj, az ilyen sajtótájékoztatókra úgyis érdemes eljárni, ha más nem, a kaja, vagy az utána potenciális vacsora miatt. Most a köszöntő lesz, és adtak egy halom sajtóanyagot, nyomtatva és CD-n. Jót röhögtünk az argentin kollégával, hogy most, a netbookok korszakában elég necces lesz lenyerni róla az adatot. Tényleg adhatták volna pendriveon vagy méginkébb SD kártyán, bár én hoztam külső Wind Drive-ot.
Út közben megtekintettem a buszból, hogy a város többi részére is a kettősség jellemző, „ősputri” a „friss palota” mellett simán megfér. Nyilván úgy terjeszkedett a város, hogy először volt a hoteltől keletre lévő, régi városközpont, és tőle kelet felé a „szegénynegyed” aztán, ahogy nőtt, fejlődött a város, úgy váltották le a „putrikat” komolyabb épületekre. Először a főbb utcák találkozásánál, aztán a főbb utcák mentén és lassan a mellékutcákban is.
Ma abban a Nangang Exibition Hallba megyünk, ahová az első nap kivitt a busz. Idén fogják másodszor használni a Computexhez, mert új, óriási, praktikus, rövidesen a metrót is bekötik két irányból. Meg 2013-ra (ha jól értettem) lesz mellette egy jó nagy hotel is. Egyébként tényleg komoly az épület, bár annyira talán nem nagy. Két szintjén 46000+ négyzetméternyi kiállítóterület van (ergo az alapterülete úgy 250x100 méter lehet), tartozik hozzá 1600 ülőhelynyi konferenciaterem, halom étterem meg minden, ami kell és high-tech. Persze megesik, hogy a csiga elesik. Találtunk három, papíron 20 személyes 1350 kilóra terhelhető liftet. 13-an szálltunk be, és már eléggé tele volt. Persze mi galád nem-ázsiaiak szemtelenül túlléptük a 67,5 kilós kvótát. Ja, nem voltam reggel konditeremben. Viszont jól bereggeliztem. Visszatérve a liftekhez, később előkerült még egy hármas adag és szinte biztos, hogy akad még.
13:37 – továbbra is Nangang csarnok
Kezdünk! 7 perc a késés. Mr. Yuen-Chuan Chao, a TAITRA elnök vezérigazgatója természetesen azzal kezdi, hogy válság van. De! Minden helyet, amit csak Taipeiben lehetett, felhasználtak. Majd 2013-ban lesz még újabb terem, gondolom addigra kimászik az IT biznisz (meg a világ) a válságból. Idén a b2b és a fejlődő országok vannak fókuszban. Gondolom, ott jobban lehet eladni. Kína tűnik az elsődleges célpontnak, mert közel van, nagy fogyasztó és igyekeznek még jobban bevonni a kínai kiállítókat. Úgy hangzik – az előadó szavaiból – hogy a Computex nagy üzlet Taiwannak. Nem kevesebb mint 2 milliárd dolláros (minden bizonnyal tajvani, ergo 33-mal kell osztani az USD-hez) potenciális üzleti lehetőséget jelent az országnak.
Most Mr. Li Chang a társszervező TCA (Taipei Computer Association) kerül sorra. Ős is krízises frázissal kezd. Következő téma a WiMAX. Hogy tavaly a Computex mottója az volt: behozzuk a WiMAX-ot. Idén pedig az, hogy mozgásba hozzuk a WiMAX-ot. A másik nagy fókusz a netbook, „a mobilitás megatrend”, vele együtt a wireless is. A zöldség meg folyamatos divat, szóval a zöld mobilcucc ma a nyerő.
Szerencsére az urak rövidre fogták, és 20 perccel a kezdés után már Ralp Wiegmann beszél, az iF International Forum Design feje. Hogy kerülnek ők a képbe? Úgy, hogy a Computex Taipei d & i díjat ők zsűrizték. Idén is olyan volt az értékelés, mint a korábbi években, tehát voltak számunkra érthető, érthetetlen és ismeretlen kiválasztottak. A majd 150 nevezett termékből húsz került a döntőbe, amiből öt termék kapott aranyérmet. Mint mindig, egy halom pendrive került be a top 20-ba, de a végső elitbe már – szerintem nagyon jogosan – nem kerültek be ezek a „lerágott csont” cuccok.
Volt pár ipari eszköz, például rackes, LCD paneles gép, vonalkódolvasó (kettő is) és voltak az átlagos számítógép-felhasználók számára emészthető cuccok, mint az Aspire One 751, az Aiptek miniprojektora, számítógépház. És voltak olyanok is, amiknek még a pendrive-oknál is kevesebb értelmük van. Ilyen például a notebookállvány, vagy az asztallábra szerelt számítógéptartó, az n+1-edik HTPC ház és univerzális notebooktöltő.
Két cucc keltette fel igazán az érdeklődésemet. Egyik az Aspire 3935 volt, ami hozott is aranyat az Acernek. Nézegettem már ezt a gépet, hogy eléggé korrekt, és le kellene tesztelni. Tényleg le kellene. A rövid értékelés szerint azért nyert, mert: „Végre olyan gép, ami nem akar többnek látszani. Alumíniumból készült, ami igényes és nem ujjlenyomat-mágnes. Nem csak látszatra, hanem valójában is igényes.” Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy az igényességre is ugyanaz vonatkozik-e mint az ujjlenyomatokra. Ugyanis kicsit nedves kézzel nekem sikerült lenyomatosítanom az Apple alu gépeit és a HP EliteBook 6930p-t is.
Másik, ami megfogott a SilverStone Raven RV01 háza volt. Olyan tipikus, valaki beleszeret, de a többség utálja számítógépház. Érdekes a belseje, a hátulján meg elrejtették a kimeneteket. Vajon mennyire lehet ez hatékony? Ez sajna nem kapott aranyat. Pedig marha kíváncsi vagyok, mivel magyarázták a tetején a gagyi műanyagot és a szemre eléggé kétséges szellőzést. Mondjuk lehet, hogy a meleget szereti a zsűri, mert az Aspire One 751 is kategóriája forróbb darabjai közé tartozik.
Útban kifelé készítettem pár fotót az utolsó simításokról, és találtam két – szerintem – megörökítésre érdemes hölgyeményt.
14:00 TWTC Hall 1 - CEO Summit
Helyszínt váltottunk. Mondhatni visszatértünk az eredetire, a TWTC (Taipei World Trade Center) területére. Korábban csak ebben a 2-3 csarnokban, a 101 tövében tartották a kiállítást, de kinőtte őket. Ezért kellett a Nangang és kell majd az újabb pavilon majd 2013-ban. A CEO csúcs is „MUST-GO” esemény, de szeretek ilyenre járni, több okból. Az első, hogy marha jól lehet közben az előző témák anyagaival foglalkozni, mert a „mesélők” értelmesen, szépen lassan, okosan beszélnek, és szuper előadók. A másik, hogy a hangzatos közhelyek és mosdatott számok mellett elmesélik az adott cég (vagy inkább az adott cég PR részlege szerint helyesnek vélt) mottóját, célját, törekvéseit. A HP például energiát spórol – állítólag a nagy cégek energiára többet költenek mint a hardverre – eko csomagolást használ, még tovább fejleszti a felhasználói támogatást. Az ARM össze akarja gyúrni a netbookot és az okostelefont, ezzel elkészítené a smartbookot, ami olyan mint a netbook, csak emellett még állandóan online is.
A Google pedig világuralomra tör. Harcmezeje a mobil szélessáv és WiMAX lesz, katonái meg azok a termékek, amiket már ismerünk és valószínűleg még pár új is. Persze, a világuralmat csak én látom a paranoia szemüvegén át. Olyan példát kaptunk, hogy milyen jó lesz, ha majd lefotózzuk a csillagos eget az Androidos telónkkal, aztán a Google Sky jól megállapítja az adatbázisa alapján, hogy a csillagok állása szerint a világ melyik szegletében tartózkodunk. Persze ugyanezt tudja a Maps is a Streetview segítségével. Állok Taipei utcáján a 101-re nézve. Lefotózom a telefonnal, kikeresi, hol vagyok és megkérdezhetem, hogy hol van a legközelebbi „megdonáldsz” (ok, ez csak példa, SOHA nem keresnék itt amcsi dzsankfúdot). Erre az adatbázis megmondja, hogy forduljak hátra, és jobbra keressem 3 kereszteződéssel lejjebb azt az épületet, aminek a képét elküldte. Szerintem ezek a példák pár éven belül teljesen valósak lehetnek. És akkor mi lesz, ha a Google cuccok csak Google oprendszerrel mennek majd, és ki csinál konkurens Sky-t, Mapsot, Streetview-et? És kinek lesz versenyképes adatbázisa? És akkor mit kezdenek a monopolhelyzettel, ha nem is létezik konkurens alternatíva? Hogyan választják több részre a céget? Mindegy, örülni fogunk, ha nem ezen forgatókönyv szerint jelennek majd meg ezek a technológiák.
Két lényeges esemény történt még a csúcson, mind a kettő Benito nagyapához kapcsolódik, aki brazíliai sajtós, durván 60 év körüli, klasszikus vén kujon fajta. Horkolva bealudt az ARM-os előadás vége felé. Szegény, 42 órát utazott. Először Sao Paoloba repült, onnan a Washingtonba, onnan Japánba, majd onnan Tajvanra. Örülni fogok, ha 60 évesen kibírok hasonlót egy szimpla elalvással.
Szunya után egy kis csajozás
Második nagy dobása az volt, amikor a csúcs végi kerekasztalon bekérdezte azt, ami Dajkó Pali kollégámban is felmerül. Mi a rák lesz annak a sok mobil cuccnak a lehalt akkujával, és mennyire zöld az előállításuk? A válasszal lényegében elhajtották a fenébe, hogy ők biza visszaveszik újrafelhasználásra a hardvert. Lehet ám, hogy azért, mert a törvény utasítja őket erre, és arról sem esett szó, hogy hova kerülnek az elhasznált dolgok. Bízom benne, hogy nem egy jó nagy gödörbe.
18:43 – Taipei 101
Most még nem megyünk fel a tetejébe, csak az iR nevezetű vendéglőbe a hagyományos lekenyerezésre. Persze, kenyér csak folyékony volt, az is kis pohárral és egyszerre kettő a komplett asztaltársaságnak. Mert ott ez a szokás, ugyanis az ázsiaiak nehezebben bontják az alkoholt, ergo gyorsabban berúgnak. Szóval a két sör mellé a kerek asztal közepére, a forgatható részre kaptunk egy halom mindenfélét és kezdődhetett a móka! Szóval most megint az van, ami tegnap volt, hogy beteg vagyok, a Gigabyte partijára el sem juttam. De holnap majd lerohangálom reggeltől estig. Persze, holnapra MSI sajtóvacsora van betárazva…
20:35 - Taipei utcáin
Hazafelé lőttem még pár éjszakás képet. Érdemes megfigyelni a robogófesztivált, ami minden piros lámpánál megismétlődik, meg azt a nagyon széles - majdnem - egyirányú utcát!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
