Utazás

Köszöntöm a kedves olvasókat a Computex úti beszámolóban! Az elkövetkező napokban igyekszem a nagy tajvani kiállítás minden részletéről beszámolni. Eredetileg úgy volt, hogy Thrawn megy ki, de sajnos a szervezete közbeszólt. Szerencsére most már jól van, ereje teljében. Mi is ez a Computex? Hardveres kiállítás a hardverek Mekkájában, Tajvan fővárosában, Taipeiben. Állítólag ez a legfontosabb ilyen jellegű kiállítás, szóval nem hiányozhat róla a Prohardver sem. Idén június 1 és 6 között tartják meg, végig a helyszínen leszek.

8:41 – félúton Budapest és Frankfurt között
Ez az első szakasz, amolyan bemelegítő a maratoni, 13 órás interkontinentális repülés előtt. Az a meredek, hogy egy olyan netbook van nálam, amin elvileg az egész út alatt pötyöghetek. Ennél meredekebb, hogy ez a Wind U115 olyan cuccal van szerelve, amit bármelyik másik cég is lazán megcsinálhat, mi meg jól megvehetjük.

10:22 – Frankfurt
Közben leszálltunk, és mindjárt fel is szállunk a másik géppel. Szóval Wind U115 és Hybrid. Mert van egy kis, 8 GB-os SSD-je meg egy winchestere, amit jól le lehet kapcsolni, ha nem kell. Pillanatnyilag nem kell, van még úgy 1 GB szabad hely az SSD-n. Egyébként volt még két kandidáns az utazásra, de a Wind akkuidőben nyer. Ha az Aspire On 751-ben nem az a nyomorult kis Z520-as Atom lett volna, akkor azt hozom, és nem kellene cipelnem még a „mobil munkaállomást” vagyis a ThinkPad X60-at. Így meg kell. Az a 11,6”-os Acer már akkora, hogy dolgozni is jó lenne, de a harmatos proci agyonvágja. Tehát maradt a Wind repülni meg helyzetjelenteni, az X60 meg fényképszerkeszteni és komolyan dolgozni. Tegnap próbáltam már, tényleg lehet 1024x768-on fotókat igazítani, de az 1024x600 + 1,6-os Atom már nagyon nem nyerő. Itt egy hisztogramos varázslat vagy egyéb retus komoly másodpercekig tart, én meg annyit nem várok, inkább cipelek +2 kilót. Bezzeg, ha nem utángyártott, max 4 órás akkum lenne az X60-hoz…

Most így jegyzetelés közben egyetlen nagy baját találtam a Windnek. Hogy marha érzékeny a tapipadja és nincs Synaptics (vagy nem találom), amiben az érintés erősségét szabályozni lehetne. Így van, hogy az egyik bekezdésem közepébe írom a másikat. Ja, az Aspire On 751-most max tükörnek lenne jó, háttal ülve az ablaknak.

Hoppá-hoppá! Feltűnt az első két maszkos ázsiai. Mer hogy elvileg sertés influenza van. Gyakorlatilag majd kiderül mennyire. Ferihegyen és Frankfurtban sem volt egészségügyi banzáj (ellenőrzés).

Aszongya, hogy 93%-os akku és még 15:29 van hátra. Fura. Csináltam a géppel szokásos Idle tesztet, ott HDD nélkül 11 körül állt meg a tudomány. Vagy az XP mér félre valamit, vagy én. Majd kiderül. Bár a „vindóznak” lenne igaza, bár tartok tőle, hogy nem. Mert akkor az MSI oldalán sem 12 óra körüli max adat lenne, hanem 16. „Óldéjkompjúting” rulez, csak nehogy valami prociigényeset kelljen csinálni. Egyébként találtam (az Aspire One 751-en) olyan Power DVD verziót, amiben a Poulsbo tényleg gyorsít, szóval a CPU csak 20% körül teker. Fura egy verzió, mert a nála újabb és öregebb verzióm sem tudott ilyet. Majd megkérdem most valakitől a Computexen, hogy akkor most mi van.

Hohó! Csal az egyik maszkos! Levette! De most feltette. Ha most figyelt az a sunyi isten, aki mindig engem szívat, ha nem vagyok óvatos, akkor most tuti elkapott valamit a srác.

12:13 – Frankfurttól nem messze – Airbus A340-300
Nem tudom, mikor szálltunk fel, elaludtam. Most útban vagyunk hazafelé, a magyar légtér felé. Alaposan megszívtam az ülőhellyel. Az utolsó traktus tök elejére kerültem, szóval bámulhatom 13 órán át a falat magam előtt, plusz állandóan a klotyóra sorakoznak tőlem egy méterre, meg csapkodják az ajtaját. És nincs saját kistévém, és huzat van. Azért akad jó oldala is a dolognak. Korrekt a lábtér és tök aranyos a ránk osztott stewardess. Lassan hozhatna valamit enni, mert ha nem, akkor fölzabálom a saját kajámat. Vajon, ha elalszom, felkeltenek kajaidőben? Mennyire lenne pofátlanság szólni a légikisasszonynak, hogy keltsen majd fel? Vannak további maszkosok, úgy egy tucatnyian. Asszem megőrülnék, ha olyan álarcban kellene lennem fél napot. Mondjuk többet is láttam csalni. Hurrá! Hátulról jön az áldás, tolják az étkezőkocsit.

13:03 – Újra Magyarország felett
Határozottan javul a helyzet! Ettem, ittam, voltam ott, ahová a király is gyalog jár, és megtaláltam a saját kis maszek monitoromat és távirányítómat. Visszavonom, amit korábban a Creative aurvana X-Fi fülesről írtam! Repülőútra ez a legtutibb cucc. Alapból is nagyon sokat szűr, és tényleg működik a Noise Cancelation. Egy gombnyomásra a motor dübörgéséből selymes súgást csinál.

19:30 – India fölött
Lényegében eseménytelenül telik az út. Még úgy 5 óra van hátra. Éppen délről kerüljük a Himaláját a Mount Everesttől pár száz kilométerre repülünk. Időközben feltűnt, hogy velünk utaznak páran az MSI németországi képviseletétől. Velük tavaly találkoztam a P45-ös alaplapjaik ausztriai bemutatóján. Integettem nekik a Winddel, hogy „kúl stuff”. Majd kedden megyek hozzájuk pofavizitre meg médiavacsorára.

20:52 – továbbra is úton
Érdekes dolgot figyeltem meg. Ásítás közben nem olyan hatékony a Creative füles Noise Cancelation trükkje mint egyébként. Nyilván a repülőgép motorjára jellemző frekvenciát szűri ki, ami némileg változik a rezonancia miatt, amikor ásítok, vagy kinyitom a szájamat. Vagy valami hasonló. Aki ismeri a tudományos indokot, ne habozzon megírni!

1:05 CET azaz 7:05 tajvani idő szerint
Megérkeztem, épen és egészben, csomagom is megjött. Mondjuk most egy kicsit szívás van, mert csak 2 óra múlva indul az első ingyenes busz a Computexre. Mehetnék fizetős busszal is – csak nem olyan drága a jegy arra az 50 kilométeres útra – de nem sietek sehová, mára nincs programom, szóval ücsörgöm még kettőt, hiszen mi az a mögöttem lévő 21 órához képest? És még akkuidőm is maradt, nem is kevés, jegyzetelő módban vagy 4 óra. Pedig megnéztem 6-8 House részt, meg pötyögtem 2 oldalt. Ja, és ott van még az X60 is. Azzal még rendezni kéne a kiállítással kapcsolatos maileket, összeírkodni a telefonszámokat, rendszerezni a meghívókat ésatöbbi. Közben találtam ingyenes Wi-Fi-t is, „jó gyors” 11 Mbps-os. De azért ingyé jó lesz. Eszter tanácsára tanulom a létfontosságú jeleket. Tudtam a hotelom előtt lévő mertóállomás – Daan station – kódját, de már csak az első betűre emlékszem. Meg tudom az Exit-et, néztem a repülőn fél napig.

Akkor most lehet sorolni, hogy ki mire kíváncsi a tajvani dolgok közül, mit fotózzak, minek járjak utána. Ha minden rendben megy, legközelebb már a hotelből jelentkezem.

9:05 CST (ami CET +7 óra) – Reptérbuszon
Egy teljes, tajvani módi szerint felcicomázott buszt küldtek értem, magasat, távolságit. Mert más egyelőre még nem akarta igénybe venni az ingyenes fuvart. Mondta is az infós csaj, hogy nem érdemes ma még a Nangang csarnokhoz kimenni, mert nincs még ott látnivaló. De én erősködtem, hogy márpedig oda akarom menni már a -1. napon, terepszemlét tartani.

Tehát felszálltam szépen felülre előre, fotós pózba. De még előtte váltottam egy kis NTD-t vagy micsodát, új tajvani dollárt. Egy amcsi dollárért úgy 32-33-at adnak, szóval durván hatszor erősebb a forintnál. Egy dologban nagyon hasonlít Taipei Budapestre: egy távoli kultúrában érkező számára nagyon érdekes, de nem mindig szép. Itt is vegyülnek az építészeti korok. Először is vannak azok a tradicionális, ősi építmények ott a régi belvárosban, ahol még nem jártam, de majd fogok. Aztán vannak a lepukkant, egymás hegyére hátára tapasztott bodegák, amikben szemmel láthatóan vígan laknak. Ezeket követik a korrektebb, de még bodega szintű téglaházak, majd jönnek a mi szocialista éveinkre emlékeztető panelek, végül a modern újdonságok, és a – nem kevés – folyamatban lévő építkezés. A repülőtérről bevezető, durván 50 kilométeres út mentén ezek véletlenszerűen váltogatták egymást. Elég komoly volt a „frívéjj” mindkét irányba ötsávos, valami bódés részen szépen kiszélesedett.

Aztán feltűnt őkelme (vagy őnagysága?), a Taipei 101, vagyis one-o-one. Értelemszerűen a szám az emeletekre utal. Teljes magassága 509 méter, így pillanatnyilag a világ legmagasabb befejezett épületének számít (a torontói CN torony nem ér, a Burj Dubai meg még nincs készen).

Nem messze tőle van a rét, ahova a tajvaniak kijárnak sportolni. Most vasárnap délelőtt is elég sokan voltak.

Az alábbi két kép érdekessége, hogy a valóságban egymás mellett látszanak. Tökéletes kontrasztos példája ez Taipei építészetének. Balra a továbbfejlődő kiállítási zóna TWTC látható, mellette egy szociszerű óriással. Jobbra, az út túloldalán meg ott a második generációs bodega, egy utcával kijjebb meg az első generációs.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!