Utolsó nap - városnézés II.
11:40 – Taipei 101, 89. emelet
Körbe is jártam a belső kilátót, most jöhet az épület egyik jellegzetessége a wind damper, vagyis a szél és egyéb természeti hatások okozta kilengéseket csökkentő berendezés. Ezt a japánok találták ki, akiknél gyakori a földrengés. Valahova magasra telepítenek egy jó nagy tömegű ballasztot, ami lényegében úgy működik, mint amikor a hajóhintát állítjuk meg pusztán ellentétes mozgással. Általában ez a csillapító rejtve van, de itt a 101-ben a közönség elé tárták. A 88. és 89. emelet középső részén helyezkedik ez a gömb alakú „vasgolyó”, aminek 5,5 méter az átmérője, tömege pedig 660 tonna. Róla nevezték el az épület kabalafiguráját „Mr. Dampert”.
Felülről csak a teteje látszik, ezért le kell hozzá gyalogolni a 88-adikra. Itt kiállítást láthatunk tajvan képzőművészeti remekeiből és természetesen van szuvenírbolt. Nyilván, aki ide lejut, az szeretne valami emléket. Végül is ez a földfelszín fölött legmagasabban elhelyezkedő bolt. Én is gazdagabb lettem ezzel-azzal. Meglepő hogy nem volt különösebb „magaslati felár” a dolgokon, nagyjából olyan árszintet láttam, mint múltkor a plázában.
A kultúrdolgok között rengeteg korallokra, ásványokra, drága és féldrágakövekre alapozó mindenféle volt. Mondjuk ilyen hatalmas korallfa, pandamacis „természetmakett” és hatalmas földgömb. Ennek kicsinyített mása, fogja jelezni a szobámban, hogy jártam erre. Érdekes, hogy nincs tele minden Taipei 101 feliratokkal – mondjuk nem is baj.
12:25 – Taipei 101, 91. emelet
És itt vagyunk, az itteni világ tetején! Teteje, mert a környék legmagasabb csúcsa kevesebb mint 150 méter, mi meg 371 méteren vagyunk, a 91. emeleten, a szabadtéri kilátón. Felnézve azért látszik még egy olyan épületdarab, ami több mint 100 méteres, szóval lenne még hova mászni.
Jöjjön a virtuális dobpergés, harsona, itt a kilátás:
Hát, kérem, ez szívás! Lőttek a körpanorámának, de még csak az oldalankénti kilátásnak is. Nagyjából arasznyi távolságra vannak masszív fémrácsok, amik ráadásul jó laposak, és kitakarják a panorámát. Hogy ez ne legyen elég, derékmagasság körül van még egy legalább méteres kiugró, hogy a rácsok között közvetlenül lefelé se lehessen fotózni. Ez csalódás számomra, de azért mégis akadt egy látványosság. Pár karbantartóféleség az ide telepített daruk egyikén, a korásban vizsgálgatott valamit, kilógatva a majd 400 méteres semmibe. De jó lenne most helyet cserélni velük. De marad a lógó orral visszatakarodás a nyolcvannyolcadikra, és lekatapultálás a lifttel. Nagy élmény volt, no! Ki ne hagyja, aki ide keveredik!
14:55 - TWTC Hall 1
Most lett hivatalosan vége a Computexnek, megvolt a záró sajtótájékoztató. Ami a lényeg, hogy sikerült felülmúlni a tavalyi számokat, ez most a gazdasági válságban nagyszerű eredmény! Már korábban is hallottam TAITRA-soktól, hogy a berlini IFA van náluk fókuszban, de egyelőre még nem tudják egészen pontosan mit is kezdjenek vele. Most kiderült, hogy jövőre lesz ott egy pavilonjuk és az IFA-nak is a Computexen.
15:35 - TWTC környéke
Irány a régi városrész! De ehhez először át kell vágni az újon. A TWTC-től és a 101-től északra, az a pár utca a metróállomásig simán lehetne akár az USA-ban is. Teljesen kaliforniai érzésem volt a magas páratartalom, felhőkarcolók, fás sétányok miatt. A rengeteg robogón és ázsiai emberkén kívül semmi sem jelezte, hogy Tajvanon vagyok. Na jó, azért megvolt az a pár eldugott jellegzetesség, mint a táj jellegűre festett szervizdoboz, és az eldugott mellékutcában megjelenő „putri”. Egy ekkora városban elengedhetetlen a kölcsönözhető bicaj, a Gigabyte reklámos busz viszont elég érdekes. Vajon a Computexen kívüli időben is megmarad ez a festés?
Belebotlottam pár érdekes robotba az egyik felhőkarcoló tövében: apa, anya, gyerek háztartási eszközökből összerakva, bronzból kiöntve. Mellettük szokatlan formájú padok sorakoztak.
Ez a szép, pálmafás hotel pedig egy általános iskola.
15:57 – Taipei, régi városrész, Longshan Templom
Itt is volnánk, az ország egyik legősibb templománál. 271 éve épült, és természetesen metróval simán megközelíthető. Csak egy helyi jellegű téren kell átvágni, amin valamiért elég nagy tömeg van. Zene szól. Távol-keleti az biztos, de hogy helyi vagy japán vagy milyen, azt nem tudom. Ilyen hegedűszerű, vonós hangszerrel játszik az egyik zenész, a másik szintin kíséri. Sokan meg – jobbára idősek – körülállva vagy kényelmesen a falnak dőlve hallgatják.
Olyan ez a régi templom, mint amilyenre számítottam: pagodatetős, oszlopos, sárkányos, lampionos, bődületesen túldíszített, olyan igazi távol-keleti. Nem túl nagy, viszont rengetegen vannak itt. Felépítésben az európai erődtemplomokra hasonlít egy picit, talán védelmi szerepe is volt. Szóval körben fal, középen egy nagyobb szentély, plusz oldalt is még pár.
Meglepő a rengeteg ember, köztük sok fiatal. Nem jártam utána az itteni vallási szokásoknak, szóval elnézést kérek a szakszerűtlen tálalásért. Valamiféle áldozatot mutatnak be, mert rengeteg érintetlen kaja előtt hajlongnak. A másik módszer a füstölő égetése. Most először szégyellek (egy kicsit) fotózni, mert eléggé lemélyültnek tűnnek. Bocs távol-keletiek, nekem ez a dolog nem jön be a sok dísszel meg a nehéz illatú füstölőkkel. Bár sokkal szimpatikusabb az egy helyen, de külön imádkozás, mint a pappal celebrált keresztény misék.
Kifelé menet találtam még egy szép bonsait, egy kis vízesést, és egy adag szerzetest. Érdekes, hogy ők a templom előtt, és nem benn kínálják a portékájukat.
Érdemes még szót ejteni a környező építészetről. Itt a magas épületek is régebbiek, látszik, hogy legalább 20 évvel ezelőtt húzták fel egyiket-másikat. Öreg épületből is van bőven, ez a rész érzetre legalább 5-10 évvel le van maradva a 101 körülihez képest. Kíváncsi leszek, hogy 10 év múlva milyen lesz errefelé a városkép. Ha esetleg elfeledkeznék róla, szóljatok majd 10 év múlva, hogy a Computexen járó PH tudósítótól kérjek fotókat a környékről!
17:06 – Taipej, Csiang Kai-sek emlékmű
Természetesem a Csiang Kai-sek emlékmű is a metró vonalán van. Ezt olyan igazi kínai, komcsi megalomán dolognak érzem, bár Csiang Kai-sek éppen a rezsim ellen küzdött. Esélyem sincs a 18-135-ös objektívvel egy képre befogni az itt található három épületet, középen az emlékművet, kétoldalt pedig a nemzeti színházat és koncerttermet. Gyártok egy panorámaképet róluk.
Az óriási tér emlékművel átellenes oldalán egy hatalmas kapu van.
21:25 Taipei International Airport
Becsekkolva, megkajálva, felkészülve a csillió kilométeres útra. Marha jó itt a csirkés, baconos szendvics, meg láttam egy adag mindenféle házi dologból összeállított tehenet. A telefonosat a Mobilarénás srácoknak ajánlom – különösen.
13:35 CET – Keleti pályaudvar
Utolsó szakaszához ért az utazásom, még két és fél óra vonat és otthon vagyok. Szerencsére a hosszú, meg a rövid repülés is unalmasan rendben zajlott, csak Budapesten futottam bele a tajvani eső hazai másolatába.
Itt a vége, fuss el véle! Nagyon jó volt, érdekes, sokféle, fárasztó, egyszóval megérte. Jönnék még, amikor lehet, de először nézzék meg Tajvant azok a kollégák, akik még nem látták. Jövőre a 30. Computex biztosan különleges lesz! Azok is utazzanak Tajvanra, akik nagyon korrekt, nagyon barátságos, ha kell teljesen modern, ha kell hagyományos, ha kell vegyes formájában akarnak megismerkedni a távol-kelettel. Aztán igény szerint jöhet Japán, Hong-Kong, Tibet, Vietnam vagy Kambodzsa vagy valami más.
