Utazás
Köszöntöm a kedves olvasókat a Computex úti beszámolóban! Az elkövetkező napokban igyekszem a nagy tajvani kiállítás minden részletéről beszámolni. Eredetileg úgy volt, hogy Thrawn megy ki, de sajnos a szervezete közbeszólt. Szerencsére most már jól van, ereje teljében. Mi is ez a Computex? Hardveres kiállítás a hardverek Mekkájában, Tajvan fővárosában, Taipeiben. Állítólag ez a legfontosabb ilyen jellegű kiállítás, szóval nem hiányozhat róla a Prohardver sem. Idén június 1 és 6 között tartják meg, végig a helyszínen leszek.
8:41 – félúton Budapest és Frankfurt között
Ez az első szakasz, amolyan bemelegítő a maratoni, 13 órás interkontinentális repülés előtt. Az a meredek, hogy egy olyan netbook van nálam, amin elvileg az egész út alatt pötyöghetek. Ennél meredekebb, hogy ez a Wind U115 olyan cuccal van szerelve, amit bármelyik másik cég is lazán megcsinálhat, mi meg jól megvehetjük.
10:22 – Frankfurt
Közben leszálltunk, és mindjárt fel is szállunk a másik géppel. Szóval Wind U115 és Hybrid. Mert van egy kis, 8 GB-os SSD-je meg egy winchestere, amit jól le lehet kapcsolni, ha nem kell. Pillanatnyilag nem kell, van még úgy 1 GB szabad hely az SSD-n. Egyébként volt még két kandidáns az utazásra, de a Wind akkuidőben nyer. Ha az Aspire On 751-ben nem az a nyomorult kis Z520-as Atom lett volna, akkor azt hozom, és nem kellene cipelnem még a „mobil munkaállomást” vagyis a ThinkPad X60-at. Így meg kell. Az a 11,6”-os Acer már akkora, hogy dolgozni is jó lenne, de a harmatos proci agyonvágja. Tehát maradt a Wind repülni meg helyzetjelenteni, az X60 meg fényképszerkeszteni és komolyan dolgozni. Tegnap próbáltam már, tényleg lehet 1024x768-on fotókat igazítani, de az 1024x600 + 1,6-os Atom már nagyon nem nyerő. Itt egy hisztogramos varázslat vagy egyéb retus komoly másodpercekig tart, én meg annyit nem várok, inkább cipelek +2 kilót. Bezzeg, ha nem utángyártott, max 4 órás akkum lenne az X60-hoz…
Most így jegyzetelés közben egyetlen nagy baját találtam a Windnek. Hogy marha érzékeny a tapipadja és nincs Synaptics (vagy nem találom), amiben az érintés erősségét szabályozni lehetne. Így van, hogy az egyik bekezdésem közepébe írom a másikat. Ja, az Aspire On 751-most max tükörnek lenne jó, háttal ülve az ablaknak.
Hoppá-hoppá! Feltűnt az első két maszkos ázsiai. Mer hogy elvileg sertés influenza van. Gyakorlatilag majd kiderül mennyire. Ferihegyen és Frankfurtban sem volt egészségügyi banzáj (ellenőrzés).
Aszongya, hogy 93%-os akku és még 15:29 van hátra. Fura. Csináltam a géppel szokásos Idle tesztet, ott HDD nélkül 11 körül állt meg a tudomány. Vagy az XP mér félre valamit, vagy én. Majd kiderül. Bár a „vindóznak” lenne igaza, bár tartok tőle, hogy nem. Mert akkor az MSI oldalán sem 12 óra körüli max adat lenne, hanem 16. „Óldéjkompjúting” rulez, csak nehogy valami prociigényeset kelljen csinálni. Egyébként találtam (az Aspire One 751-en) olyan Power DVD verziót, amiben a Poulsbo tényleg gyorsít, szóval a CPU csak 20% körül teker. Fura egy verzió, mert a nála újabb és öregebb verzióm sem tudott ilyet. Majd megkérdem most valakitől a Computexen, hogy akkor most mi van.
Hohó! Csal az egyik maszkos! Levette! De most feltette. Ha most figyelt az a sunyi isten, aki mindig engem szívat, ha nem vagyok óvatos, akkor most tuti elkapott valamit a srác.
12:13 – Frankfurttól nem messze – Airbus A340-300
Nem tudom, mikor szálltunk fel, elaludtam. Most útban vagyunk hazafelé, a magyar légtér felé. Alaposan megszívtam az ülőhellyel. Az utolsó traktus tök elejére kerültem, szóval bámulhatom 13 órán át a falat magam előtt, plusz állandóan a klotyóra sorakoznak tőlem egy méterre, meg csapkodják az ajtaját. És nincs saját kistévém, és huzat van. Azért akad jó oldala is a dolognak. Korrekt a lábtér és tök aranyos a ránk osztott stewardess. Lassan hozhatna valamit enni, mert ha nem, akkor fölzabálom a saját kajámat. Vajon, ha elalszom, felkeltenek kajaidőben? Mennyire lenne pofátlanság szólni a légikisasszonynak, hogy keltsen majd fel? Vannak további maszkosok, úgy egy tucatnyian. Asszem megőrülnék, ha olyan álarcban kellene lennem fél napot. Mondjuk többet is láttam csalni. Hurrá! Hátulról jön az áldás, tolják az étkezőkocsit.
13:03 – Újra Magyarország felett
Határozottan javul a helyzet! Ettem, ittam, voltam ott, ahová a király is gyalog jár, és megtaláltam a saját kis maszek monitoromat és távirányítómat. Visszavonom, amit korábban a Creative aurvana X-Fi fülesről írtam! Repülőútra ez a legtutibb cucc. Alapból is nagyon sokat szűr, és tényleg működik a Noise Cancelation. Egy gombnyomásra a motor dübörgéséből selymes súgást csinál.
19:30 – India fölött
Lényegében eseménytelenül telik az út. Még úgy 5 óra van hátra. Éppen délről kerüljük a Himaláját a Mount Everesttől pár száz kilométerre repülünk. Időközben feltűnt, hogy velünk utaznak páran az MSI németországi képviseletétől. Velük tavaly találkoztam a P45-ös alaplapjaik ausztriai bemutatóján. Integettem nekik a Winddel, hogy „kúl stuff”. Majd kedden megyek hozzájuk pofavizitre meg médiavacsorára.
20:52 – továbbra is úton
Érdekes dolgot figyeltem meg. Ásítás közben nem olyan hatékony a Creative füles Noise Cancelation trükkje mint egyébként. Nyilván a repülőgép motorjára jellemző frekvenciát szűri ki, ami némileg változik a rezonancia miatt, amikor ásítok, vagy kinyitom a szájamat. Vagy valami hasonló. Aki ismeri a tudományos indokot, ne habozzon megírni!
1:05 CET azaz 7:05 tajvani idő szerint
Megérkeztem, épen és egészben, csomagom is megjött. Mondjuk most egy kicsit szívás van, mert csak 2 óra múlva indul az első ingyenes busz a Computexre. Mehetnék fizetős busszal is – csak nem olyan drága a jegy arra az 50 kilométeres útra – de nem sietek sehová, mára nincs programom, szóval ücsörgöm még kettőt, hiszen mi az a mögöttem lévő 21 órához képest? És még akkuidőm is maradt, nem is kevés, jegyzetelő módban vagy 4 óra. Pedig megnéztem 6-8 House részt, meg pötyögtem 2 oldalt. Ja, és ott van még az X60 is. Azzal még rendezni kéne a kiállítással kapcsolatos maileket, összeírkodni a telefonszámokat, rendszerezni a meghívókat ésatöbbi. Közben találtam ingyenes Wi-Fi-t is, „jó gyors” 11 Mbps-os. De azért ingyé jó lesz. Eszter tanácsára tanulom a létfontosságú jeleket. Tudtam a hotelom előtt lévő mertóállomás – Daan station – kódját, de már csak az első betűre emlékszem. Meg tudom az Exit-et, néztem a repülőn fél napig.
Akkor most lehet sorolni, hogy ki mire kíváncsi a tajvani dolgok közül, mit fotózzak, minek járjak utána. Ha minden rendben megy, legközelebb már a hotelből jelentkezem.
9:05 CST (ami CET +7 óra) – Reptérbuszon
Egy teljes, tajvani módi szerint felcicomázott buszt küldtek értem, magasat, távolságit. Mert más egyelőre még nem akarta igénybe venni az ingyenes fuvart. Mondta is az infós csaj, hogy nem érdemes ma még a Nangang csarnokhoz kimenni, mert nincs még ott látnivaló. De én erősködtem, hogy márpedig oda akarom menni már a -1. napon, terepszemlét tartani.
Tehát felszálltam szépen felülre előre, fotós pózba. De még előtte váltottam egy kis NTD-t vagy micsodát, új tajvani dollárt. Egy amcsi dollárért úgy 32-33-at adnak, szóval durván hatszor erősebb a forintnál. Egy dologban nagyon hasonlít Taipei Budapestre: egy távoli kultúrában érkező számára nagyon érdekes, de nem mindig szép. Itt is vegyülnek az építészeti korok. Először is vannak azok a tradicionális, ősi építmények ott a régi belvárosban, ahol még nem jártam, de majd fogok. Aztán vannak a lepukkant, egymás hegyére hátára tapasztott bodegák, amikben szemmel láthatóan vígan laknak. Ezeket követik a korrektebb, de még bodega szintű téglaházak, majd jönnek a mi szocialista éveinkre emlékeztető panelek, végül a modern újdonságok, és a – nem kevés – folyamatban lévő építkezés. A repülőtérről bevezető, durván 50 kilométeres út mentén ezek véletlenszerűen váltogatták egymást. Elég komoly volt a „frívéjj” mindkét irányba ötsávos, valami bódés részen szépen kiszélesedett.
Aztán feltűnt őkelme (vagy őnagysága?), a Taipei 101, vagyis one-o-one. Értelemszerűen a szám az emeletekre utal. Teljes magassága 509 méter, így pillanatnyilag a világ legmagasabb befejezett épületének számít (a torontói CN torony nem ér, a Burj Dubai meg még nincs készen).
Nem messze tőle van a rét, ahova a tajvaniak kijárnak sportolni. Most vasárnap délelőtt is elég sokan voltak.
Az alábbi két kép érdekessége, hogy a valóságban egymás mellett látszanak. Tökéletes kontrasztos példája ez Taipei építészetének. Balra a továbbfejlődő kiállítási zóna TWTC látható, mellette egy szociszerű óriással. Jobbra, az út túloldalán meg ott a második generációs bodega, egy utcával kijjebb meg az első generációs.
Megérkezés – Taipeibe
10:10 CST – Taipei – Nangang csarnok előtt
Tényleg nem nagyon van itt látnivaló. A csarnok áll, fenn vannak a zászlócskák, készek a terminálok, nagy a rend, de a -1. napon több még nincs. A nulladik nap is csak a sajtósoknak lesz, koradélután tartanak egy sajtókonferenciát meg CEO csúcstalálkozót, a hotelekhez és tömegközlekedéshez kapcsoló buszok pedig csak az első naptól járnak majd. Ezért kerítenem kell valami tömegközlekedést a metróhoz, hogy ott az elméletben begyakorolt utat hajtsam végre. Ismét egyedüli utas lettem, ezúttal Shellynél – így hívták a sofőrt, rajta volt a jogsiján. Tök segítőkész volt, szólt, hogy mikor kell leszállnom. A metró nagyon fejlett, nagyon tiszta, nagyon korrekt. Minden ki van írva angolul, szóval eltéveszteni sem lehet. Így nem lesz szükség a hieroglifák memorizálására. Pedig az én Daanom fiúvécé-xlábútéglalap kombóját már begyakoroltam, meg a többi lényeges állomásnál is kerestem egy-egy jellegzetes írásjelet.
11:30 CST – Taipei Fullerton South Hotel
Csak meglett ez a fránya hotel. Még a guglimapsz úgy mutatta, hogy közvetlenül a Daan Stationnal szemben van, de ott valami más nemű szálló áll. Persze éppen onnan fordultam vissza, hogy más irányba keressek, ahonnan már csak pár méterre volt az én szállásom. Erre a metrómegállóban jöttem rá, ahol volt jó részletes Area Map. Szerintem minden megállóban van ilyen, majd megnézem holnap. 408 a szobaszám, és ami még fontosabb, van korrekt 10/2 megabites LAN és internet, szóval nem kell spórolnom a képekkel. Ezért is tolom majd fel őket a flikkerre, és oda fogok linkelni. Szegény PH szerver úgyis gyengélkedik mostanában. Tehát a hotel klassz, van szauna, fitnessz meg kilátás egy, az én definíciómban átmeneti keresztutcának besorolható utcára.
21:35 CST – Ismét a hotel
Haza lecsekkolás (hogy megjöttem) és két óra alvás után nekivágtam a környéknek. Azt írja róla a kalauz, hogy a ZongXiao E. Road környéke Taipei keleti központja, nagyon felkapott, modern, bevásárló körzet. Ettől kicsit délebbre van a szálloda, szóval északnak indultam, majd keletnek az 101 felé, és tovább északnak, ki a fő bevásárló utcára.
A bevásárló, mondhatni főbb utcák nagyon korrektek, amerikánusak, azt itt szeretik másolni. Butikok, színkavalkád, vendéglátóipari egységek és ilyesmik sorakoznak rajtuk, a központ felé emelkedő csillogással és árakkal, szóval tuti mindenki megtalálja a neki valót.
Róluk nyílnak a kis összekötő mellékutcák, amik erősen táj-jellegűek, erősen lepukkantak a főutcákhoz képest. Ezeken parkolnak a mindent elborító robogók, itt lógnak a kötelező jellegű klímák, és minden bizonnyal itt lakik a főutcákon dolgozók egy része is.
Kicsit beljebb aztán tovább komolyodnak a fő- és mellékutcák is. Ismét az amerikai módi a divat, középen fasorok törik meg a jó széles, soksávos utcák szürkeségét, és a leágazókban is „level-upoltak” a házak. Ezzel a szinttel szerintem Budapest régies belvárosa már nem tudja felvenni a versenyt. Az egyszerűbb utcák sem tűntek koszosnak, de itt aztán már nagy a tisztaság. Bár benne van a levegőben a sok jármű gyártotta szmog.
Vicces részlet a közlekedési jelzőlámpa. Pirosnál álló emberkét kapunk, zöldnél pedig animáltan járót, aminek a lépkedése a hátralévő idővel arányosan – ezt a piros figura helyén szám jelzi – egyre gyorsul. Volt olyan utca, ahol 80 másodpercről indult a visszaszámolás, és nekem a rendes tempómmal is csak 30-ra sikerült átérnem. Asszem három autós, két buszos és még három autós volt, köztük két füves, fás sávval.
Nem csak a házak, hanem a járművek is elég kontrasztosak voltak. A jó átlag mellett beficcent egy-két csúcsverda sötét ablakokkal, de akadt pár negatív csúcs, mondjuk ez a mindennel megrakott tricikli, de láttam két és négykerekű verziót is.
Errefelé alapeleme a közlekedésnek a robogó, talán többet is láttam, mint embert. Minden mellékutca tele van velük, az összes jelzőlámpánál ott sorakoznak elöl, szépen egymás mellett. Elég merészen kenik a tajvaniak, láttam pár olyan neccelést, amitől felállt a szőr a hátamon. Ez a csóka például a busz mögül akart kivágni, ami egyenesen ment, addig amíg az előtte haladó autó el nem kezdett kanyarodni. A robogós meg nyomott egy balra ívet, aztán át a súlypont a másik oldalra, és jobbról előzte a taxit. Talma sem csinálta volna jobban. Mondjuk az sem volt semmi, amikor a srác egy felnőtt labradort szállított a lábtartón, és amikor megállt, még felszáll mögé egy csaj. Bukósisak azért volt mindenkin, gondolom nem véletlenül.
A másik nagy közlekedési cucc a busz. Mindegyik más színű, szerintem az egész városban nincs két egyforma. Ezekkel is durván tolják. Még a reptéri csinált egy olyan U fordulót, hogy ihaj. Keletre három sávból a jelzőlámpánál nyomott egy 180-as fordulót a nyugatra 3 sávba úgy, hogy közben max. fél méterre fordul el az orra az északi 3 sávban álló motoros előtt. Mindezt egy 50 férőhelyes, magasított távolsági busszal. Természetesen közben végig telefonált és/vagy CB rádiózott.
Kezdett már sötétedni, mire az igazi metropolis részre értem. Ez aztán tényleg lehetne bármelyik amerikai nagyváros egy darabja. Európai talán nem, mert olyan régi épületeket itt – még – nem találtam. De keresek majd helyi templomot.
Belefutottam még két érdekes részletbe. Az egyik a mobil zöldségeskofa volt a hitg-tech környéken, a másik pedig a kegyvonulatnak álcázott közműves ládák sora. Ilyenből láttam dzsungeleset is.
Eredetileg azt terveztem, hogy veszek valami vizet és hideg kaját estére. Csak hát ugye kit tudja megmondani a csomagolás és a kirkszkrakszok alapján, hogy mi van a dobozban, és hogy fogyasztás előtt nem kell-e megsütni vagy mikrózni. Maradt hát a fejest ugrás a kajáldák óceánjába. Már visszaértem a hotel magasságába, de még csak egy akkorra már jó távoli, főutcás hely keltette fel az érdeklődésemet – ott volt angol étlap is, meg némileg felismerhető képek az ételről. De egy – mint később kiderült – „ól jú ken ít” helyről nagyon látták, hogy az utcán éhesen vacillálok. Némi activity akcentusú angolozással vázolták a szabályokat. Válasszak két leves alapot, amit forrásba hoznak, aztán szórhatom amit csak akarok, plusz ingyenpia, -süti, -fagyi, -gyümölcs.
Én lettem a fő attrakciójuk. Az üzletvezető körülugrált, minden második szavát értettem csak, mindenféle ismeretlen dolgot hozott én meg illedelmesen okéztam. Mert tele volt a hely, és a honiak is tömtek mindent, szóval csak nem lehet olyan rossz. A többség nem is volt – sőt. De golyó alakóra gyúrtat világos és sötét színben sem kérek. Tetszettem a többi vendégnek is, jót röhögtek rajtam, hogy milyen „rutinnal” lapátolok a pálcikával. Szerencsére idővel megsajnált a személyzet és kaptam villát meg kanalat. Nyilván nem komplett az, aki ilyen helyen nem eszi magát degeszre. Asszem, holnap délelőtt meg kellene keresni azt a konditermet…
0. nap
13:21 – CST Nangang csarnok
Mindjárt kezdődik az első kötelező program: Int’l (vagyis International, csak lusták kiírni) Press Conference meg dizánydíj (éppen most desing & innovation) kihirdetés. Azért vannak a „MUST-GO” (így, nagybetűsen, de legalább nem kövérrel) események, mert a Computexet szervező TAITRA (Taiwan External Trade Developnemt Council) szponzorálja a kinn tartózkodásomat, és ellenszolgáltatni kell. Mondjuk, ez legyen a legkisebb baj, az ilyen sajtótájékoztatókra úgyis érdemes eljárni, ha más nem, a kaja, vagy az utána potenciális vacsora miatt. Most a köszöntő lesz, és adtak egy halom sajtóanyagot, nyomtatva és CD-n. Jót röhögtünk az argentin kollégával, hogy most, a netbookok korszakában elég necces lesz lenyerni róla az adatot. Tényleg adhatták volna pendriveon vagy méginkébb SD kártyán, bár én hoztam külső Wind Drive-ot.
Út közben megtekintettem a buszból, hogy a város többi részére is a kettősség jellemző, „ősputri” a „friss palota” mellett simán megfér. Nyilván úgy terjeszkedett a város, hogy először volt a hoteltől keletre lévő, régi városközpont, és tőle kelet felé a „szegénynegyed” aztán, ahogy nőtt, fejlődött a város, úgy váltották le a „putrikat” komolyabb épületekre. Először a főbb utcák találkozásánál, aztán a főbb utcák mentén és lassan a mellékutcákban is.
Ma abban a Nangang Exibition Hallba megyünk, ahová az első nap kivitt a busz. Idén fogják másodszor használni a Computexhez, mert új, óriási, praktikus, rövidesen a metrót is bekötik két irányból. Meg 2013-ra (ha jól értettem) lesz mellette egy jó nagy hotel is. Egyébként tényleg komoly az épület, bár annyira talán nem nagy. Két szintjén 46000+ négyzetméternyi kiállítóterület van (ergo az alapterülete úgy 250x100 méter lehet), tartozik hozzá 1600 ülőhelynyi konferenciaterem, halom étterem meg minden, ami kell és high-tech. Persze megesik, hogy a csiga elesik. Találtunk három, papíron 20 személyes 1350 kilóra terhelhető liftet. 13-an szálltunk be, és már eléggé tele volt. Persze mi galád nem-ázsiaiak szemtelenül túlléptük a 67,5 kilós kvótát. Ja, nem voltam reggel konditeremben. Viszont jól bereggeliztem. Visszatérve a liftekhez, később előkerült még egy hármas adag és szinte biztos, hogy akad még.
13:37 – továbbra is Nangang csarnok
Kezdünk! 7 perc a késés. Mr. Yuen-Chuan Chao, a TAITRA elnök vezérigazgatója természetesen azzal kezdi, hogy válság van. De! Minden helyet, amit csak Taipeiben lehetett, felhasználtak. Majd 2013-ban lesz még újabb terem, gondolom addigra kimászik az IT biznisz (meg a világ) a válságból. Idén a b2b és a fejlődő országok vannak fókuszban. Gondolom, ott jobban lehet eladni. Kína tűnik az elsődleges célpontnak, mert közel van, nagy fogyasztó és igyekeznek még jobban bevonni a kínai kiállítókat. Úgy hangzik – az előadó szavaiból – hogy a Computex nagy üzlet Taiwannak. Nem kevesebb mint 2 milliárd dolláros (minden bizonnyal tajvani, ergo 33-mal kell osztani az USD-hez) potenciális üzleti lehetőséget jelent az országnak.
Most Mr. Li Chang a társszervező TCA (Taipei Computer Association) kerül sorra. Ős is krízises frázissal kezd. Következő téma a WiMAX. Hogy tavaly a Computex mottója az volt: behozzuk a WiMAX-ot. Idén pedig az, hogy mozgásba hozzuk a WiMAX-ot. A másik nagy fókusz a netbook, „a mobilitás megatrend”, vele együtt a wireless is. A zöldség meg folyamatos divat, szóval a zöld mobilcucc ma a nyerő.
Szerencsére az urak rövidre fogták, és 20 perccel a kezdés után már Ralp Wiegmann beszél, az iF International Forum Design feje. Hogy kerülnek ők a képbe? Úgy, hogy a Computex Taipei d & i díjat ők zsűrizték. Idén is olyan volt az értékelés, mint a korábbi években, tehát voltak számunkra érthető, érthetetlen és ismeretlen kiválasztottak. A majd 150 nevezett termékből húsz került a döntőbe, amiből öt termék kapott aranyérmet. Mint mindig, egy halom pendrive került be a top 20-ba, de a végső elitbe már – szerintem nagyon jogosan – nem kerültek be ezek a „lerágott csont” cuccok.
Volt pár ipari eszköz, például rackes, LCD paneles gép, vonalkódolvasó (kettő is) és voltak az átlagos számítógép-felhasználók számára emészthető cuccok, mint az Aspire One 751, az Aiptek miniprojektora, számítógépház. És voltak olyanok is, amiknek még a pendrive-oknál is kevesebb értelmük van. Ilyen például a notebookállvány, vagy az asztallábra szerelt számítógéptartó, az n+1-edik HTPC ház és univerzális notebooktöltő.
Két cucc keltette fel igazán az érdeklődésemet. Egyik az Aspire 3935 volt, ami hozott is aranyat az Acernek. Nézegettem már ezt a gépet, hogy eléggé korrekt, és le kellene tesztelni. Tényleg le kellene. A rövid értékelés szerint azért nyert, mert: „Végre olyan gép, ami nem akar többnek látszani. Alumíniumból készült, ami igényes és nem ujjlenyomat-mágnes. Nem csak látszatra, hanem valójában is igényes.” Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy az igényességre is ugyanaz vonatkozik-e mint az ujjlenyomatokra. Ugyanis kicsit nedves kézzel nekem sikerült lenyomatosítanom az Apple alu gépeit és a HP EliteBook 6930p-t is.
Másik, ami megfogott a SilverStone Raven RV01 háza volt. Olyan tipikus, valaki beleszeret, de a többség utálja számítógépház. Érdekes a belseje, a hátulján meg elrejtették a kimeneteket. Vajon mennyire lehet ez hatékony? Ez sajna nem kapott aranyat. Pedig marha kíváncsi vagyok, mivel magyarázták a tetején a gagyi műanyagot és a szemre eléggé kétséges szellőzést. Mondjuk lehet, hogy a meleget szereti a zsűri, mert az Aspire One 751 is kategóriája forróbb darabjai közé tartozik.
Útban kifelé készítettem pár fotót az utolsó simításokról, és találtam két – szerintem – megörökítésre érdemes hölgyeményt.
14:00 TWTC Hall 1 - CEO Summit
Helyszínt váltottunk. Mondhatni visszatértünk az eredetire, a TWTC (Taipei World Trade Center) területére. Korábban csak ebben a 2-3 csarnokban, a 101 tövében tartották a kiállítást, de kinőtte őket. Ezért kellett a Nangang és kell majd az újabb pavilon majd 2013-ban. A CEO csúcs is „MUST-GO” esemény, de szeretek ilyenre járni, több okból. Az első, hogy marha jól lehet közben az előző témák anyagaival foglalkozni, mert a „mesélők” értelmesen, szépen lassan, okosan beszélnek, és szuper előadók. A másik, hogy a hangzatos közhelyek és mosdatott számok mellett elmesélik az adott cég (vagy inkább az adott cég PR részlege szerint helyesnek vélt) mottóját, célját, törekvéseit. A HP például energiát spórol – állítólag a nagy cégek energiára többet költenek mint a hardverre – eko csomagolást használ, még tovább fejleszti a felhasználói támogatást. Az ARM össze akarja gyúrni a netbookot és az okostelefont, ezzel elkészítené a smartbookot, ami olyan mint a netbook, csak emellett még állandóan online is.
A Google pedig világuralomra tör. Harcmezeje a mobil szélessáv és WiMAX lesz, katonái meg azok a termékek, amiket már ismerünk és valószínűleg még pár új is. Persze, a világuralmat csak én látom a paranoia szemüvegén át. Olyan példát kaptunk, hogy milyen jó lesz, ha majd lefotózzuk a csillagos eget az Androidos telónkkal, aztán a Google Sky jól megállapítja az adatbázisa alapján, hogy a csillagok állása szerint a világ melyik szegletében tartózkodunk. Persze ugyanezt tudja a Maps is a Streetview segítségével. Állok Taipei utcáján a 101-re nézve. Lefotózom a telefonnal, kikeresi, hol vagyok és megkérdezhetem, hogy hol van a legközelebbi „megdonáldsz” (ok, ez csak példa, SOHA nem keresnék itt amcsi dzsankfúdot). Erre az adatbázis megmondja, hogy forduljak hátra, és jobbra keressem 3 kereszteződéssel lejjebb azt az épületet, aminek a képét elküldte. Szerintem ezek a példák pár éven belül teljesen valósak lehetnek. És akkor mi lesz, ha a Google cuccok csak Google oprendszerrel mennek majd, és ki csinál konkurens Sky-t, Mapsot, Streetview-et? És kinek lesz versenyképes adatbázisa? És akkor mit kezdenek a monopolhelyzettel, ha nem is létezik konkurens alternatíva? Hogyan választják több részre a céget? Mindegy, örülni fogunk, ha nem ezen forgatókönyv szerint jelennek majd meg ezek a technológiák.
Két lényeges esemény történt még a csúcson, mind a kettő Benito nagyapához kapcsolódik, aki brazíliai sajtós, durván 60 év körüli, klasszikus vén kujon fajta. Horkolva bealudt az ARM-os előadás vége felé. Szegény, 42 órát utazott. Először Sao Paoloba repült, onnan a Washingtonba, onnan Japánba, majd onnan Tajvanra. Örülni fogok, ha 60 évesen kibírok hasonlót egy szimpla elalvással.
Szunya után egy kis csajozás
Második nagy dobása az volt, amikor a csúcs végi kerekasztalon bekérdezte azt, ami Dajkó Pali kollégámban is felmerül. Mi a rák lesz annak a sok mobil cuccnak a lehalt akkujával, és mennyire zöld az előállításuk? A válasszal lényegében elhajtották a fenébe, hogy ők biza visszaveszik újrafelhasználásra a hardvert. Lehet ám, hogy azért, mert a törvény utasítja őket erre, és arról sem esett szó, hogy hova kerülnek az elhasznált dolgok. Bízom benne, hogy nem egy jó nagy gödörbe.
18:43 – Taipei 101
Most még nem megyünk fel a tetejébe, csak az iR nevezetű vendéglőbe a hagyományos lekenyerezésre. Persze, kenyér csak folyékony volt, az is kis pohárral és egyszerre kettő a komplett asztaltársaságnak. Mert ott ez a szokás, ugyanis az ázsiaiak nehezebben bontják az alkoholt, ergo gyorsabban berúgnak. Szóval a két sör mellé a kerek asztal közepére, a forgatható részre kaptunk egy halom mindenfélét és kezdődhetett a móka! Szóval most megint az van, ami tegnap volt, hogy beteg vagyok, a Gigabyte partijára el sem juttam. De holnap majd lerohangálom reggeltől estig. Persze, holnapra MSI sajtóvacsora van betárazva…
20:35 - Taipei utcáin
Hazafelé lőttem még pár éjszakás képet. Érdemes megfigyelni a robogófesztivált, ami minden piros lámpánál megismétlődik, meg azt a nagyon széles - majdnem - egyirányú utcát!
1. nap - hivatalos start
11:05 – Nangang Hall
Ma volt a hivatalos megnyitó, ahogy azt a Prohardveren olvashatjátok. Korrekt protokoll ceremóniát kaptunk köszöntőkkel meg egy díjkiosztással, rendesen megkoreografálva, feszesen, ütemesen, egy órásan, hogy ne legyen túl uncsi. Egyetlen betétműsor volt, fiatal tajvani énekes csapat, akik szájukkal imitálták a kísérőhangszereiket. Jól szóltak – nagyon. Itt egy fotó róluk, hátha valaki ez alapján rájuk tud keresni. Mondták a banda nevét, de nem jegyeztem meg, mert nem számítottam rá, hogy ilyen szuperek lesznek.
Most már voltak csajok, egy adag ilyen egyen-kismamaruhába öltöztetve, magas sarokra állítva. Köszöngettek szépen a bejáratoknál, aztán meg a vendégeket kísérgették, terelgették a színpadon. Mókás volt, amikor a tucatnyi díjazottat fel-le irányították.
Egy kis adathalmaz: tévedtem, amikor azt mondtam, hogy a Computex nagyobb mint a CeBIT, mert nem az, legalábbis egyelőre. Mert a CeBIT ugyan most még nagyobb, de minden évben csökken, a Computex meg az aktuális válságban is legalább tartani tudta a tavalyi szintet.
12:27 – Nangang Hall Press Center
Most éppen a full korrekt, és meglepően nem dugig telített Press Centerek egyikében ülök. MSI EX600 az egyengép, nem Asus. Megtörtént velem a két legnagyobb csúfság, ami egy helyszíni közvetítővel megtörténhet. Otthon maradt a névjegyeim zöme szóval nincs mit osztanom, a fényképezőm akkuja meg lemerült. Idefelé a buszon esett le fullról 2/3-ra, aztán a nyitón a sok vakuzás miatt lett 1/3, most meg azt írja, hogy bocsesz, vége a dalnak. Töltő meg a hotelben – így jártam. Azért nem kell aggódni, Asusék megvoltak még, a mára betervezett MSI-t, NVIDIA-t és egyebeket meg majd pótolom. Rengeteg mindennel jött ki az Asus, bár olyan igazi váratlan újdonságot nem hoztak. Most sem kedvem, sem energiám teljes bemutatót tartani – lesz majd külön cikk erről a Prohardveren – csak két érdekességet mutatok.
Az egyik a modern kori Commodore C64. Az EeeBox-ból ismert mini billentyűzetet tették bele alu házba, alá csaptak egy netbookot, mellé meg egy 480x800 pixeles, álló formátumú monitort. Van rajta HDMI meg halom USB meg minden, sőt valami 5 méterig ható drót nélküli „monitorkábelt” is emlegettek, meg hogy másfél órás akkuja van. Érdekes cucc ez, fene tudja, hogy jó-e. Szerintem a PC jobb helyen van a monitor hátán, de szívesen megnézem majd ezt a cuccot közelebbről, ha esetleg adni akarják.
A másik cucc, állkeresős volt, igaz a jövőből jött, ergo annak kell lennie. Az a koncepció, hogy rágyúrnak a webkamerás képfelismerésre és kitalálnak valami olyasmi projektort, mint a kivetített billentyűzeté. Ezek a Zinternettel együtt valami olyasmit tudnak majd mint az MS Surface (vagy hogy is hívják), tehát felismerik az asztalra tett dolgokat. Eléggé Sci-Fi-szerűnek hangzott, hogy webkamera meglátja, internetes kereséssel (vagy máshogyan) azonosítja, majd a projektor körévetíti a lényeges infókat. Például a tányérra rakott ételt felismeri, megbecsüli mennyi kalóriát tartalmaz, mit lehetne belőle összeütni. Vagy a kulcscsomóról felismeri a kocsihoz tartozót, és máris mondja, hogy még mennyi benzin van, vagy egyből vetíti, hogy mi történik a lakásban, amihez a másik kulcs való.
Az tuti, hogy ilyet még évekig nem fogunk élőben látni, az Asus standján is az asztal alá rejtett projektorral trükköztek meg demotárgyakkal, de a bemutatóasztalon látható notebookokról azt mondta az Asus emberke, hogy sok közük van a következő laptopsorozatokhoz. Úgy legyen!
13:05 – Nangang Hall MSI Meeting Room
Valami kommunikációs zavar miatt nincs itt az emberem, Joost. Sebaj, egy helyi erő körbevezet. Még kevesebb extra van itt mint az Asusnál, nem is baj, hogy nincs fényképezőm, de azért holnap jövök ide is fotózni. Az X-Slim széria MacBook Air koppintás, lehetne jobb is a billentyűzete. A 16”-soba meg tehettek volna azért optikai meghajtót, bár való igaz, hogy ma már nem sokan használják. Netbookban az a nagy hír, hogy jön a 11”-os U200, ami lényegében az Asire One 751 MSI kabátban. Mondom, hej de jó lesz ez U115 Hybrides teknológiával. Erre azt mondja az emberem, hogy júniusig lesz csak ez az SSD+HDD gép, mert az Intel nem akarja. Csúúnya csúúnya Intel! Majd holnap megkérdem miért. VGA és alaplap vonalon nem olyan nagy a felhozatal a Meeting Roomban, azok a standon vannak, holnap írok róluk. Most azt sem mondom meg, hogy milyen netbookokat láttam az AMD standján.
Persze kamu duma ám, hogy az Asusra meg a nyitón a kézfogó öregemberekre lőttem el az akkut. Valójában csajokat fotóztam. Nektek, professzionálisan. Mert nekem már nem illik ilyet kedvtelésből csinálnom, mert kikapok. Egyébként úgy tűnt nekem, hogy itt-ott a megnyitós csajokat láttam viszont. Abszolút AMD fölény volt az Intellel szemben,
14:20 - Black Sugar Jazz Club – NVIDIA sajtótájékoztató
Nincs NV esemény Jen-Hsun Huang CEO nélkül. Megint hozza a szokásos formát, energikus, közvetlen, céltudatos. Mert hogy ők A vizuális számítástechnika alfája és omegája, azaz Quadro, GeForce, Tesla, Tegra, vagyis a tartalomkreálás, annak élvezése, a tudomány és a mobilitás. Számomra valahogy hegy vs Mohamed dolog ez. Ugyanis a most bemutatott Tegra cuccot a tavalyi CeBIT-en is láttam már, és akkor állítólag egymást taposták érte a megrendelők. Viszont rá épülő eszközt csak most tudtak mutatni. Ok, volt mindenféle meg ez mindenhova jó lehet, mert a komplett gép akkora mint egy notebookos memóriamodul, meg szinte nem is fogyaszt hanem termeli az áramot, ergo napokig képes HD videót lejátszani, de akkor hol a tülekedés, miért csak számomra noname gyártók foglalkoznak vele, miért nincs Acer, Asus, MSI, HP vagy egyéb komoly vállalat a listán. Ma nem volt fényképezőm, holnap majd benézek hozzájuk.
Ha már ott voltam, és finom volt a tonhalas, baconos szendvics, alaposan beebédeltem. Tudni kell, hogy reggel meglehetős kínok között távozott a sokféle csípős kaja, és kihagytam a reggelit. Most már az MSI sajtóvacsoráig koplalás lesz, meg szépen visszakullogás gyalog a szállodába.
Vagyis mégsem lesz gyaloglás, mert esik. Állítólag itt napi rendszerességgel, de én eddig csak egy gyenge szitálást láttam, azt is buszból. Ez sem olyan igaz, inkább csak szitálás, angolok észre sem vennék. Viszont a páratartalom! Az aztán üt. Mint amikor üvegházban locsolnak és minden azonnal elpárolog a forróságban. Tehát taxizom, 130 itteni pénz (kb. 800 Ft) és 8 perc út. Asszem gyalog sem tartott volna tovább.
19:01 – Esőben Taipei utcáin
Hát, nem bírt elállni. Feltöltve az akkum, gyártottam egy Asusos szösszenetet (két standard cikkoldal lett kéttucat képpel), és gondoltam, időben indulok, 20 perccel hét előtt, mert akkor kezdünk a 101-ben az MSI-nél. Már elkéstem és még lehet vagy 5 perc séta. Egyrészt elszámoltam magam, másrészt esti csúcs van, és rendőrök irányítanak. Ez annyit tesz, hogy a főutca nagyobb prioritást kap, és a melléket csak akkor engedik át, ha elegen felgyűltek, ergo nem 1 hanem 2-3 perceket kell várni. Ennyi idő alatt annyi robogós felgyűlik, hogy olyan motorosfesztiválok indulnak el zöldre, hogy öröm nézni. Legalább 20-30-an indulnak neki egyszerre, de akár 50 is lehet. Közben esik az eső, belülről izzadok, kívülről ázok, szóval jó lesz majd a klimatizált jégverembe beesni.
19:25 – MSI Media Night 101
Mégsem késtem el, csúszik a program. Kicsit alulbecsülték az újságírók és vendégek számát, kevés a hely. Szerencsére a lengyel kolléga szorított egy kicsit, én meg lenyúltam a VIP részről egy széket. Nekik tuti kerítenek majd másikat. A műsor első sztárja miszter MSI, a nagyfőnök. Idősebb (legalábbis annak tűnő), de egészen korrekt a vendéglátó asszonyság.
Természetesen cégméltatás van, meg osztanak egy díjat az Intel képviselőjének, mert nagy a barátság alaplap és notebook vonalon is. Termékből az X-Slim széria a nyerő. Valami hasonló előadást hoztak össze, mint amilyet Pacorro láthatott Frankfurtban a Computex előtt. Persze, itt helyiek voltak a csajok, ráadásul szerintem alsóbb kategóriásak. Megfigyeltem (alaposan), hogy az itteniek fenékben nagyon gyengék. Mivel ilyen a kínálat, jól bezabálok, és eljövök a fenébe, úgyis blogolni kell.
2. nap - vörking hárd
08:00 – Taipai Fullerton hotel
Nem szaroznak a TAITRA-sok, ma reggel is pontban 8-kor csörgött a telefonos ébresztő, úgy mint eddig minden nap. Mert, hogy 9-kor indul a busz. Ráadásul tuti, hogy ma is bemondják, hogy először a jó 40 percre lévő Nangangnál áll meg a busz és utána jön vissza a TWTC épületekhez, amik közelében egyébként elhalad. Érezhető a szándékosság, mert 10:30-tól újabb „MUST GO”-van 5 star sajtótájékoztató. Persze, a helyükben én is ezt tenném. Ma alaposan bele kell húznom, mert tegnap csak Asus fotókat készítettem. Legalább a Nangang felső szintjével végezni kellene 1-re, mert fél 2-től valami Gigabyte esemény lesz, ráadásul a TWTC-ben, szóval még buszozni is kell. Ma nem a Windet, hanem az X60-at viszem magammal. A kölcsöngépre nem raktam mail- és FTP-klienst, meg úgysem kell akkora akkus üzemidő. Azért viszek töltőt.
09:20 - Taipei, buszon
Ehh, holnap metróval jövök. Ez a buszosdi időpocsékolás, ráadásul akkor indulunk, amikor nyitnak a kapuk, ergo majd egy óra hasznos időt veszítek el. Dühöng bennem a sztahanov! Megosztok veletek két újabb érdekességet. Az első, hogy fallal védik a vízpartot. Ez szépen meg van csinálva, kitisztítva, sétányozva, füvesítve, aztán jön egy jó 3-4 méter magas palánk, amire ilyen felüljárószerűséggel lehet feljutni. Így valószínűleg jobban ki lehet rekeszteni a város zaját, de a kétszintes úton haladó buszból letekintve elég vicces.
A másik érdekesség ez az autós tanpálya. Elég szűk kis fordulók vannak rajta, vagy túl nagy autók?
10:37 – Nanagang Hall VIP Room 403
Most aztán csak megmutatta az öregedő biznisz klassz subnoti, hogy munkára a netbook baromság. Ezerszer jobb a billentyűzet, a pöcökegér és végre van kraft. Nem tart hosszú másodpercekig az 1600x1064-re méretezés és jpg tömörítés, dolgozik a 2x 2 GHz-es „Mag kettő”. És képből van bőven, lődöztem serényen. Csajokat nyilván megint nem, szigorúan hardvert. MSI-t, AMD-t, Acert, mert egy rakáson vannak. Az AMD-nél kiszúrtak velem, mert elpakolták az a Windnek látszó tárgyat. Hogy valami eseményen van, de jöjjek vissza később. Jövök is, most sajtókonf van. A hasznosabb fajtából, van kaja, pia, ülőhely, Wi-Fi. Meg beszélnek a globális dolgokról, amiről eddig: Krízis van, de mégis jók vagyunk. Annyira, hogy az első nap látogatottsága 1%-kal a tavalyi fölött van. A másik nagy esemény, hogy a világ 8 legnagyobb tévégyártóját képviselő szervezet itt a Computexen megegyezett egy hatalmas volumenű panelrendelésben Tajvantól. Hurrá! Egyébként itt tényleg keményen üzletelnek, mindenfelé tárgyalások folynak, mindenki ad vagy vesz. Én veszek, képet, sokat. Már rendezni sem egyszerű őket. No, de vége a mókának, felhúzok a Press Centerbe a képanyagommal.
11:08 – Nangang Hall Press Center
Szerverpara van, megint. Halódik a PH, csak az MSI-s anyagnak 1 óra kell, hogy 20k-val felvánszorogjon. Jobban meg kellett volna válogatnom, hogy mit küldök. De ez van, úgysem győzném 1-ig a kitűzött célt. Meg a Gigabyte úgyis azt fogja bemutatni, ami a standján látható, szóval maradok. Majd zárás előtt átugrom hozzájuk, és az NVIDIA-hoz, mert nekik ugye full szeparálva kell lenniük a TICC 33-ik emeletén. Szóval megyek majd Intelezni, meg még vagy egy tucat helyre. Ízelítőnek itt az Intel vegyvédelmisei:
14:37 – Nangang Hall valami kajálda
Kilyukad a gyomrom, de megvan a felső szint! Láttam Atomot, Iont, netbookot, nettopot, mindent. Nem fogom szívatni magam megint a szerverezéssel, megyek inkább egy szinttel lejjebb, ott vannak a ház, táp, cooler és storage cuccok. Jártamban keltemben, a sok hardver között – mikről lesz majd nagy cikk, meg folyamatosan hírezünk a Prohardveren – rájöttem, hogy mi nem kóser az itteni csajokban: a hátsó fertály, aka fenék! Nem olyan, amilyennek otthon, a jóban megszoktuk, hanem más, laposabb, a kis dülledős szoknya sem tud rajta segíteni. Legalábbis szerintem, mert nekem otthon, nagyon konkrét kis összehasonlítási alapom van. Álljon itt pár példa, megszámozva, aztán döntsétek el, hogy igazam van-e, vagy melyik az a popó, ami bejön.
Ugye, most röhejesen hangzana, ha azt mondanám, hogy nehéz az újságíró dolga. Pedig marha nehéz, csak egyféle sör van:
18:27 – TICC épület tövében
Vége a mai járkálásnak, megszakadok. De tényleg! Asszem bejártam az alsós Nangagnos, házas, tápos, hűtős, memóriás, adattáras szintet, voltam a különc NVIDIA-nál, de nem jutottam el a Gigabyte-ig. No, de holnap is van nap, reggel itt kezdek majd velük, meg az ECS-sel, és elő kell még keríteni az OCZ-t meg a Corsairt. Ma nem megyek semmi sajtózablására, veszek ostort, sót meg véres húst valahol. Utóbbit megeszem, az ostorral a hátamat verem majd, és szórom bele a sót, addig, amíg el nem készül a lassan 1000 fotó rendezése, a haza küldendő képanyag és megjegyzések meg ez a blog. Tehát kemény az újságíró élete, ennyire
3. nap - eső
8:01 – Taipei Fullerton hotel
És nem volt ébresztő! Persze, ma nincs kötelező program, hagyott a TAITRA aludni. Úgyis a TWTC-ben akarok kezdeni, Gigabájttal, az itt van a közelben. De nem lesz olyan egyszerű a menet, esik. Úgy istenigazából, ahogyan itt szokott. Nem szívesen sétálgatnék így 20 percet, marad a taxi, mert a busz kirkszkrakszul van írva, és nem sikerült dekódolni, melyik a nekem jó. Mindegy, belefér. Most már úgyis tudom, hogyan kell helyezkedni, hogy kivédjem a körözősdit. Azt, hogy ha megérkezünk a célépülethez, akkor először teszünk körülötte legalább félkört, hogy legalább két 99 másodperces kereszteződésen meg kelljen állni.
8:21 – TWTC Hall 1
Hehe, bejött a trükk! Direkt 101-et mondtam a Hall 1 helyett, mert tudom, hogy a Hall 1 felől közelíti meg. Aztán az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy itt OK lesz. Spóroltam 20 ittenipénzt. Meg 5 méteren szarrá áztam. Még jó hogy meleg van. Először ECS-ezek, mert tévedésből annak az épületébe rohantam be. Nekik van köcsögpécéjük. Ja és a 101 elveszett. Közelről csak ennyire, távolabbról jobban.
15:30 – TWTC Hall 1 megint
Ó, bakker, most akkora állatságot csináltam! Még jó, hogy a barmok védőszentje figyel rám! Képes voltam elhagyni a notebookomat! ECS és Gigabyte után fel volt írva még vagy 6 hely szétszórva, meg az MSI-s csóka telefonszáma, hogy hívjam fel (persze, távol-keleti felárral, hívja a halál, ők akarnak valamit, nem én). Egyik csarnokban az infópultra letettem az új szerzeményeimet, és előszedtem a notit az infók miatt. Vissza meg csak a sok buzi prospektust raktam, és elmentem szobára – szó szerint – a Corsair, OCZ, XFX trióhoz. Mert a Grand Hyat hotelben, szobákon volt a „standjuk” tán így olcsóbb. Itt találtam az USB3.0-s emberkéket is , nagyon kellemesek voltak, végre valaki, aki ért is a „teknikához”, amit népszerűsít.
Noszóval, utánuk kitakarodtam a Nangangba busszal, ott fotóztam vagy 2 órát és, mondom akkor irány a press center és ott feltöltöm a „hírszerzőknek” a képeket. És markolom a notebook helyét, homlokomat meg veri ki a víz. Gőzöm nem volt hirtelen, hogy hol hagyhattam, hol vettem elő, hol volt még tutira nálam. Lassan azért beugrott, hogy Hall 1 infópultján még tutira elővettem és volt is. Szóval rohanás vissz, pontosabban vánszorgás a busszal. Odaértem, ott volt, ufff. Nálam már csak az infós csóka könnyebbült meg jobban, hogy akkor mégsem veszítette el senki a gépet, pedig már órák óta itt van, és úgy aggódott. Ezek itt ilyen rendesek – hála a jó égnek. Szóval a notebookos esetet és a még mindig szakadó esőt, égi jelnek veszem, hogy nekem akkor ennyi volt a Computex. Holnap gyárlátogatás, holnaputám meg csak 2-től záró, szóval ellógok a városba. Hogy ki a rák fogja megírni (és főleg mikor) azt a cikket, amit nekem kellene, azt egyáltalán nem tudom.
18:15 – Fullerton hotel
Talán mégis meg lesz írva az összefoglaló cikk, ennek örömére elmegyek plázázni, meg kajálni is elfelejtettem a nagy notebookos affér közben. Haza taxival jöttem, lefotóztam nektek, hogyan kenik a robogósok esőben: Az esőruhától eltekintve ugyanúgy.
20:23 - Fullerton hotel ismét
Kétszer tízemeletes pálza rulez, azt hittem beleőrülök. Tényleg volt két emelet nőiruha meg buzsi, egy emelet nőicipő – csak nőicipő, férfi nem! – egy emelet alsónemű, egy emelet bizniszmánruha meg kiudja még mi a fene. Aztán még egyszer az egész. Játékboltban ugyanaz volt a kínálat, mint itthon, kb. az árak is stimmeltek. A túrabakancs meg a hátizsák is annyi volt, mint itthon, viszont vettem ajándékot, szóval mehetek haza. Egyébként azért a sok emelet, mert alapterület nem nagyon van. Így meg 30x30 méterre felhúznak egy komplett Westendet. A holtelben is csak 10 szoba van egy szinten, de van vagy 12 emelet. Szori, ma csak ilyen rövid leszek, kellene haladnom a cikkel. Holnap valami „MUST GO” gyárlátogatás van 9-től 5-ig, ma meg már holnap van, hajnali 2 óra. Igen, fotóztam még csajokat, egyelőre 56 képet válogattam be. Kérdés, hogy inkább mennyiséget akartok, vagy szűrjem még meg, mert így elsikkad majd a lényeg?
4. nap - sirámok
8:28 – Taipei Fullerton hotel
Bakker, elaludtam! Pedig ma reggeltől délután ötig „MUST GO” van, Industrial tour. Minden bizonnyal valami gyárat mutatnak be, bár a délelőtti program az Aipteknél a Hall 1-ben van, utána egy kis Nangang, majd BenQ és Sonostar (vagy mi). Uzsgyi reggelizni!
9:21 – TWTC Hall 1
Ó, a fene rágja meg a TARTRA-t! Ez az industrial tour irodalátogatás lesz! Ehhh… pont a legjobbkor, amikor félig sincsen kész a cikk, amit ma estig le kell adni, hogy hét végén legyen mit olvasnotok a PH-n, és a várost sem láttam, 101-ben sem voltam fenn. Erre itt szobrozunk már 20 perce, mert szerencsétlen a szervezés. Legalább a vezetőnk is bevallja, hogy minden éven gyér ez a program. Hármunknak – mert a 19 főből ennyien jelentünk meg a kötelezőn – tanulópénz ez, mind első Computexesek vagyunk. A gyakorlottak ezek szerint el sem jöttek. Én is csak az alkalmat várok, és küzdök az udvariasság ellen. Nincs akkora pofám, hogy most csak úgy lelépjek. Ehhh…
12:05 – Nangang Hall
Gyenge vagyok, vagy túl jól nevelt. Fél óra „láttam már, semmi érdekes” TAITRA pavilont nézés, és egy számomra marha korai ebéd után, sem pattantam meg az egyetlen kínálkozó alkalomkor. Most már megyünk a buszhoz, onnan nincs visszaút. Bárcsak lenne ott a közelben metrómegálló.
13:02 – Taipei, BenQ főhadiszállás
Most aztán már tuti bealszom. Majdnem 4 volt amikor feküdtem, most meg itt nyomatják az altatószlájdokat, hogy miben és kivel hogyan van a BenQ group. A míting előtt a kávézóban összefutottunk a vájszprezidenttel. Szimpatikus csóka, azt mondja, hogy már találkozott velem Budapesten. Hát, fene tudja, HRP dílernapon akár lehetett is. Szimpatikus, közvetlen embernek látszott. No végre, abbahagyta a csaj a maszlagot, jön itt is egy fővezető.
14:20 - Taipei, Sonostar iroda
Ez már azért abszurd! Olyan cégnél vagyunk ami golfozóknak való GPS-t gyárt! Őrület! És még nagyobb őrület, hogy tök rendben van az előadás, nincs altatás, minden kérdésre azonnal tudnak válaszolni, látszik, hogy értenek ahhoz, azzal dolgoznak, amiről beszélnek. Egyébként az altató után a BenQ is jó lett. Bárcsak a standokon ennyire felkészültek lettek volna az emberkék! Ott az volt, hogy az X termékcsoportnál állt egy csóka, ami csak és kizárólag ahhoz értett, alap szinten. Ha komolyabb kérdésem volt – nyilván a repianyagból el tudom olvasni, amit a csóka mondana – akkor keresnek valami PR-est, aki persze nem tud válaszolni, de elkéri a névjegyemet (a fénymásoltat), és megígéri hogy majd kontaktál az illetékessel. De titkon azt reméli, hogy úgyis elfelejtem. Én meg el is fogom, mert annyira nem érdekel.
Ha már panaszkodom, beszólok a TAITRA-nak is, meg a cégeknek. Tessék példát venni a CeBIT-ről! Ott olyan a weboldal, hogy mindenről előre tudni lehet. Itt meg lemaradtam az AMD, Intel, Qalcom, Asus, Acer meg még kitudja ki mindenki sajtótájékoztatójáról, bezzeg az össze „MUST GO”-n ott voltam. Jobban kellene ápolni a kapcsolatokat meg kommunikálni. Azt mondja, az egyik kolléga, hogy a cégeken belül is fejetlenség van, az Aceres kontaktjának például hetek óta könyörög Computexes infóért, de az sem tud semmit. Ez van, lesz ez még jobb is – remélhetőleg.
16:48 – 101 tövében.
Ma jó idő van, fel akartam menni, de rohadt sokan álltak sorba, engem meg vár a cikk. Azért lekaptam nektek a város olyan részét, ahol nincs kettősség, csak high-tech. Tegnap az esőben is csináltam egy fotót a Grand Hayatt hotel 24. emeletéről.
De ezért a 101 másik oldalán ott van egy komplett kiskert ellensúlynak. Gondolom egyszer majd építenek valami sokemeletest a helyére.
01:14 – Taipei Fullerton
Kész a cikk, telerakva csajos meg hardveres képekkel. Szerintem előbbiből marha jó volt a felhozatal, a leválogatott adag egészen szép lett még európai szemmel nézve is. Szerintem! Most még jó egy óra, míg felvánszorog a szerverre, azalatt becsomagolok, mert holnap éjjel hazautazás van. Előtte még 101 és városnézés meg közben valami süket, félórás záró lesz, kinn a fenében, a Nangangban. De nem használtam még fel a frí MRT (metró itteniül) napijegyemet, holnap (vagyis már ma), dagadtra utazom magam, mert csak este 11 után indul a repülőm. És reggel ki is alszom magam. Óver end áut!
Utolsó nap - városnézés I.
9:41 – Taipei MRT
MRT vagyis metró. Még nem is mutattam, hogy milyen. Legfőképpen modern, tiszta és érthető. Nem tudom hogyan csinálják, hogy nincsenek (pontosabban alig vannak) szemétkosarak, és mégsem látni egyetlen papírkát vagy bármit a földön. Ha nálunk lenne a Computex, akkor a környéke biztosan úszna a szétdobált prospektusokban és vizes palackokban. No de vissza a metróra. A kocsik legalább fél, de lehet hogy egy méterrel szélesebbek mint a magyarok, és egybe vannak nyitva. Egyes állomásokon csak fölfelé van mozgólépcső, lefelé vigyen a gravitáció. Természetesen, rokkantlift az mindenhol van, és minden teljesen akadálymentesített. És nyomatták a számítógépes hirdetéseket benne, Asust, Acert, MSI-t és Warhammer Online-t láttam.
9:57 – Nemzeti Dr. Sun Yat-sen memorial.
Ma városnézés lesz, de elég rohanós. Ez a memorial hall közel van a 101-hez, azért nézem meg. Egy hatalmas épület régies tetővel, de modern falakkal. Tartozik hozzá egy tér, amiről jó a rálátás a 101-re. Nem megyek be, inkább a pihenőparkot járom körbe. Ez egy kis tó zöldövezettel a felhőkarcolók között. Van benne minden, ami kell egy ilyen helyre: pagodatetős pihenő, obeliszk, agg apó szobra, ötletes szemétkosarak és persze ejtőző helyiek. Meg telepítettek egy kacsát is. Első pillantásra igazinak tűnt, de nem az, így könnyű volt lefotózni.
10:38 – Taipei 101
Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell, megmászom a nagy házat. Elsőre ez nem is bizonyult olyan egyszerű feladatnak, mert nem akarnak beengedni. Az van az ajtókra írva, hogy szombaton csak 11-től. Végül találtam egy bejáratot, ami közvetlenül a turbólifthez visz az 5. emeletre. Az első öt emelet egy látványos márvánnyal borított pláza, top boltokkal meg vendéglátó ipari egységekkel. Legalul van egy nagy kör, amin feltüntették, hogy merre vannak az egyes nagyobb városok. Budapest nincs, be kell érni Londonnal.
10:51 – Taipei 101 turbólift
Megyünk fölfelé ezerrel. Pontosabban percenként 600 méteres tempóval, ami 36 km/h-t jelent. Persze nem emiatt a leggyorsabb ez a lift, hanem a 1010 m/perc csúcssebessége miatt. Az már több mint 60 km/h. Aki otthonra szeretne ilyet, annak kb. 2 millió dollárt kell kicsengetnie. De megéri, mert a kabin nyomáskiegyenlítős, a fékek űrtechnológiásak.
Hipp-hopp fel is értünk, a kilátás nemsemmi. Bár egy kicsit köd van, de sebaj. A kilátó három részre van osztva. A 89. emeletre érkeztünk meg, itt van a fedett körpanoráma. Eggyel lejjebb lakik a damper, vagyis a balanszgolyó, a 91. emeleten pedig a szabadtéri kilátó van. Egy kis matekkel kiszámolható, hogy efölött még 10 emelet van. Lássuk, mit látunk! Lényegében minden lényegeset, feltéve, hogy jók a látási viszonyok – most épp közepesek. Tehát itt a Dr. Sun Yat-sen memorial hall a tóval, a komplett TWTC az innen mininek tűnő felhőkarcolókkal.
Most jól megfigyelem, hogy mi is az a kert. Tényleg egy komplett kert, de hogy minek? A high-tech épület és a kert között pedig a metróépítés látható. Kíváncsi vagyok, hogy jövőre már üzemelni fog-e. Szerintem nem, mert akkor azzal is villogtak volna, nem csak a Nangangba pár héten bekötendő új állomással. Persze, azt is mondták, hogy jövőre valami nagyot akarnak dobni.
„Tehátakkor”! Északra van a „biznisz park”, amiben „gyárlátogatáson voltunk, tőle kicsit keletebbre a Nangang szoftverpark, ahol a nagy kiállítócsarnok van szoftveresek, biotechnológiások és mindenféle high-tech társaságokkal – ergo ez most a szilíciumvölgy. Látható még két híd, akik Duglas MacArthur a két világháború és Koreai háború hősének nevét viselik.
Nyugatra az az utca látható, amin reggelente „munkába” szoktam járni. Bejelöltem, hogy kb. hol volt a hotelünk. Jobb időben látszik a Csankajcsek emléképület meg még mindenféle érdekes. Most csak a város harmadik legmagasabb épülete látszik, aminek nem írtam fel a nevét, de annyi baj legyen.
Délre mondhatni régiesebb városrész terül el, ott még nagyobb arányban vannak "putrik". Sajna az állatkert nem látszott, pedig ez Ázsiában a legnagyobb. Valahol dél-nyugaton kellene látszania, és errefelé vannak szép kis teaházak teaültetvényekkel.
Keletre hegyek vannak, pontosabban dombok. Állatokról kapták a nevüket, a legmagasabb a 150 méter alatti Elefánt-hegy, a többi nem is tudom milyen állat, de van borzsúrám, abban megnézem, ha érdekel valakit, meg googleatebarátod. Ezen a részen marha jó túraútvonalak vannak. Izgi lehet ebben a brutál fülledt időben egyet – pontosabban dombot – mászni. Közelebb kiszúrtam két érdekességet. Az egyik az, hogyan épül egy toronyház, a másik a városháza előtti park alá rejtett parkolóház.
Még lesz folytatás további 101-gyel, városképekkel, ősi templommal, Csan Kai-sek emlékművel!
Utolsó nap - városnézés II.
11:40 – Taipei 101, 89. emelet
Körbe is jártam a belső kilátót, most jöhet az épület egyik jellegzetessége a wind damper, vagyis a szél és egyéb természeti hatások okozta kilengéseket csökkentő berendezés. Ezt a japánok találták ki, akiknél gyakori a földrengés. Valahova magasra telepítenek egy jó nagy tömegű ballasztot, ami lényegében úgy működik, mint amikor a hajóhintát állítjuk meg pusztán ellentétes mozgással. Általában ez a csillapító rejtve van, de itt a 101-ben a közönség elé tárták. A 88. és 89. emelet középső részén helyezkedik ez a gömb alakú „vasgolyó”, aminek 5,5 méter az átmérője, tömege pedig 660 tonna. Róla nevezték el az épület kabalafiguráját „Mr. Dampert”.
Felülről csak a teteje látszik, ezért le kell hozzá gyalogolni a 88-adikra. Itt kiállítást láthatunk tajvan képzőművészeti remekeiből és természetesen van szuvenírbolt. Nyilván, aki ide lejut, az szeretne valami emléket. Végül is ez a földfelszín fölött legmagasabban elhelyezkedő bolt. Én is gazdagabb lettem ezzel-azzal. Meglepő hogy nem volt különösebb „magaslati felár” a dolgokon, nagyjából olyan árszintet láttam, mint múltkor a plázában.
A kultúrdolgok között rengeteg korallokra, ásványokra, drága és féldrágakövekre alapozó mindenféle volt. Mondjuk ilyen hatalmas korallfa, pandamacis „természetmakett” és hatalmas földgömb. Ennek kicsinyített mása, fogja jelezni a szobámban, hogy jártam erre. Érdekes, hogy nincs tele minden Taipei 101 feliratokkal – mondjuk nem is baj.
12:25 – Taipei 101, 91. emelet
És itt vagyunk, az itteni világ tetején! Teteje, mert a környék legmagasabb csúcsa kevesebb mint 150 méter, mi meg 371 méteren vagyunk, a 91. emeleten, a szabadtéri kilátón. Felnézve azért látszik még egy olyan épületdarab, ami több mint 100 méteres, szóval lenne még hova mászni.
Jöjjön a virtuális dobpergés, harsona, itt a kilátás:
Hát, kérem, ez szívás! Lőttek a körpanorámának, de még csak az oldalankénti kilátásnak is. Nagyjából arasznyi távolságra vannak masszív fémrácsok, amik ráadásul jó laposak, és kitakarják a panorámát. Hogy ez ne legyen elég, derékmagasság körül van még egy legalább méteres kiugró, hogy a rácsok között közvetlenül lefelé se lehessen fotózni. Ez csalódás számomra, de azért mégis akadt egy látványosság. Pár karbantartóféleség az ide telepített daruk egyikén, a korásban vizsgálgatott valamit, kilógatva a majd 400 méteres semmibe. De jó lenne most helyet cserélni velük. De marad a lógó orral visszatakarodás a nyolcvannyolcadikra, és lekatapultálás a lifttel. Nagy élmény volt, no! Ki ne hagyja, aki ide keveredik!
14:55 - TWTC Hall 1
Most lett hivatalosan vége a Computexnek, megvolt a záró sajtótájékoztató. Ami a lényeg, hogy sikerült felülmúlni a tavalyi számokat, ez most a gazdasági válságban nagyszerű eredmény! Már korábban is hallottam TAITRA-soktól, hogy a berlini IFA van náluk fókuszban, de egyelőre még nem tudják egészen pontosan mit is kezdjenek vele. Most kiderült, hogy jövőre lesz ott egy pavilonjuk és az IFA-nak is a Computexen.
15:35 - TWTC környéke
Irány a régi városrész! De ehhez először át kell vágni az újon. A TWTC-től és a 101-től északra, az a pár utca a metróállomásig simán lehetne akár az USA-ban is. Teljesen kaliforniai érzésem volt a magas páratartalom, felhőkarcolók, fás sétányok miatt. A rengeteg robogón és ázsiai emberkén kívül semmi sem jelezte, hogy Tajvanon vagyok. Na jó, azért megvolt az a pár eldugott jellegzetesség, mint a táj jellegűre festett szervizdoboz, és az eldugott mellékutcában megjelenő „putri”. Egy ekkora városban elengedhetetlen a kölcsönözhető bicaj, a Gigabyte reklámos busz viszont elég érdekes. Vajon a Computexen kívüli időben is megmarad ez a festés?
Belebotlottam pár érdekes robotba az egyik felhőkarcoló tövében: apa, anya, gyerek háztartási eszközökből összerakva, bronzból kiöntve. Mellettük szokatlan formájú padok sorakoztak.
Ez a szép, pálmafás hotel pedig egy általános iskola.
15:57 – Taipei, régi városrész, Longshan Templom
Itt is volnánk, az ország egyik legősibb templománál. 271 éve épült, és természetesen metróval simán megközelíthető. Csak egy helyi jellegű téren kell átvágni, amin valamiért elég nagy tömeg van. Zene szól. Távol-keleti az biztos, de hogy helyi vagy japán vagy milyen, azt nem tudom. Ilyen hegedűszerű, vonós hangszerrel játszik az egyik zenész, a másik szintin kíséri. Sokan meg – jobbára idősek – körülállva vagy kényelmesen a falnak dőlve hallgatják.
Olyan ez a régi templom, mint amilyenre számítottam: pagodatetős, oszlopos, sárkányos, lampionos, bődületesen túldíszített, olyan igazi távol-keleti. Nem túl nagy, viszont rengetegen vannak itt. Felépítésben az európai erődtemplomokra hasonlít egy picit, talán védelmi szerepe is volt. Szóval körben fal, középen egy nagyobb szentély, plusz oldalt is még pár.
Meglepő a rengeteg ember, köztük sok fiatal. Nem jártam utána az itteni vallási szokásoknak, szóval elnézést kérek a szakszerűtlen tálalásért. Valamiféle áldozatot mutatnak be, mert rengeteg érintetlen kaja előtt hajlongnak. A másik módszer a füstölő égetése. Most először szégyellek (egy kicsit) fotózni, mert eléggé lemélyültnek tűnnek. Bocs távol-keletiek, nekem ez a dolog nem jön be a sok dísszel meg a nehéz illatú füstölőkkel. Bár sokkal szimpatikusabb az egy helyen, de külön imádkozás, mint a pappal celebrált keresztény misék.
Kifelé menet találtam még egy szép bonsait, egy kis vízesést, és egy adag szerzetest. Érdekes, hogy ők a templom előtt, és nem benn kínálják a portékájukat.
Érdemes még szót ejteni a környező építészetről. Itt a magas épületek is régebbiek, látszik, hogy legalább 20 évvel ezelőtt húzták fel egyiket-másikat. Öreg épületből is van bőven, ez a rész érzetre legalább 5-10 évvel le van maradva a 101 körülihez képest. Kíváncsi leszek, hogy 10 év múlva milyen lesz errefelé a városkép. Ha esetleg elfeledkeznék róla, szóljatok majd 10 év múlva, hogy a Computexen járó PH tudósítótól kérjek fotókat a környékről!
17:06 – Taipej, Csiang Kai-sek emlékmű
Természetesem a Csiang Kai-sek emlékmű is a metró vonalán van. Ezt olyan igazi kínai, komcsi megalomán dolognak érzem, bár Csiang Kai-sek éppen a rezsim ellen küzdött. Esélyem sincs a 18-135-ös objektívvel egy képre befogni az itt található három épületet, középen az emlékművet, kétoldalt pedig a nemzeti színházat és koncerttermet. Gyártok egy panorámaképet róluk.
Az óriási tér emlékművel átellenes oldalán egy hatalmas kapu van.
21:25 Taipei International Airport
Becsekkolva, megkajálva, felkészülve a csillió kilométeres útra. Marha jó itt a csirkés, baconos szendvics, meg láttam egy adag mindenféle házi dologból összeállított tehenet. A telefonosat a Mobilarénás srácoknak ajánlom – különösen.
13:35 CET – Keleti pályaudvar
Utolsó szakaszához ért az utazásom, még két és fél óra vonat és otthon vagyok. Szerencsére a hosszú, meg a rövid repülés is unalmasan rendben zajlott, csak Budapesten futottam bele a tajvani eső hazai másolatába.
Itt a vége, fuss el véle! Nagyon jó volt, érdekes, sokféle, fárasztó, egyszóval megérte. Jönnék még, amikor lehet, de először nézzék meg Tajvant azok a kollégák, akik még nem látták. Jövőre a 30. Computex biztosan különleges lesz! Azok is utazzanak Tajvanra, akik nagyon korrekt, nagyon barátságos, ha kell teljesen modern, ha kell hagyományos, ha kell vegyes formájában akarnak megismerkedni a távol-kelettel. Aztán igény szerint jöhet Japán, Hong-Kong, Tibet, Vietnam vagy Kambodzsa vagy valami más.
