Khinalug

Az az elméletem, hogy ha az ember eljut valami kicsit kevésbé felkapott országba, akkor érdemes részt vennie egy vezetett túrán. Nem csak maga a túra lehet érdekes, hanem az idegenvezetőtől rengeteg dolgot meg lehet kérdezni, úgyhogy foglaltunk egy ilyen egész napos kirándulást a Kaukázusok egyik legmagasabb fekvő településéhez, amelynek az a neve, hogy Khinalug. És bár az idegenvezetőnk elég kretén volt, maga a túra viszont minden kétséget kizáróan nagyon megérte.

Khinalug egy speciális falu. 2350 méteres magasságban fekszik, alig 15 percnyire a dagesztáni határtól. A legközelebbi város Quba, ami autóval egy óra, de a következő falu is jó 20 percnyire van, szóval egy roppant elszigetelt hely, ahol nyáron maximum 18 fok van, télen pedig mínusz 20. A motorizáció előtt az év 5 hónapjában megközelíthetetlen volt (most sem egyszerű), ezért egy nagyon zárt közösség alakult ki, most 350 család él itt. És saját nyelvük van, amit kizárólag ők beszélnek, van egy kicsi múzeumuk is helyi relikviákkal.

De alapvetően maga a hely az, ami lenyűgöző. Érintetlen természet, döbbenetes táj, fák alig vannak, úgyhogy télen trágyával fűtenek, amiből egyébként falakat halmoznak fel nyáron, emiatt van egy általános buké a faluban, de meg lehet szokni. Az asszonyok a kútnál mosnak, de van térerő, meg kábeltévé, meg most már némi turizmus is, hiszen Khinalug nagyon érdekes hely. De azért nincs habzsi-dőzsi, nagyon romosak az épületek, szörnyűek az utak és hát az sem volt épp szívderítő, amikor azt láttuk, hogy a szemetet csak leöntik az egyik hegyoldalon.

A vezetett túránk része volt, hogy az egyik helyi család házában ebédelünk. Cipőt le kellett vetni (ez jellemzően mindenhol elvárás), betereltek minket (Heydar Alijev portréja mellett) egy szobába, ahol a földön volt mindenféle jóság és párnákon ültünk. És elkezdtünk fogyasztani, egészen remek volt, aztán jött főétel (bárány), meg persze tea, meg volt 187 légy is a szobában, szóval nem tudom, hogy az ÁNTSZ mit szólt volna az egészhez, de ez ott és akkor nemigen számított.

És aztán történt egy szürreális esemény, aminek a részleteit utólag raktuk össze, mert mindenki másképp találkozott vele. Ebben a házban ugyanis túrázóknak is adnak ki szobákat, amikor ott étkeztünk, akkor kisvártatva előkerült egy meglehetősen feldúlt lengyel ember, aki láthatóan nem tudott magyarázatot találni arra, hogy a kábé fél órával elfoglalt szobájába miért rontott be 12 azeri asszony zokogva, miközben épp az ágyon hevert. Mert konkrétan ez történt, és lehet, hogy ezzel a helyzettel sokan nem tudnánk mit kezdeni, viszont mi összeraktuk a dolog okát. A nejemet ugyanis nagyon fixírozta a házigazda attól a pillanattól, ahogyan belépett a házba, aztán előkerült egy okostelefon is egy kislány fényképével, hogy hát mennyire hasonlít őrá. És aztán az is kiderült, hogy a fotón látott kislány nemrég elhunyt, a szobáját pedig pont a lengyel csávónak adták ki. És innentől már ti is összerakjátok: a házigazdánk felesége meglátta a nejem, kikészült, hogy ez valami reinkarnációs téma, összecsődítette a falu asszonyait és bementek a lengyelhez siratni a kislányt. Kellett egy nap nekünk is, mire összeraktuk a mozaikot, mert ott Khinalugban ez még nem állt össze.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!