2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

15 év egy Suzuki Swifttel

Avagy hogyan tölti a családi autónk a napjait? 1 köbméter kőzetgyapot + 3 személy? Nem probléma!

[ ÚJ TESZT ]

Így kezdődött a történet

Hosszú hónapok óta azon gondolkodok, hogy is kéne írjak a családi autónkról, mert úgy gondoltam / gondolom, megérdemel egy bemutatót. De soha nem tudtam, hogy is kezdjek neki. Legyen egy olyan bemutató, amiben az elmúlt bő 15 évet évekre / hónapokra lebontom, és vázolom a főbb eseményeket? Vagy inkább vicces, érdekes sztorikat, kalandokat meséljek el róla? Mégis hogy csináljam, hogy ne legyek csapongó?

Lövésem sincs. Így hát most elkezdem, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.
Egy biztos. A sztorit az elejéről kell kezdeni.

A feleségem vásárolta az autót 2005-ben. Akkor volt 1,5 éves. Már a vásárlás is nagy sztori volt. A feleségem elmondása alapján, mert mi pár hónappal később ismerkedtünk csak meg. Az úgy volt, hogy bement egy autókereskedésbe, és azt mondta, neki kell egy autó, amiben van klíma. Akkor rámutattak a kis Suzukira, és mondták, hogy akkor tessék, lehet vinni. Erre azt mondta a feleségem, hogy hát azt biztos nem veszi meg, mert hát az „nagyon kék”. Az eladó készségesen közölte vele, hogy akkor legyen szíves a hölgy eldönteni, hogy vagy másik autót választ vagy klímásat. Mert bizony klímás autó csak az az egy volt a kereskedésben. Nos így került a családba egy 2003-as Suzuki Swift Sedan 1,3 16V, GLX felszereltséggel, „nagyon kéken”.

A kép jóval frissebb, mint amikor vásárolva lett az autó

Feleségemnek akkor még friss jogsija (sem volt még) meg. Tehát szegény autónak egy tapasztalatlan hölgy sofőrrel kellett „szembeszállnia”. Párom hamar belejött a vezetésbe, csak hát nő lévén, nem rendelkezik komolyabb autós tapasztalatokkal. Én meg már akkor is a számítógépek világában voltam csak masszívan, így hát én sem tudtam semmit az autókról.
Itt jegyezném meg, ahhoz is bő 10 év kellett, hogy megtudjuk, az autónk tud olyant, hogy állítható a biztonsági öv magassága, és az elektromos tükröket is lehet állítani. És ki tudja még, hány funkcióját ma sem ismerjük a családi mindenesünknek.

De például azt is a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ha lemerül az akkumulátor, és nem indul az autó, akkor nem elég tolni az autót, és közben a kulcsot fordítgatva próbálni, hátha elindul. Nagy sztori volt, én és az egyik cimborám, Székesfehérváron a Budai úton toltuk végig az autót. Majd a tüdőnket köptük ki, közben párom próbálgatta a kulcsot elforgatva indítani, de nem indul, de nem indul. Jó 2 km után, mikor már alig éltünk, félretoltuk az autót, hogy hát kicsit pihenjünk, mikor oda lépett hozzánk egy srác, aki megkérdezte, tud-e segíteni.

Mondom én, hogy hát persze, vontasson el egy benzinkútra, vagy valami, mert nem indul, lemerült az akku. Mondja, toljuk be. Én meg azt mondom, hogy nincs az a pénz, hogy tologassam, toltam már eleget. Csak rábeszélt, hogy adjunk egy utolsó próbát. Minden erőnket összeszedve ismét tolni kezdtük, és láss csodát, 20 métert se kellett tolni, máris beindult. Jahh, hogy sebességbe kell rakni, majd a kuplungot felengedve indul? De király, mindig tanul valamit az ember. Jahh, hogy nem tesz jót a katalizátornak a betolás? Lehet. Mégis tökéletesen teszi a dolgát az autó a mai napig.
Na, szóval ilyesmi sztorikkal indultak az autóval az első közös együtt töltött éveink.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.