Bog utazik: Azerbajdzsán

Előzetes…

Grúzia roppant jó helynek bizonyult tavaly, izgalmas, érdekes, szerethető, olcsó és barátságos ország, írtam (és videóztam) arról is, itt találod. De éppen ezért kábé alighogy hazajöttünk a grúzoktól, máris körvonalazódott, hogy egy év múlva tekintsük meg a történet másik aspektusát, a muszlim vallású, olajpénzekkel (elvileg) kitömött Azerbajdzsánt. Nyilván tök evidens, hogy ez így is történt, különben nem írnám ezt az anyagot…

Előzetesen persze tájékozódtunk a legfontosabb tudnivalók kapcsán. Egyrészt már Grúziában is azt lehetett érezni, hogy az ország erősen vízfejű és minden zseton a fővárosban van, de az azerieknél ez hatványozottan igaz. A 2,4 millió lakosú Bakuról a neten olyan képek voltak, mintha Dubai lenne az úticélunk, miközben a második legnépszerűbb turistacélpont, Sheki, az elmúlt évben 13 ezer látogatót fogadott. Az nagyon kevés.

És amit még lehetett tudni előre, hogy hát meglehetősen diktatórikus a kormányzás, plusz roppant nagy a korrupció és a bürokrácia, izélgetik a turistákat, de a magyarokat kedvelik (ám ha ennek az az oka, hogy kiadtuk a baltást, akkor kösz, de nem kérem), plusz ott van ez az éppen befagyott háború is az örményekkel, ami miatt le van zárva a határ és nem tanácsos arrafelé grasszálni, noha természeti szempontból Karabakh is egy izgalmas vidék.

És aztán a viszonylag kevéske, neten található információk alapján elkezdtük tervezgetni, hogy Baku oké, az nyilván fontos, no meg a Wizz is odaszállít, de aztán minket érdekel ám az is, hogy mi van vidéken. És olyan sokfelé nem tudsz bóklászni, ha délre indulsz, ott elvileg nincs semmi izgi, de kiköthetsz Iránban, ha északra, akkor ott van Dagesztán, viszont előtte a Kaukázusokban van némi meglepetés, ha pedig nyugatra mész, akkor Gabala és Sheki lesz a célpont, onnantól meg elvileg még ott a vicces nevű Ganja, de nemigen olvastuk, hogy az különösebben érdekfeszítő lenne. Tehát akkor a program Baku (és környéke), Kaukázus és Sheki.

Azerbajdzsánba vízum kell, ezt online is ki lehet tölteni, kell érte perkálni néhány ezer forintot, de egyébként semmi dráma nincs. Szállásokat alapvetően ismét a Booking.com-on lőttem, autót pedig megint valami helyi vállalkozástól béreltünk, ami kedvező árfekvésűnek ígérkezett és azt is vállalták, hogy elhozzák a hotelünkhöz, merthogy Bakuban alapvetően tök felesleges a verda, egyrészt mert ezek is szürreálisan értelmezik a KRESZ-t, másrészt pedig a legtöbb helyre bizonyára elvisz a tömegközlekedés, noha mi inkább sokat sétáltunk.

Viszont mindenképpen szívás lesz a repülés, akárcsak tavaly, Grúzia felé, Bakuba menet is éjfélkor száll fel a járat a Liszt Ferenc Nemzetközi Dohánybolt és Légikikötő betonjáról, hogy aztán mintegy 3 és fél óra után leszállj helyi idő szerint fél 6-kor, ami azért nagyon kellemetlen, mert nyilvánvalóan nem alszol huzamosabb ideig. Annyiban szerencsénk volt, hogy miután lefoglaltam a Baku Sea View hotelben kettő darab szobácskát, rögtön kérdezték, hogy kérek-e reptéri transzfert. És eléggé kértem, mert valami 3 ezer forintot kóstált, amit roppant vonzónak tartottam a magyar taxiárakat ismerve. És az azeri közlekedési árakat nem ismerve, mivel ott minden roppant olcsó, ami kőolajból képezett meghajtással közlekedik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Szecsuáni csípős csirke n. változat

    Egy kis csípőset ettem volna, úgyhogy felkerekedtem, hogy legyártsam életem "első vízben főtt csirkehús csíkjait".

Előzmények