Hangfalfelújítás

Első nekifutásra a dobozok kárának felmérése volt a fő cél, addig a hangszórók állapotát kicsit hagytam ülepedni magamban. Mivel egy műanyag fóliával volt burkolva, aminek egy részét kézzel is simán le lehetett húzni, viszont így nagyon nem volt haladós a tempó. Itt vetettem be a régi vasalóm, amivel egy-két másodperces melegítés után könnyen eltávolításra került a legutolsó fecnije is.

Az elázások egyáltalán nem tűntek vészesnek, így ezeket a kitüremkedő részeket szikével óvatosan lehántoltam, majd mindkét dobozt kétkomponensű kittel kentem be vékonyan. Rövid száradási ideje miatt még aznap csiszolható volt, így ezzel a részével hamar végeztem.

Muszáj volt komolyabb mennyiségű időt szentelnem a magassugárzó pótlásának, de nem akartam elkapkodni ezt a lépést sem. 60 mm-es Westra gyártmányúak tartoztak a dobozokhoz, de a pótló hangszóró darabja 4500 Ft lett volna, így ezt a lehetőséget meghagytam anyagiasabb sorstársaimnak.

Sokadik nekifutásra is csak 65 mm-es hangszórókat találtam mindenhol, de végül megleltem két 60 mm-nek hirdetett, állítólag Samsung márkájút. Igen, tudom, szerencsétlen hangfalak porait ezzel a gondolattal gyaláztam meg, de nem volt más választásom. Szépen meg is vettem őket fillérekért, ellenben a csomag kibontásakor jött az újabb pofon, ezek is 65 mm-es csipogók voltak...

Mivel nyugodt ember vagyok, így hamar kerestem is B-tervet, ami a csonkítás lett, mondván olcsók voltak, mindegy nekik, ha bajuk lesz. A legnagyobb problémát a hangszórók előtti műanyag keret jelentette, mert ez szorítja őket a doboznak, ráadásul most ez a leszorító rész útban is volt. Szikével ezeket a pöcköket legyalultam, majd a magassugárzók sarkait fogóval lecsipkedtem.

A növekedett hangszóróméret megkövetelte a dobozokon lévő lyukak kezelésbe vételét, ezt egy felső maróval orvosoltam.

És akkor a burkolásról is essen szó. Már a szétbontás első másodpercében világosan láttam magam előtt azt, hogy fekete színű lesz, így nem is térnék el az egyik gyári színtől, ami egészen pontosan a dió és a fekete színvilágban kimerült, de mégis kicsit komolyabb hatást kelt így.

Ezt a műveletet először öntapadós fóliával terveztem megoldani, de akadtak apróbb problémák a felrakáskor, így az két hisztizés között a kukában landolt. Az itt bekövetkezett idegállapotban azonnal nyúltam is a mobilomhoz, hogy furnért, gyorsan, tölgyet!

A furnér ragasztása nem egyszerű eset otthoni körülmények között, pláne az élek egymáshoz illesztése, így ez a beavatkozás elég hosszadalmasra sikeredett. A „technológiája” a következő volt: a méretre vágott darabot ragasztóval egyenletesen bekentem, majd vasalóval szépen nekiálltam melegíteni, ennek hatására egy idő után ki tud keményedni bármilyen általános faragasztó. Közben persze simogatni, nyomkodni és vasaló-hőmérsékletet növelni, illetve csökkenteni kellett, de megérte a fáradozást.

Az egyik felázás kicsit látványosabban, közelről, megcsiszolva:

Mikor kész lettem, akkor estem kicsit gondolkodóba, hogy lehetne mégis egy kicsit másabb színe, olyan posztmodern keverve a retróval, meg a retrót a még retróbbal, így egy koptatott szürkés megoldással is próbálkoztam, ami lehet, kicsivel jobb lett volna, de már kár ezen bánkódnom. Szóval a nyertes a fekete lett, így vettem denaturált szeszt, por formájú ében szeszes pácot, és kezdődött a kotyvasztás, hogy azt a fekete árnyalatot kapjam, ami emberien néz ki, és nem csak egy sötét paca.

Pácolás után lenolajjal kezeltem a felületet, így megszáradva egy mattosabb felületet kaptam. Valahogy már nem vonz a lakkozás, sem oldószeres, sem vízbázisú formában, az olajozás sokkal természetesebb összképet biztosít.

A végeredmény ilyen lett, igaz, itt nem volt teljesen megszáradva, így még csillogott elég rendesen:

Száradás után közelről, az eredeti előlaptartó gumival:

A dobozok hátuljával egyáltalán nem foglalkoztam, mert sötétszürke laminálást kaptak gyárilag, így nem volt probléma a kinézetükkel. Egyedül az élzárás volt érdekesen megoldva, konkrétan szögbe vágott fóliát kapott az él, ami egy kicsit rá is takart a hátlapra. Itt túlzásokba nem estem, mezei, matt fekete erezett élfóliát vasaltam fel rá, szintén szögbe vágva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!