Végül a nagy melegben ismét billentyűzetet ragadott a kezem, és amíg a család a strandon élvezi az életet, én a "kellemes" 32 fokban írok ide valami jelentéktelen szöveget

A sztori adott, az előző bejegyzésemre épül, így aki szeretne picit kontextusba kerülni javaslom az előző "rész" elolvasását (előző rész).

Először is leszögezném, hogy ez megint csak kb 3 hónap történéseit fogja összefoglalni, így lehet hogy több infó (mint pl.:árak) nem lesznek aktuálisak.

Előszónak az előző főszereplőről a 6120-as nokia sorsáról: a telefonnal hosszú közös múltam van, így nem volt szívem csak úgy kidobni (nah, van aki bélyegeket gyűjt) így egy igen előkelő helyen porosodik a fiókban az összes aksijával együtt, és mivel előző alkalommal nem adatott meg a technika a képekre, így most mellékelnék utólag a "szépségről".:

Feltételezem mindenki érezte már úgy, hogy gyanúsan egyszerűen mennek a dolgok, és kiesik a mindennapi szenvedésből... Na én ezt saját magamnak orvoslom, hogy még véletlen se könnyítsem meg a saját dolgom. Persze mondjuk én könnyen beszélek kemény 16 életévvel a hátam mögött, de igazából én így szeretem.

A téma tárgyát ezalkalommal egy nokia 6120 classic adja, amit tulajdonképpen mindennapi telefonként használok. Ez összességében nem is lenne fura, mivel én is ismerek olyan embert a környezetemben, akinek nem számít mi van a kezében, csak tudjon telefonálni, és talán esemest írni, de én ezt a szerencsétlen telefont arra igyekszem használni, hogy lehetőleg kikényszerítsem belőle egy okostelefon tudását.

Alapvetően ezen kívűl is érdekelnek a telefonok, szeretem a különböző OS-eket, fizikai megvalósításokat kipróbálni (WP-ben, meg egyéb symbian telefonokban is van már pár órányi melóm), de a fent említett nokia az, ami először a kezembe került (anno apám munkahelyi telefonja volt) és nekem kb 6 évesen jutott először a kezembe; majd 2013-ban végleg megkaptam.