Ezt az írást majd egy éve akartam megejteni címlaposként, de elsikkadt. És ilyen távlatból nem tudok elég infót és képet összeszedni, hogy hozzam a címlapos színvonalat, pedig kész szociológiai esettanulmányban volt részem

Alapvetően egy érdeklődő, kíváncsi embernek tartom magam és eléggé érdekel a technika, ahogy édesapámat is. Ő talált még 2024-ben egy érdekes cikket egy működő síntrabantról, amelyet egy 2003-ban lezárt elhagyatott MÁV szárnyvonalon röffentettek be: [link]. Nagyon tetszett a helyiek lelkesedése és az, hogy akár ki is lehet mindezt próbálni egy helyi vasúti nap alkalmával, ami pont júniusban került megrendezésre.

A program jónak tűnt, teljesen látogatható múzeummá alakított állomás, ahol modellvasút kiállítás is van, látogatható retró motorvonat, hajtányozás és még egy felújított ikarus 260 is, ami a pécsi IC-hez van igazítva és egyenesen az eseményhez visz.

Szóval 7-kor vonatra szálltunk és egy 2,5 órás út után már Pécsett is voltunk. A busz már ott várt az állomáson. Alapvetően korrekt társaság vitte, jól egyben volt a busz, sokat tudtunk meg róla, jó érzés volt újra 70-es tempóban marha nagy zajban kocsisort magunk mögött tartva róni a főutat, mint a régi volános időkben. Egy dolog volt csak nagyon zavaró az útban (ezt leszámítva 10/10), hogy a vezető haverja vagy 3x rágyújtott a 20 perces úton és ez nemdohányzóként eléggé kellemetlen.

A busz közvetlen a Palotabozsoki vasútállomáson tett le. Valami 1000 forintos támogatói díj után már mehettünk is. A múzeum helytörténetileg valóban tartalmas volt, kipróbálhattunk kézi sorompót, megnézhettünk egy működő bemondó rendszert és még sok mást.

Miután végignéztünk mindent a kiállításon eléggé megéheztünk. Étterem közel, se távol így meglátogattuk a rendezvény falunap részét. Az állomás mellett ott rotyogott a bográcsban a szokásos magyaros téma, házi cipó, stb. Mellette az urak egy sátorban nézték a meccset és döntötték magukba a langyos sört. Odamentünk és kérdeztük, hogy mennyit kéne fizetni, hogy ebédelhessünk. Ez hiányzott csak a helyi "kemény magnak". 3 úriember akik ott osztották az észt egymásnak, ott termettek a főzőcskéző hölgy mellett jelenlétükkel érzékeltetve, hogy innentől átveszik. Bemutatkoztak ketten, majd mutattak a harmadikra (aki valószínűleg a véralkohol szintje miatt már nem igazán tudott beszélni), hogy "na ő itt Jézus" (ez azóta családi mondás is lett, az úr valóban hasonlított, vállig erő ősz haj, olyan jézusos szakál és az ábrázolásoknak kb. megfelelő fej). Ott kezdődött a dolog, hogy mi nyilván pestiek vagyunk, mert hogy gondoljuk azt, hogy ezért fizetni kéne. Erre remekül ráhibáztak. Kaptunk egy jó adag finomat és evés közben folytatódott. Mondtuk, hogy busszal és vonattal jöttünk. Na, hát ezt nem tudták hová tenni.

Szerintem ez Magyarországon mindenhol igaz, de vidéken hatványozottan, hogy az autó státuszszimbólum. Nincs is értelme nélküle létezni, mert amúgy halott a tömegközlekedés (a vonatot is lezárták, ezért lehettünk ott). El lettünk könyvelve csóró balekoknak, mert vonatoztunk. Nyilván kaptuk az aktuálpolitikát is, hogy ez alapján is Pest nem véletlen esett el (a Fidesz irányításától).

Aztán kezdődött a fikázás. Belekötöttek, hogy volt nálunk Aldi sajátmárkás rágcsa és hogy vagyunk ilyen ostobák/csórók, hogy még ebből sem találjuk meg az eredetit, meg, hogy még azt se tudjuk, mi az a töpörtyű úgy, hogy apám amúgy hagyományos háztartásban nőtt fel, és tud is főzni, de ez őket nem zavarta a csipkelődésben (ezeket is máig emlegetjük családban).

Amúgy meg kínáltak mindenfélével, kóstoljuk meg mindenki házi pálinkáját, süteményét, stb. Aztán indult a politika, hogy mekkora megtévesztett birkák vagyunk és árulók és Brüsszel irányít, stb. De eddigre végeztünk az ebéddel így hagytuk őket fortyogni maguknak.

A Trabant sajnos üzemen kívül volt, de volt két hajtány is, amiken végigmehettünk a letisztított pályaszakaszon, ami azért igen sok volt, le a kalappal. Ezek mind fűnyírómotorral hajtott 5-6 fős járgányok voltak, amire becsületkasszával lehetett jegyet váltani. Külön érdekes, hogy egy német csávó vezette az egyiket, aki ugyanúgy részt vett a buliban mint a helyiek.

Aztán még beszervezték a Badárt is egy ilyen vasút témájú önálló előadásra, de szerintem több alkoholt kellett volna fogyasztani, hogy ez tetsszen.

De ekkorra a busz már ott várt indulásra készen, mennünk kellett. A vonat haza is pontosan érkezett, 20 körül otthon is voltunk.

Összességében emlékezetes volt és élvezetes is. Érdekes volt megismerni, hogy ott milyen az élet és a helyiek sajátos vendégszeretete is örök nyomot fog hagyni. Lehet, hogy később is visszanézünk, ha sikerül valami klasszat összehozniuk, ajánlom másoknak is a látogatást!

Pénzügyileg is jól jöttünk ki, mert kettőnknek vonat oda vissza, nosztalgiabusz oda vissza, belépő, hajtány, jégkrém, apróságok nem jött ki 15.000 fölé (és itt jön ki, hogy ha autózunk, csak a benzin lett volna ennyi oda-vissza)

Nem lett valami hosszú, de azért köszi, hogy elolvastad!