Kellene nekem egy olyan valami, ami rögzíti a gondolataimat...
Péntek délután ahogy jöttem haza a busszal, Kiskunhalas és Soltvadkert közt nagyon szép felhőket láttam, és nagyon sok és szép gondolat megfogalmazódott bennem, amiket jó lett volna leírni, de akkor és ott nem volt mivel, mostanra meg már elfelejtettem őket...

Megfogalmazódott bennem, hogy gyönyörű ez a világ amiben élhetünk, és kétségtelenül nagy művész, aki a felhőket formálja. Sötétkék felhőhegységek és félszigetek nyúltak a rózsaszín égbolttengerbe... Az egész látvány egyszerűen lenyűgöző volt. Az égbolt többé már nem csak a nagy kék kupola volt a fejem fölött, hanem egy hatalmas térbeli tájkép, amire a legnagyobb Mester festette föl a látványt. A felhők egymás alatt és fölött és mögött és mellett voltak a grandiózus kompozícióban. Csak ültem, és bámultam ki a busz ablakán, pont úgy, mint aki még soha sem látott ehhez foghatót. Tényleg nem...

Nem vagyok sem költő, sem író, hogy át tudjam adni, amit éreztem, de...
Tisztának, kristálytisztának éreztem magam és körülöttem mindent. Nyugodtnak, hidegen szépnek és átlátszónak, mintha minden üvegből lenne.

Az agyam olyan, mint egy lyukas szita: nagyon kevés dolog marad meg benne, és az is véletlenszerű, hogy mi (fejből el tudom mondani, hogy melyik szegedi T6-ost melyikkel szokták csatolva járatni, de például az első csókunk történetében voltak újdonságok)
Ezért szoktam rá arra, hogy mindent megőrizzek. Így, bár ugyanúgy elfelejtem a dolgokat, de azok írásban, vagy valami más formában megmaradnak. Ma este nem voltam álmos, így előszedtem ezeket az emlékhordozókat. Mennyi különböző helyen mennyi különböző emlék!

Először is a régi telefonom. Nokia 7650. Talán 4MB belső memóriája leginkább semmire sem volt elég, azonban a pár bájtos SMS-ek és jegyzetek gyakorlatilag végtelen számban fértek rá. Ma több, mint 1600 üzenetet tárol, és többszáz bejegyzést, 4 évet az életemből. Soha nem töröltem, és akimenőket is automatikusan mentette, ezért megőrzött mindent. Például Ágival és Dy-vel való barátságomat, kettejük viharos szerelmének szappanoperába illő mozzanatait. És néhol engem is. Próbáltam csitítani a vihart. Abban az időben ez volt az egyik legfontosabb dolog nekem. Akkor is tudtam, hogy megéri, ma már biztos vagyok benne, azóta is egy párt alkotnak.
Nincs igazán benne a saját szerelmem. Csak amikor már kialakult, előtte nem sok minden, azt nem itt intéztem.
A benne lévő titkokat hűen őrzi, még előlem is, ugyanis egyrészt már új akkuval is lemerül töltő nélkül, másrészt szenved a 7650-esek típushibájától: a hibás bekapcsológomb problémájától. A kettő együtt pedig elég komolyan gátolja az üzenetek olvasását.

Lehet ennél lentebb süllyedni?

Zálogba adható a Magyar Szent Korona

Mikor jön el végre az a pont, amikor a keselyűk ott a Kossuth téren felállnak, és annyit mondanak: "köszönjük, nem akarunk jobban kitolni veletek, megyünk innen"?
Van még valami, ami szent ennek a nemzetnek és még nem vizelte le az öltönyös keselyűk serege? Mert szerintem már nincs.

Hosszú-hosszú éveken keresztül voltam lelki szemetesládája azoknak, akiket legjobb barátaimnak tartok. Most nekem volna szükségem rájuk, de egyiknek sincs ideje rám
Tudom, vizsgaidőszak, meg saját problémák... Nekem is voltak, mindig voltak, mégis mindig ráértem. Most mégis egyedül maradtam.

Sajnos az előző ilyen bejegyzés Edipqe fórumtárs bannolásával végződött, de úgy gondoltam, akinek tetszett az előző, azt talán érdekelheti a folytatás is...

Nem másolom be ide, mert nem az én írásom. Úgyhogy katt ide.

Have fun

Így kezdődött az egész...

Az egész SUNK-LAN 2003. őszén kezdődött. Nővérem barátja és a haverjai LAN-partyt akartak rendezni, de nem volt hely, ahol meg lehetett volna tenni, ezért a szüleim felajánlották, hogy a tanyánkon rendezhetik. Kb. 2 nappal ezután megrendezésre került az 1. (vagy 0.) SUNK-LAN. Azért 1. vagy 0., mert azon csak ok voltak kint, mi nem, tehát elvileg az 1. , de nekünk a 0. (mindegy, ezt nehéz elmagyarázni, de én ezt számítom 0.-nak). Ok fősulira, meg egyetemre jártak, így nekik a nyári szünet 1 héttel tovább tartott, ezért szeptember első hetében volt a LAN. Mindennap suli után kinéztem, hogy milyen is a LAN (azelőtt még sosem láttam ilyet). Megtetszett, és elhatároztam hogy ilyet én is csinálok. Akkor voltam elsős a suliban, és még csak pár embert ismertem, nem tudtam kit fogok hívni, de nem érdekelt. A hely adott volt switch-et meg hozott a mikulás. :)

Az írást áttettem a címlapra, mostantól onnan érhető el

Tragikus motorbaleset történt Szegeden

Ma reggel 6 előtt kicsivel a Rókusi körútra kikanyarodó trolibusz elütött egy szabályosan közlekedő robogós férfit, aki életét vesztette...

A hír tragikus és szomorú...
Ami viszont felháborított, hogy nagyszerű napilapunk nem csak hogy képeket, de videót is közölt az áldozatról, ahogy szerencsétlen bezsákolva fekszik félig a troli alatt, meg a széttört, véres bukósisakjáról, hogy szét van kenődve a fejének bizonyos részei benne...
Semmi kegyelet, meg emberség nincs az újságírókban? Csak a minél nagyobb nézettség számít?
Mit érezhet az áldozat családja ilyenkor? Ezt nem büntetik? Mert szerintem kellene...
Egyszerűen kegyeletsértés

Wikipédián volt kiemelt a róluk szóló cikk, felkeltette az érdeklődésemet és megnéztem.

A Red vs Blue egy úgynevezett machinimia-sorozat. Közöttük is az egyik legismertebb.
A machinimia az a videó, amit egy játék motorjával, egy játékon belül forgatnak le.

Leghíresebb közülük a Red vs Blue, melyet a texasi Buda (!) városában székelő Rooster Teeth Productions készített. Nem ez az egyetlen alkotásuk, akit érdekel, elballag a weboldalukra, és körül néz, igazán jó videók, sorozatok jönnek tőlük, nagyon jó humora van a készítőknek.

Az RvB például a Halo (majd a Halo 2 és 3) motorjával készült, hálózatba kötött XBoxok segítégével. 2003-2007-ig, öt évadon át 100 epizód, és rengeteg kiegészítő rész készült, és jelenleg is készül, mert szinte hatodik évadként készítik a Red vs Blue: Reconstruction-t, mely már a 16. résznél tart.

Sok pofátlan dolgot megéltem létem eddigi 20 évében. Az utóbbi két évben már egyre többször gondoltam azt, hogy ennél már nem süllyedhet mélyebbre a magyar politika, a magyar gazdaság, oktatás, egészségügy, bármi...
De ez... Ez kérem mindennek a teteje, és abszolút nonplusultra

Kifogyott az üzemanyag a mentőhelikopterből

Már csak annyit tudok mondani: szánalmas.

Elfogadom, hogy nehéz helyzetben van a gazdaság... De ne ezen spóroljatok ti agyament kommunista marhák, akik politikust játszanak már idestova 20 éve.
Gusztustalan, szánalmas, undorító férgek vagytok ti mind odafenn a Kossuth téri nagy Házban.