Egy kis séta a háztömb körül. Az elmúlt évben legalább százszor megtettem már ezt az utat.
Egyedül a sötét utcákon, mikor véget ért már a kutyasétáltatás és a kocogás időszaka is.
Csak nekem kell még levegőznöm egyet, mikor ellustulok a szobámban, ahol vagy abba kezdek beleőrülni, hogy hülyeségeket kéne tanulnom az eltolt egyetemi tárgyaimra, vagy újabban már abba is, hogy a tökéletes magány mostanában már nem annyira „áldott magány” többé.
Általában csak vadmacskákat próbálok sikertelenül magamhoz szelídíteni, de néha elkalandozik egy kicsit a fantáziám, és magam köré képzelek valami érdekesebb látképet.
Most is megpillantom a szemem sarkából egy másik világ eseményeit.
Viszont a mai nap egy kicsit más. Most nem csak passzív szereplőjévé válok a mesének. Azt hiszem, ezúttal nem szakad majd félbe minden egy pillantás alatt, hanem elérünk a régről gyűrűző mese egyik fejezetének végéhez.
Még mindig este van, viszont a városban tomboló tűz fénye vöröses sárgára festi a füsttel telített eget, amit csak néhány sárkány kósza szárnycsapása kavar fel néha.
De nem a mi harcunk ez. Nem a sárkányok gyújtották lángba a várost, ők csak az én kelletlen látogatásom miatt néztek most rá erre a világra. A lét rendjének őrzői nem örülnek, hogy kéretlenül érkeztem ide. De nem próbálnak megállítani. Van egy régi megállapodásunk, amit tiszteletben tartanak. Csak figyelnek, de nem avatkoznak közbe, míg én is betartom a szabályokat.
) birtokában szinte korlátlanok a lehetőségeink. Gyakorlatilag tényleg bármihez készíthetünk ICC színprofilokat, akár még egy butácska mobiltelefon kijelzőjéhez is.
