Még Bécsben lőttem, jóformán találomra egy borboltban, nem is mertem egy ampullánál többet hozni.
Hiba volt.
Tegnap, előszilveszter keretében pattintottuk fel. Megdöbbentően jó bor, telt, nagy formátumú, ugyanakkor gyümölcsös, szép gliceringallérral rendelkező, majdnem fekete színnel. Savai szépen lekerekítettek.
Mára pihentetve sem esett össze, kellemes zamata szellőztetve is megmaradt.

Meglepő, hogy Chile hogy kinőtte magát. Kicsit utánanéztem a bornak, alapvetően elismerően minősítik, annak ellenére, hogy "olcsó" (nem egész 3 ezer forint volt).
Megkóstolva teljesen reális a palackon is feltüntetett 2 aranyérem, ezek egyike francia borversenyen született.

A borászat a 19. század közepe óta létezik, jelenleg mintegy 270 hektáron gazdálkodnak. Főborászuk új-zélandi, de a Lincoln University-n végzett borászként. Hazáján kívül Ausztráliában és Angliában is dolgozott már. Az évi mintegy 170 ezer palack boruk vörösben Malbec, Cabernet Sauvignon illetve a Syrah, fehérben Chardonnay és Sauvignon Blanc típusúak, de van rozéjuk is.
Boraikat rendszeresen versenyeztetik, sok ezüst és aranyérem került már hozzájuk.

A napokban kezembe került a múlt heti HVG, amiben sok más mellett egy a lap profiljába talán elsőre nem igazán passzoló írás jelent meg.
Húsvét alkalmából borokat teszteltek. Megtették ezt már karácsonykor is, gondolom pozitív volt a visszajelzés, így ismét nekiálltak. Találomra megvettek egy jó nagy kosár bort, vegyesen az olcsó, a középkategóriás, és a csúcsborokból.
A már bevált gárda kóstolta vakon a borokat: Kállay Miklós, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének vezetője, Figula Mihály, aki azóta sajnos elhunyt - életében 2000-ben az év borásza lett, valamint Szöghy Ottó magyar bajnok sommelier.
Nem mondhatjuk, hogy nem értenek hozzá, ennek fényében még különösebb az eredmény, amit kihoztak.
A cikket nem szeretném teljes egészében leírni, mindenki elolvashatja, azonban volt egy-két megdöbbentő dolog.
A vörösboroknál egy 2004-es argentín, 6900 Ft-os bor vitte el a pálmát, közvetlenül Vili papa 2003-mas cuvée-je előtt, amit egy ausztrál, 2005-ös shiraz-cabernet követett, mindössze 3100 Ft-os árával (méghogy ausztráliában nem tudnak bort csinálni).
A dobogósokat szépen követték a nem ritkán drágább villányi, balatonlellei, valamint olasz, argentín és román!!! borok.
A döbbenet a mezőny utolsó harmadában végző Gere Kopár 2004-es, a mezőny legdrágább és legnagyobb nimbuszú bora, nála gyengébben csak egy Tiffán portugieser (2007-es) szerepelt, az összes ennél gyengébb bor még az ezer forintot sem érte el árban, ami azért mutatja, hogy hova sorolták a szakértők a nagyágyút.

A CeBIT-en járva az ember több dolgot figyelhet meg: egyrészt elképesztően nagy (a Mobile World Congress nem mérhető össze vele), másrészt elképesztően sokszínű. Hatalmas pavilonok, megannyi látnivaló.
Mi az, amit sehova nem tudunk beletenni: nos ez a Telenor standján "játszható" játék volt.
Maga a stand egy nagy fekete ponyvával letakart dobogó volt, a ponyva belső fele pedig a Telenor kékjében úszott. Itt figyeltünk fel egy faasztal mellett két, a fején egy-egy bőrszalaggal ücsörgő, erőteljesen izzadó emberre.
Az asztalon egy vasgolyó mozgott oda-vissza, mellettük egy nagy kivetítőn ekg-hullámok rajzolódtak ki.
A golyó az egyik oldalon elérte az asztal szélét, és a két úriember vidáman lekapta a fejéről a bőrszalagot.
A hosztessz ránk nézett: "would you take a try, please?"
A mobilos újságírás fenegyerekével egymásra néztünk: nanáhogy! Nem hagyjuk ki!
Ekkor jött a feketeleves. Leültünk, felcsatlakoztattuk a bőszalagot (belül fémérzékelők voltak), és azt gondoltuk, hogy majd erősen rá kell koncentrálni arra, hogy a golyó az ellenfél irányába induljon. Hát nem...
A játék lényege az volt, hogy nem szabadott gondolkodni. Aki gondolkodik, az ezzel a golyót maga felé tereli. Na ez sokkoló volt.
Elkezdtük. Először mosolyogtunk. Aztán elkezdtünk izzadni. Nem is olyan egyszerű nem gondolkodni. Főleg nem úgy, hogy közben komoly nézelődőmennyiség vett minket körbe, villogtak a vakuk rendesen.
Egy darabig teljesen jól álltam. Koncentráltam arra, hogy a golyó az golyó. Egyszer csak azonban eszembe jutott, hogy mi van, ha Parciék megérkeznek, és röhögve elkezdenek fotózni minket...
A golyó feltartóztathatatlanul megindult, egészen az asztal széléig, az én oldalamon. Bog nyerte a nemgondolkodási versenyt. Egész nap ezzel húztuk :-)

Tudom, más is írt már erről, és minden bizonnyal fog is még a jövőben.
Mindez azt mutatja, hogy valóban történelmi jelentőségű schengeni csatlakozásunk.

2004-ben a magyarok jó része azt gondolta, hogy most aztán itt a kánaán. Én tudtam, hogy nem. Most már ők is tudják, de nem adják fel: most megint ezt várják. És megint csalódni fognak ugyanúgy, mint majd amikor bevezetjük az Eurót (ha bevezetjük egyáltalán).
Nézzük csak, mi történt: a határokon az ellenőrzés megszűnt, csakúgy, mint eddig az övezeten belül. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek határok!
Rádiókban, tévében halljuk, látjuk, ahogyan sulykolják belénk: megszűntek a határok.
Nem tudom, ezt ki találta ki, de ez hatalmas tévedés. Vajon a szlovák rendőr a magyar KRESZ-t kéri majd számon rajtunk? Az osztrák benzinkutas a magyar áron adja a benzint?
Perszehogy nem. Ettől még történelmi esemény tanúi vagyunk: Immáron ebben a tekintetben is az EU állampolgáraival azonos jogokat gyakorolhatunk a határátlépés tekintetében a saját határunkon (ezt eddig is megtehettük, de el kellett utaznunk hozzá mondjuk az olasz-francia határra).

A héten Eger-Egerszalók vonzatban sikerült egy kétnapos túrát tennünk.
A program részeként egy lenge borkóstoló is szerepelt, mely mint később kiderült - nem is volt olyan lenge. A Simon pincészetben sikerült este hattól hajnal kettőig ''megszakérteni'' a felhozatalt.
A pince előtt találkoztunk Simon Józseffel, a Simon pincészet tulajdonosával, borásszal. A pincébe érve a 30 fokos hőség 3 lépcsőfok alatt 13 fokos hűvössé változott.
Kaptunk azonnal némi hidegtálat is, nehogy a bor hamar hasson:



Simon úr igen részletesen mesélt kóstolás közben (persze erre adódott is némi ideje, mivel hosszúra nyúlt a kóstoló) a borokról, a borászatról, az életükről, és bizony szóba jött Villány is.



Sajnos az a helyzet, hogy Villány a rendszerváltás után előbb ébredt és nem utolsó sorban jobb marketinggel állt a változás elé. Ennek köszönhető a jelenlegi túlsúlya, nem pedig borainak. A többi borvidék bármit tehet, az emberekbe beépült a tudat, hogy csak ott van bor (pedig nem).
Fehérekkel kezdtünk és több nagyon finom fehérbor is előkerült, köztük aranyérmes bor is. Igen, a fehér bor is bor. Meglepetésünkre az utolsó ezek közül egy aszú volt, amit Simon úr egyébként nem termel nagy mennyiségben.



Jöttek a vörösök, ezek közül is a fő figyelem a méltánytalanul elfeledett, mostanság ismét feltámasztott bikavérekre esett. Sajnos a rendszerváltás előtti tömegtermelés (ez egyébként Villányra is igaz) erősen tönkretette a bikavér nimbuszát, az egri borászok pedig nagyon keményen dolgoznak azért, hogy ezt visszaszerezzék.
Egerben is jó év volt 2003, meg 2006, innen is kerülnek ki aranyérmes borok, innen is eljutnak borok Franciaországba, a legnagyobb bormustrára és bizony nem hoznak szégyent fejünkre.



Szerencsére azért a sznobok is megtalálták Egert: a St.Andrea pincészet felemelkedése mutatja, hogy van még remény.

Köszönjük Simon úrnak, egy igazi, régimódi, de modern gondolkodású egri borásznak!!!

Mivel elkezdtük kiteregetni a szerkesztőség kulisszatitkait, és úgy fest, ez valóban sokakat érdekel, gondoltam, érdemes folytatni és a szaftos részleteket is közszemlére tenni.
Kérdés volt, hogy meddig van nálunk egy-egy telefon. Igen, az esetek döntő többségében 2-4 napig, de persze van az úgy, hogy tovább is, ilyenkor erősödnek (An)Dante esélyei a tesztelésre.
Hogy mit látunk?
Mindent! Természetesen az ip címet, ez bizony néhány renitens júzernél hasznos tud lenni. Látjuk azt, hogy egy-egy cikkre hányszor kattintottak. Tiszta Big Brada. :-)
A magam részéről azt is szeretem a tesztelésben, hogy ha valami nem frankó, akkor azt simán megírhatom. Nincs mutyi, meg ilyenek, ami megérdemli, az kap savat rendesen. Ettől igazán valósak a tesztek. A legizgalmasabb, ha valami olyan megy adásba, ami eddig soha sehol nem volt, ezek az igazi finomságok.
Hogyan is kerültem a szerkesztőségbe?
Na ez egy szép történet. Meghívásos alapon. Boggal már régebben ismertük egymást, és többször megkérdezte, volna-e kedvem moderálni. Tudta, hogy van már ebben gyakorlatom, elég régen foglalkozom ilyesmivel is.
Úgy is lett. Jöttem, moderáltam és kérdeztem: van-e tesztelnivaló?
És itt követte el azt a hibát, hogy adott egy telefont. Azóta én is itt ámokfutok és nagyon élvezem.
Mi kell ahhoz, hogy valaki teszteket írhasson?
Jómagam a magyar mobiltelefónia kezdetétől foglalkozom a témával - igaz, most nem kifejezetten ezen a vonalon mozgok, de az it üzletágban nyomulok, tehát azért messzire nem távolodtam el a tűztől.
Szerintem nem igaz az, hogy nem lehet tanulni a tesztírást, az viszont igen, hogy csak tanulni nem elég. Meg persze nemcsak a tesztírást kell tanulni, nem árt tisztában lenni a mobiltelefoniával, mi több, naprakésznek kell lenni. Na ez az, ami nem napi 10 perc.
Mint Bog írta, mindannyiunknak van rendes napi 8 órás melója, ez nálam annyival bonyolítja a helyzetet, hogy életem lassan felét Svájcban töltöm, így valóban igaz az, hogy a francban lakom. Naná.
És itt jön a neheze: lenyomni a napi melót, majd jöhet a szórakozás, a tesztelés. Néha bizony nem egyszerű.
Most is egy HTC-t nyüstölök, még ma éjjel össze kell állnia a tesztnek.
Most megyek is, mert a főnök (Bog) morcos lesz, ha csúszok...

Gondolom nem árulok el újdonságot azzal, hogy mobilokat tesztelünk. Kíváncsi vagy rá, hogy néz ez ki?
Naszóval: Úgy megy a dolog, hogy vannak mindenféle forrásaink, ahonnan tesztkészülékeket kapunk. Ez a nagy elosztóbázisba kerül, nevezzük ezt Bognak. A nagy elosztóbázis pedig szépen szétosztja a telefonokat közöttünk - hogy milyen logika alapján az tényleg nem publikus.
Ezután a megkapott cuccot erőteljes tesztelés alá vonjuk. Mit is jelent mindez?
Nézegetjük, nyomkodjuk, használjuk, ahogyan egy igazi hardcore user tenné. Persze a használaton nem azt kell érteni, hogy szimuláljuk mondjuk egy autószerelő telefonálási gyakorlatát, hanem azt, hogy lehetőleg minden funkciót kipróbálunk, akár egymással kombinálva, sőt igazság szerint megpróbálunk szó szerint a készülék agyára menni.
Ezek után a tapasztaltakat jól megírjuk, akár pozitív, akár negatív volt az élmény.
Nincsenek hitvitáink, nem húzunk egyik gyártó felé sem, és ez így van jól. A teszt csak annyira lehet szubjektív, hogy szórakoztató legyen.
Namármost.
A tesztelő is ember, tehát vannak dolgok, amiket jól, másokat meg rosszul csinál. Az a célunk, hogy a szerkesztőség tűzfalát csak minőségi anyag hagyja el. Persze vannak, amik íg is átcsúsznak a rostán, ezekért keményen kapunk is a fórumban, de ez így is van jól.
Igazi nagyüzem van ám, szó nincs arról, hogy hetekig lakna nálunk egy-egy telefon, mégis annyi ismeretet szedünk ki pár nap alatt a készülékekből, hogy abból tuti kis tesztet lehet rittyenteni.

Vannak keserves és szép pillanatok is.
Keserves az, amikor egy nagyon bejövős cuccot kell visszaadni. Szintén nem kellemes egy nagyon nem nekünk kitalált darabot nyüstölni, persze ennek is megvan a maga szépsége.
Szép pillanatok?
Na igen.
Amikor igazi különlegesség akad horogra. Vagy nagyon hamar hozzájutunk, vagy nagyon ritka. Na ez az igazi finom falat!

Az is jó, hogy bizony vannak ismerősök, akik alig várják, hogy találkozzunk, már nyújtják is a kezüket: mi van Nálad? Na ilyenkor elővillantani például egy női telefont... :-)

Hogy blogoljak is: a mai nap sikere, hogy felkerült a SEUS-ra a legfrissebb R9EA001 fw a P990i-hez, természetesen nekem egy órán belül ott figyelt a telefonomon - ja igen, van saját telefonunk is.

Itt az újév, az ember fogadalmakat tesz.
Persze nem vagyok babonás, szerencsétlenséget hoz...

Viccen kívül, elhatároztam, beállok a bloggerek egyre népesebb táborába, hátha nekem is küld a Microsoft egy Ferraris laptopot: [link]
Na jó talán ez még odébb van, mindenesetre az év első napja frappáns felütés lehet egy blog indításához, még akkor is, ha a kutya nem nézi meg, mit firkálok.

Mivel az újév első napját nem illik a gyomrot megterhelő nehéz, magvas írással kezdeni, ezért inkább elmesélem, hogy telt a szilveszter.

Kezdődött azzal, hogy elhatároztuk, idén elutazunk valahová karácsonyra, megúszva ezzel azt az őrületet, amivé a szeretet ünnepe fajult.
Aztán mégsem mentünk sehova, utólag kiderült: talán jobb is.
Nem egészen öt éves lányomon december 25-én megjelen 1 db kiütés. Ez eddig nem extra, az azonban igen, hogy ezt számos egyéb követte, magyarul kaptunk karácsonyra ajándékba egy jó kis bárányhimlőt.

Ez alapvetően meghatározta a szilveszteri lehetőségeket is, itthon maradtunk, mindössze néhány barátunk jött el hozzánk (többek között Bog is, úgyhogy ''szerkesztőségi'' buli lett).
Szépen, csendesen mulattunk, beszereztem némi héliumos lufit is, legalább kiröhögtük magunkat, ahogy hörcsöghangon beszéltünk.

Szóval egy szolíd évbúcsúztató sikeredett, de tulajdonképpen így lett jó. Az új évet meg tiszta erőből kezdjük, sok teszttel, rengeteg utazással, de erről majd még mesélek.

Ha van egyetlen olvasóm is, szívesen veszem, ha megtisztel hozzászólásával.

BÚÉK!