A CeBIT-en járva az ember több dolgot figyelhet meg: egyrészt elképesztően nagy (a Mobile World Congress nem mérhető össze vele), másrészt elképesztően sokszínű. Hatalmas pavilonok, megannyi látnivaló.
Mi az, amit sehova nem tudunk beletenni: nos ez a Telenor standján "játszható" játék volt.
Maga a stand egy nagy fekete ponyvával letakart dobogó volt, a ponyva belső fele pedig a Telenor kékjében úszott. Itt figyeltünk fel egy faasztal mellett két, a fején egy-egy bőrszalaggal ücsörgő, erőteljesen izzadó emberre.
Az asztalon egy vasgolyó mozgott oda-vissza, mellettük egy nagy kivetítőn ekg-hullámok rajzolódtak ki.
A golyó az egyik oldalon elérte az asztal szélét, és a két úriember vidáman lekapta a fejéről a bőrszalagot.
A hosztessz ránk nézett: "would you take a try, please?"
A mobilos újságírás fenegyerekével egymásra néztünk: nanáhogy! Nem hagyjuk ki!
Ekkor jött a feketeleves. Leültünk, felcsatlakoztattuk a bőszalagot (belül fémérzékelők voltak), és azt gondoltuk, hogy majd erősen rá kell koncentrálni arra, hogy a golyó az ellenfél irányába induljon. Hát nem...
A játék lényege az volt, hogy nem szabadott gondolkodni. Aki gondolkodik, az ezzel a golyót maga felé tereli. Na ez sokkoló volt.
Elkezdtük. Először mosolyogtunk. Aztán elkezdtünk izzadni. Nem is olyan egyszerű nem gondolkodni. Főleg nem úgy, hogy közben komoly nézelődőmennyiség vett minket körbe, villogtak a vakuk rendesen.
Egy darabig teljesen jól álltam. Koncentráltam arra, hogy a golyó az golyó. Egyszer csak azonban eszembe jutott, hogy mi van, ha Parciék megérkeznek, és röhögve elkezdenek fotózni minket...
A golyó feltartóztathatatlanul megindult, egészen az asztal széléig, az én oldalamon. Bog nyerte a nemgondolkodási versenyt. Egész nap ezzel húztuk :-)