A napokban kezembe került a múlt heti HVG, amiben sok más mellett egy a lap profiljába talán elsőre nem igazán passzoló írás jelent meg.
Húsvét alkalmából borokat teszteltek. Megtették ezt már karácsonykor is, gondolom pozitív volt a visszajelzés, így ismét nekiálltak. Találomra megvettek egy jó nagy kosár bort, vegyesen az olcsó, a középkategóriás, és a csúcsborokból.
A már bevált gárda kóstolta vakon a borokat: Kállay Miklós, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének vezetője, Figula Mihály, aki azóta sajnos elhunyt - életében 2000-ben az év borásza lett, valamint Szöghy Ottó magyar bajnok sommelier.
Nem mondhatjuk, hogy nem értenek hozzá, ennek fényében még különösebb az eredmény, amit kihoztak.
A cikket nem szeretném teljes egészében leírni, mindenki elolvashatja, azonban volt egy-két megdöbbentő dolog.
A vörösboroknál egy 2004-es argentín, 6900 Ft-os bor vitte el a pálmát, közvetlenül Vili papa 2003-mas cuvée-je előtt, amit egy ausztrál, 2005-ös shiraz-cabernet követett, mindössze 3100 Ft-os árával (méghogy ausztráliában nem tudnak bort csinálni).
A dobogósokat szépen követték a nem ritkán drágább villányi, balatonlellei, valamint olasz, argentín és román!!! borok.
A döbbenet a mezőny utolsó harmadában végző Gere Kopár 2004-es, a mezőny legdrágább és legnagyobb nimbuszú bora, nála gyengébben csak egy Tiffán portugieser (2007-es) szerepelt, az összes ennél gyengébb bor még az ezer forintot sem érte el árban, ami azért mutatja, hogy hova sorolták a szakértők a nagyágyút.

Az eredmények fényében újrakóstolták a borokat, immár tudva, mik azok, és ennek ellenére a Kopár súlyos vereséget szenvedett.
Felmerül a kérdés: vajon miért fizetünk 10 ezer forintot egy Kopárért? Mert jó, vagy mert sznobok vagyunk? Vagy a szakértők tévedtek? Vagy a 2004-es évjárat csúszott félre?
Ki-ki eldöntheti, melyik táborba akar tartozni.