A héten Eger-Egerszalók vonzatban sikerült egy kétnapos túrát tennünk.
A program részeként egy lenge borkóstoló is szerepelt, mely mint később kiderült - nem is volt olyan lenge. A Simon pincészetben sikerült este hattól hajnal kettőig ''megszakérteni'' a felhozatalt.
A pince előtt találkoztunk Simon Józseffel, a Simon pincészet tulajdonosával, borásszal. A pincébe érve a 30 fokos hőség 3 lépcsőfok alatt 13 fokos hűvössé változott.
Kaptunk azonnal némi hidegtálat is, nehogy a bor hamar hasson:



Simon úr igen részletesen mesélt kóstolás közben (persze erre adódott is némi ideje, mivel hosszúra nyúlt a kóstoló) a borokról, a borászatról, az életükről, és bizony szóba jött Villány is.



Sajnos az a helyzet, hogy Villány a rendszerváltás után előbb ébredt és nem utolsó sorban jobb marketinggel állt a változás elé. Ennek köszönhető a jelenlegi túlsúlya, nem pedig borainak. A többi borvidék bármit tehet, az emberekbe beépült a tudat, hogy csak ott van bor (pedig nem).
Fehérekkel kezdtünk és több nagyon finom fehérbor is előkerült, köztük aranyérmes bor is. Igen, a fehér bor is bor. Meglepetésünkre az utolsó ezek közül egy aszú volt, amit Simon úr egyébként nem termel nagy mennyiségben.



Jöttek a vörösök, ezek közül is a fő figyelem a méltánytalanul elfeledett, mostanság ismét feltámasztott bikavérekre esett. Sajnos a rendszerváltás előtti tömegtermelés (ez egyébként Villányra is igaz) erősen tönkretette a bikavér nimbuszát, az egri borászok pedig nagyon keményen dolgoznak azért, hogy ezt visszaszerezzék.
Egerben is jó év volt 2003, meg 2006, innen is kerülnek ki aranyérmes borok, innen is eljutnak borok Franciaországba, a legnagyobb bormustrára és bizony nem hoznak szégyent fejünkre.



Szerencsére azért a sznobok is megtalálták Egert: a St.Andrea pincészet felemelkedése mutatja, hogy van még remény.

Köszönjük Simon úrnak, egy igazi, régimódi, de modern gondolkodású egri borásznak!!!